Schrödinger és Godot.
„Ami engem elkezdett ebből foglalkoztatni és izgatni, az a várakozás és a késleltetés, vagy épp az elodázás problematikája, és az ekörül működő intenzív érzelmi állapotok. […] Meddig tudom elkerülni, hogy kinyissam a dobozt? Minél tovább várok, annál nagyobb lehet a kár, vagy annál valószínűbb, hogy nem fogok tudni azzal a ténnyel dolgozni, amit a dobozban találok. Egyáltalán megúszhatom-e, leélhetem-e az életemet mondjuk egy olyan lakásban, ami tele van dobozokkal, amikben a saját személyes dolgaim állnak, úgy, hogy nem nyúlok hozzájuk, mert mi van, ha nem tetszik, veszélyesek, bánthatnak, bármi?” (Fülöp László, Jurányi Latte)
„Furcsa ezt kimondani, mert lehet túllelkesültnek hangzik, de Fülöp munkáiban egyre inkább benne van sűrítetten (és persze lebegősen) az életnek nevezett örök talány színe és fonákja, a súlyos batyukkal és rózsaszín léggömbökkel együtt, és ez úgy mutatkozik meg, olyan fondorlatos módon tárgyiasul a koreografikus beszédben, hogy lehetetlen előre kiszámítani.” (Králl Csaba, revizoronline)
Schrödinger egy fizikus, akinek volt egy macskás gondolatkísérlete, aminek az a tanulsága, hogy ahhoz, hogy tudjuk, hogy valaki élő vagy halott nem elég, hogy meghaljon, meg is kell azt nézni. Ez lett az előadás sorvezetője. „Valaki közölhetné már szegény macskával a dobozban, hogy ne várjon tovább Schrödingerre, mert már nincs köztünk. Számára Schrödinger pont annyira élő és halott, amíg ki nem jön a dobozból, mint fordítva. Ördögi körök. Tele kétségekkel. Az is biztos, hogy se macska, se Schrödinger nem lép színpadra az este, viszont a kérdéseim és velük hat nagyszerű táncos igen.” (Fülöp László)
„A Schrödingerre várvában alakváltó figurák, váratlanul elkanyarodó, megváltozó helyzetek sorakoznak előttünk. Megmutatkozás és megpillantás, közlés és észlelés örök párban. Fülöp és a színpadon játszó alkotótársai-táncosai szellemes, hajlékony és intenzív atmoszférát teremtő játékában alapvetés, hogy senki/semmi sem az, aminek/akinek látszik, ám ezt nem nyakatekert képekben és példázatokban ragadja meg, hanem fanyar helyzetekben tálalja.” (Halász Tamás, Színház.net)
Alkotó-előadók: Biczók Anna, Cuhorka Emese, Furulyás Dóra, Fülöp László, Kelemen Patrik, Varga Csaba
Zene: Mizsei Zoltán
Fény: Pete Orsolya
Hang: Varga Vince
Jelmez: Kasza Emese / Mei Kawa
Koreográfus: Fülöp László (Fülöp Viktor ösztöndíjas)
Produkciós vezető: Trifonov Dóra
Producer: SÍN Kulturális Központ
Támogatók: SÍN Kulturális Központ, Trafó Kortárs Művészetek Háza, NKA, EMMI, DNA - az Európai Unió Kreatív Európa Programja, Open Latitudes 3 – Az Európai Unió Kultúra Programja, Budapest Főváros Önkormányzata, BVA Budapesti Városarculati Nonprofit Kft., Staféta, Füge Produkció, L1 Egyesület, Műhely Alapítvány
A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta program keretében valósult meg.
A Trafó és a SÍN közös produkciója.
„Ami engem elkezdett ebből foglalkoztatni és izgatni, az a várakozás és a késleltetés, vagy épp az elodázás problematikája, és az ekörül működő intenzív érzelmi állapotok. […] Meddig tudom elkerülni, hogy kinyissam a dobozt? Minél tovább várok, annál nagyobb lehet a kár, vagy annál valószínűbb, hogy nem fogok tudni azzal a ténnyel dolgozni, amit a dobozban találok. Egyáltalán megúszhatom-e, leélhetem-e az életemet mondjuk egy olyan lakásban, ami tele van dobozokkal, amikben a saját személyes dolgaim állnak, úgy, hogy nem nyúlok hozzájuk, mert mi van, ha nem tetszik, veszélyesek, bánthatnak, bármi?” (Fülöp László, Jurányi Latte)
„Furcsa ezt kimondani, mert lehet túllelkesültnek hangzik, de Fülöp munkáiban egyre inkább benne van sűrítetten (és persze lebegősen) az életnek nevezett örök talány színe és fonákja, a súlyos batyukkal és rózsaszín léggömbökkel együtt, és ez úgy mutatkozik meg, olyan fondorlatos módon tárgyiasul a koreografikus beszédben, hogy lehetetlen előre kiszámítani.” (Králl Csaba, revizoronline)
Schrödinger egy fizikus, akinek volt egy macskás gondolatkísérlete, aminek az a tanulsága, hogy ahhoz, hogy tudjuk, hogy valaki élő vagy halott nem elég, hogy meghaljon, meg is kell azt nézni. Ez lett az előadás sorvezetője. „Valaki közölhetné már szegény macskával a dobozban, hogy ne várjon tovább Schrödingerre, mert már nincs köztünk. Számára Schrödinger pont annyira élő és halott, amíg ki nem jön a dobozból, mint fordítva. Ördögi körök. Tele kétségekkel. Az is biztos, hogy se macska, se Schrödinger nem lép színpadra az este, viszont a kérdéseim és velük hat nagyszerű táncos igen.” (Fülöp László)
„A Schrödingerre várvában alakváltó figurák, váratlanul elkanyarodó, megváltozó helyzetek sorakoznak előttünk. Megmutatkozás és megpillantás, közlés és észlelés örök párban. Fülöp és a színpadon játszó alkotótársai-táncosai szellemes, hajlékony és intenzív atmoszférát teremtő játékában alapvetés, hogy senki/semmi sem az, aminek/akinek látszik, ám ezt nem nyakatekert képekben és példázatokban ragadja meg, hanem fanyar helyzetekben tálalja.” (Halász Tamás, Színház.net)
Alkotó-előadók: Biczók Anna, Cuhorka Emese, Furulyás Dóra, Fülöp László, Kelemen Patrik, Varga Csaba
Zene: Mizsei Zoltán
Fény: Pete Orsolya
Hang: Varga Vince
Jelmez: Kasza Emese / Mei Kawa
Koreográfus: Fülöp László (Fülöp Viktor ösztöndíjas)
Produkciós vezető: Trifonov Dóra
Producer: SÍN Kulturális Központ
Támogatók: SÍN Kulturális Központ, Trafó Kortárs Művészetek Háza, NKA, EMMI, DNA - az Európai Unió Kreatív Európa Programja, Open Latitudes 3 – Az Európai Unió Kultúra Programja, Budapest Főváros Önkormányzata, BVA Budapesti Városarculati Nonprofit Kft., Staféta, Füge Produkció, L1 Egyesület, Műhely Alapítvány
A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta program keretében valósult meg.
A Trafó és a SÍN közös produkciója.
A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta program keretében valósult meg.
