Filmvetítés > KÜLDETÉS TELJESÍTVE: BELANCIEGE
2023. május 5-én (pénteken) 18 órától Hito Steyerl, Giorgi Gago Gagoshidze és Miloš Trakilović KÜLDETÉS TELJESÍTVE: BELANCIEGE című kiállításának záróeseményeként az alkotók filmjeit vetítjük a Trafóklubban.
Program:
Hito Steyerl: 1. számú filmhíradó - Egy művész benyomása (2007) 22’
Miloš Trakilović: A háborún kívül minden csak szimuláció (2022) 24’27”
Hito Steyerl: Absztrakt (2012) 7'30”
Giorgi Gago Gagoshidze: Apám láthatatlan keze (2018) 24’02”
A KÜLDETÉS TELJESÍTVE: BELANCIEGE című kiállítás 2023. május 7-ig látogatható.
A program ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!
***
Hito Steyerl: 1. számú filmhíradó – Egy művész benyomása (2007) 22’
A második világháború vége után két évvel mutatták be Szarajevóban az 1. számú filmhíradót. Négy évvel a kommunista blokk összeomlása után, a jugoszláviai harcok zűrzavarában a csak nitrócellulóz filmen fennmaradt filmhíradó eltűnt. Az 1. számú filmhíradó – Egy művész benyomása című filmben Hito Steyerl megpróbálja kideríteni az eredetileg a szarajevói Sutjeska stúdióból származó filmdokumentum tartalmát. Steyerl szemtanúkkal beszél, Arman Kulasic képzőművész az ő emlékeik alapján készít rajzokat, amelyek mintha egy elveszett film storyboardjára hasonlítanának. Steyerl filmje a nemzeti identitás kijelölhetetlenségére is rávilágít: amik ebben a visszatekintésben nagy horderejű változásokként értelmeződnek (beszámolók az analfabetizmus elleni küzdelemről; jelenetek, melyekben muszlim nők magabiztosan levették a fejkendőjüket, vagy példák, melyekben a Tito alatti kommunista Jugoszlávia az oktatási rendszer változásain keresztül ünnepli a modernizációt), az a szubjektív visszaemlékezésekben csak limitáltan kap helyet. Kulasic, aki az alkotói szándék szerint eredetileg csak "közvetítőként" lett volna jelen és a képernyőn kívüli hangok tolmácsolására lett volna hivatott, amikor maga is szót kap a filmben, elmondja, hogy a harcok idején őt is érintette az etnikai tisztogatás. A képi dokumentumok hiányában Steyerl a Sutjeskában készült játékfilmek képeit használja fel (az antifasiszta Valter brani Sarajevo [Walter megmenti Szarajevót] és Emir Kusturica Emlékszel Dolly Bellre? című filmjét), és teszi ezt anélkül, hogy teljes rekonstrukcióra törekedne: a multietnikus Jugoszlávia töredékes mind a történelem, mind a filmtörténet tekintetében – egy ország, amely képek között ragadt.
Miloš Trakilović: A háborún kívül minden csak szimuláció (2020) 24’27”
A Miloš Trakilović performansz-előadásán alapuló A háborún kívül minden csak szimuláció című film az elmélet, a tömegkultúra, a költészet és a személyes tapasztalatok, valamint a migráció, a militarizáció és a digitális technológia átfogó témáinak ötvözésével az erőszak képi és mediális reprezentációinak jelenségére összpontosít. A videó a konfliktusok észlelhetőségének lehetőségeivel és határaival foglalkozik; azt vizsgálja, hogy a technológiai globalizáció kontextusában miként válik mindez látványossággá, miként mediatizálódik a háború, és a vizualitás modernkori mechanizmusait hogyan irányítja még mindig a háború logikája.
Hito Steyerl: Absztrakt (2012) 7'30”
Az Absztrakt című videó Steyerl gyermekkori barátjának és több korábbi filmje egyik fontos szereplőjének, Andrea Wolf aktivistának és forradalmárnak állít emléket, aki a Kurd Munkáspárt oldalán harcolva 1998-ban a törökországi kurd régióban vesztette életét. Steyerl Wolf halálának helyszínére látogat, és megvizsgálja azokat a lőszerhüvelyeket, amelyek valószínűleg megölték barátját. A kétcsatornás videó egyik felén a Wolf halálának körülményeiről beszámoló kurd idegenvezetőt látjuk, míg a másikon Steyerlt, ahogy a telefonjával fényképeket készít a német kormány által a török hadseregnek értékesített fegyvereket gyártó Lockheed Martin egyik berlini irodájáról. A sajátos formanyelvű film a globalizáció, a hadászat, valamint a politika és a magánélet közötti összefüggésekre világít rá.
Giorgi Gago Gagoshidze: Apám láthatatlan keze (2018) 24’02”
Giorgi Gago Gagoshidze drónfelvételek, 3D-s animáció, interjúk és hangfelvételek sajátos elegyén keresztül meséli el édesapja történetét, aki autógyári menedzserből lett építőipari vendégmunkás, majd Portugáliában elvesztette egyik kezét munka közben a 2009-es pénzügyi válság közepette. A "piac láthatatlan keze" volt az, amely elragadta apját otthonról, amikor a posztszovjet gazdasági válság elérte Grúziát. Azóta hazatért és mezőgazdasági munkát végez. Elvesztett karját egy protézis helyettesíti, amelyet inkább nem használ, mert csak akadályozza őt a mozgásban. Elveszett keze azonban még mindig ott kísért valahol, mint egy fantomvégtag, amely láthatatlanul dolgozik, és nyugdíj formájában megélhetést biztosít tulajdonosának. Ez adja a film keserédes végét, amelyben a szabadidő és az irónia győz a kifürkészhetetlen, gyakran baljós piaci tényezőkért végzett munka fizikai áldozatai felett.
Képkredit: Miloš Trakilović: A háborún kívül minden csak szimuláció (2020) 24’27” | állókép a videóból
