"Az előadó-alkotó is érzi, mennyire gazdag és súlyos az a gyűjtemény, ami a kezébe került – és épp az a magával ragadó, hogy őt is magával ragadja mindez –, hát félve is nyúl hozzá, óvatos tisztelettel és mértéktelen rajongással engedi csak felszínre."

"A történeteket megmentettem, de ennek ellenére végül létrejött bennem az ott töltött idő alatt egy fordulat, egy felismerés, ami kicsit áthangolta a céljaimat ezzel az előadással. Sokkal inkább a két generáció kapcsolódása, kapcsolatunk rétegei és bonyolultsága került a fókuszba."

"A legfontosabb kérdés azonban az a holokauszt témáját feldolgozó összes előadásnál, így ennél is, hogy miként nem lesz az erről való beszéd problematikus. Ez esetben úgy, hogy az előadás nem a holokausztról beszél, hanem épp a holokauszt elbeszélhetetlenségéről."

"Egy ember, aki kíváncsi egy másik emberre: és ez már elég is a színházhoz."

"A darab úgy szól a traumákról, ami esetünkben a holokauszthoz kapcsolódó traumákat és történeteket jelenti, hogy azokat az előadás jobbára a felszín alatt tartja, a kapcsolaton keresztüli, áttételesen megjelenő (transzgenerációs) hatása jelenik meg inkább."