dollardaddy's

EAST

     
3200 Ft
discounted: 2800 Ft
student: 2200 Ft
Trafó passes are accepted

The purpose of the bedtime story broadcast is to close up the activities of the day and prepare the soul for the nighttime rest. Thus the bedtime story needs to be poetic, not adventurous. It should not contain a complex narrative or deeply troubling motives. Let there be a teasing attraction but at the same time it has to support peaceful sleeping thus can not be too stimulating. And besides all the most important function is to steer the taste and the socialist education of the viewer to the right direction. We are travelling East with the show tonight. Enjoy it and do not forget: there is no sun without Sugár*! (*meaning Sunbeam, which was the name of a socialist shopping center)

The performance is realized in the frame of Tampere University’s project Re-Connect / Re-Collect - Crossing the Divides through Memories of Cold War Childhood, inspired by the collected memories. This international and interdisciplinary research analyzes memories of diverse childhood experiences from post socialist and Cold War countries; and tries to build bridges between academic research and arts through the representations of these personal stories. It aims to establish dialogues among people divided by multiple borders – geopolitical, economic, generational and cultural - and which borders, albeit in a different form, are still there today.


Authors: Bence Bíró, Emőke Kiss-Végh, Tamás Ördög
Performers: Máté Dezső Georgita, Emőke Kiss-Végh, Tamás Ördög, Roland Rába, Natasa Stork, Sándor Terhes, Krisztina Urbanovits
Dramaturge: Bence Bíró
Costume Designer: Tibor Kiss - Je Suis Belle
Director: Tamás Ördög

Research Directors: Zsuzsa Millei and Nelli Piattoeva (Tampere University, Finland), Iveta Silova (Arizona State University, USA)
www.coldwarchildhoods.org

Supporter: Kone Foundation, Finland

"A Kelet oda tart, ahova a Család trilógia tartott. Ez az a téma, ami nonstop a leginkább érdekel, azaz a család mint helyzet, mint megmutatni való dolog.

"Mintha egy balatoni kempingben lennénk a nyolcvanas években, de az is lehet, hogy bepattantunk a Wartburgba, és leugrottunk a telekre egy forró augusztusi szombaton. S ahogy ilyenkor illik, be is indul az iszogatás és a baszogatás: alkoholgőzös családi perpatvar az unos-untig ismételgetett, ezredszer is feltörő régi sérelmekkel. Mintha semmi sem változott volna az elmúlt harmincvalahány évben. Vagy mégis?"

"Ami igazán megfogott engem és a csapatot is abból az időszakból, az az, hogy mennyire más volt akkor az idő tapasztalata. Elemi élményem a kordokumentumokat nézve, olvasva, hogy van idő hosszan felolvasni a híreket, van idő egy ötperces bűvészmutatványra a tévében, van idő tv-tornára, hosszan előadott esti mesékre – egyszerűen sokkal lassabb, nyugodtabb volt az élet. Közhely, de valóban nem az volt a tempó, mint most. Az előadásban ezt a kétféle médiavilágot, a nyolcvanas évek tévéműsorainak és a mai kor Facebookjának, Instagramjának világát ütköztettük egymással."

"Az esti tévémaci ismert felvezető dallamaival kezdődik a Dollár Papa Gyermekei KELET című előadása: Ördög Tamásék az ismeretlenbe váltottak jegyet, ugyanis nem egy klasszikus szövegnek a magyar színház játékmódjához képest invenciózus megrendezésére vállalkoztak (ahogy ezt korábbi munkáikkal tették), hanem problémákból kiindulva készítettek egy sajátszerzős előadást."

"A színpadi alig fedettség, ha nem feltétlenül a színészi, de az emberi kiszolgáltatottság jelzése is egyben. De nem a testekre figyelünk, csak arra, hogy ki elfogadja és használja, ki sanyargatja, ki értéksemlegesen, már-már cinikusan viseli azt, ami adott - ez van, ha már bejöttél/ megszülettél, itt maradsz, és végigcsinálod. Jó esetben - ezen a színpadon - karcos humorral és tökéletes ritmusérzékkel. Mi pedig talpig maszkban csüggünk a tulajdonképpen abszolút nihilista, koravén tiniblog önkielégítő adásán. Távol-Kelet? Ugyan! Nem éppen a remény színháza ez, de sokkalta őszintébb és árnyaltabb annál."

"Van valami zavarba ejtő ebben az előadásban. Sokáig az kattog az ember fejében, hogy mire fut ki ez az egész? Nevetgélünk valamikori önmagunkon, vagy (korosztálytól függően) a szüleinken, nagyszüleinken? Nosztalgiázunk kicsit az emlékeinken? Hogy ennél több van benne, abban a bizonyos (szintén zavarba ejtő) utolsó jelenetben derül ki. Le lehet-e szakadni végzetes sérülések nélkül a múltról? Hátra lehet-e hagyni lélekben is a hazát és a családunkat? Kísérnek vagy kísértenek a gyerekkorunk emlékei?"

"Mostanában Dollár Papáéknál az asztal az a kályha, ahonnan elindulunk – mindig ott van, mint valami origó, amihez lehet kapcsolódni, amitől el lehet indulni, mint a totyogó gyerkőcnek, aki az első útjaira indul."


TRAFÓ KORTÁRS MŰVÉSZETEK HÁZA
Box Office opening hours:
  • Main hall performance days: 16h-22h
  • studio and club performance days: 16h-20h30
  • other days: 16h-20h
Trafó Gallery opening hours:
  • Performance days: 4-10pm.
  • Opening hours: Tuesday - Sunday: 4pm-7pm.
  • Closed on Mondays.
Contact
Public interest

Media partners

Cooperative partners