"A Haloktatás, márványprotézisben ízének alapja, hogy az előadás nem használ hétköznapi értelemben létező tereket, időket, de még személyeket sem nagyon, többnyire valós dialógusok sincsenek, de jelenetei nem nevezhetőek látomásoknak vagy álmoknak sem.A Haloktatás, márványprotézisben nem más, mint Fekete Ádám agya, amelyet több színész és néhány tárgy játszik el."

"Mert önmagunkat látjuk, önmagunk nem szeretett, el nem fogadott, likvidálni akart részét. Fekete Ádám Haloktatás, márványprotézissel c. második, a Trafó nagytermébe készített rendezése kegyetlenül zavarba ejtő, és épp ettől, ezért kegyetlenül vicces, igaz játék mindnyájunk önmagáról – ha van izomplasztikusságod az oxigénhiánytól, ha nincs. Mert hisz mind görcsösek, oxigénhiányos állapotúak vagyunk, vagy így, vagy úgy."

"Fekete Ádám legújabb rendezése, a Haloktatás, márványprotézissel egy hosszú pillanat kimerevítése. Hogy ez fizikai értelemben vett kimerevítés-e, vagy pusztán az elménk játszik velünk az asszociációk egymásba fonódását látva, az kérdéses. Talán egyszerre mindkettő, hiszen a tudat és a test egymásra hatnak, végtelen és véges összekapcsolódik a Trafó nagytermében."

"Szóval valami lehetetlen dolgot csinálni egy nagyon nehéz dologgal, ez a cím. Jól hangzik, miközben rendkívül kontra-produktív. Nekem ilyen az utóbbi tíz évem, a testemben való létezés tekintetében. Kicsit meg, mint Kukutyinban zabot hegyezni. Legfőképpen: jó szavak, amik örömet okoznak."