"Fekete munkái úgy tabudöntögetők, hogy valójában semmi mást nem kérnek, csak csendet, figyelmet és el nem fordulást. Nem az elfogadhatatlannal kell szembenéznünk általuk, de szembesülhetünk bennük a valósággal. A másság valósága – az előadás mediális megoldásainak köszönhetően – egy órácskára a valóságom, a valóságunk lesz."

"Fekete Ádám online performansza az összes voyeuri kíváncsiságunkat kielégítette, sőt, tovább megyek: olyan dologba engedett számunkra betekintést, ahova betekinteni nagyon illetlen dolog."

"Az elküldetlen levelek szerzője nem a címzettel, hanem önmagával áll dialógusban. A színházi levélregényben nemcsak a másik definiálhatatlan, hanem a feladó is. A Levél Anyámhoz a mindenható szerző elbizonytalanodásról is szól, végül a végeláthatatlan próba marad, meg a törlések sokasága. De mégis ott marad valami fontos. A próbálkozás nagysága."

"Az írás dinamikájáról valahogy a tánc jut az eszembe: a szöveg előrelép, hátralép, megtorpan, belelendül. Nem tudom megmondani, hogy mennyire izgalmas vagy unalmas ezt nézni.Persze, a gyakorlatozás közben előjön egy csomó mondandó is, olyan dolgok, amiket az anyámnak még nem mondhattam el, nem írhattam le."

"Mi történik akkor, ha Fekete Ádám szeretne egyszer fájdalommal beszélni mindarról, ami valójában fáj, s amire a humor legfeljebb tüneti és rövidtávú kezelést nyújthat? (...) Úgy gondolom, a kezdeményezés progresszív és jó érzékkel van aktualizálva, azonban a képernyőalapú előadás mint a nyelvi fejlődés vadonatúj állomása, magában hordozza egyfelől az érthetetlenség, másfelől a redundancia veszélyét. A Levél Anyámhoz nem is kerüli el maradéktalanul a kockázatos vállalkozás fonákjait – egyszerre ingergazdag és ingerszegény, komplex és kiszámítható."