Ádám Anna - K.A.R.A.N.T.É.N
A Trafó Gondolat Generátor műhelye által meghirdetett „Az én ügyem” című pályázatra témám a karanténban tapasztalt érzéseim, tapasztalataim bemutatása és ezáltal átírása volt a divat nyelvére. A pályamunkám, amely egy téli kabát vizuális tervéből áll, az általam feltűntetett összes hívószót magába foglalja valamilyen formában, melyek a: bezártság, praktikusság, kényelem, maszk és a távolság voltak.
A bezártságot a nagy, masszív mivoltával, a praktikusságot a variálhatóságával és a téli időre való tekintettel; fényvisszaverő tulajdonságával, a kényelmet a puha melegségével, a távolságot a hosszával jelenítettem meg, illetve a tervem szerint egy maszkot is hozzá lehet kapcsolni a kabáthoz, mely jelenleg mindenki számára nélkülözhetetlen.
A váratlanul ránk törő vírushelyzet mindenkiből más érzéseket váltott ki, de sajnos sok esetben kell azt tapasztalnunk, hogy ezen érzések inkább negatív erőként sújtják le az embereket. Ezt a szürkés színválasztásba is belecsempésztem, de vörös és narancssárga színekkel kombináltam, hogy egy kis életet adjak az öltözéknek, és szimbolizáljam, hogy talán nem is olyan sokára, a tél végével, a kabát levetésével, ismét jobb idők köszöntenek majd be.
Az öltözéket úgy terveztem, hogy a vörös színű cipzárral, mely mindig narancssárga fényvisszaverő anyagba van beleültetve, bármikor szét lehet választani a pufi, vízlepergető kabát különböző részeit, így mindenki kedve szerint tudja variálni az elemeket, illetve tud alkalmazkodni az épp aktuális időjáráshoz. Az öltözék alsó részébe hosszanti és vertikális irányban is helyeztem fényvisszaverő betéteket, melyek itt-ott kikandikálnak a kidudorodó bélések között.
A tervem lényege a használhatóság és az egyediség volt, illetve a jelenleg fennálló vírushelyzethez való alkalmazkodás könnyebbé tétele. Ha csak a boltig is tudunk elmenni, azt különleges öltözékben tegyük!
