Compagnie 111 (F): Plan B

A május 12-i, pénteki előadás után Lakos Anna színháztörténész beszélget az alkotókkal!

Mi történik, ha egy fizikus cirkuszról álmodik? Egy furcsa, megdöntött síkú díszleten öltönyös fiatalemberek sorakoznak, akár egy hétköznapi utcajelenetben, majd szürreális álomvilágba illő lassúsággal bukfenceznek és csúsznak egyik pontból a másikba, fittyet hányva a gravitáció törvényére…
A Plan B a hétköznapiban próbálja felfedni a rejtélyest. Az előadás alapja egy egyszerű díszletelem, egy sík, melyben ismerős formákat – padlót, házfalat, ajtót – fedezhetünk fel. A síkokkal való játék és a találékony, egyszerre komplex és minimalista díszlet átalakulása (a szereplőket hirtelen elnyelő csapóajtóktól, a síkokról és tengelyekről alkotott képünk teljes összezavarásáig) szó szerint újabb és újabb dimenziókat tár fel.
A Plan B a cirkusz, a tánc, a videóvetítés, a zsonglőrködés és az optikai illúzió elemeit ötvözi. Meglepő trükkök és állandó átalakulás szemtanúi lehetünk, míg a szereplők nemcsak a gravitáció törvényeivel, hanem a különböző perspektívákkal is zsonglőrködnek. A fantázia világába kalauzoló darab egyszerre lenyűgöző és szellemes.
A Compagnie 111 tagjai a híres francia Lido Cirkusziskolában tanultak, majd Mladan Materic Tattoo Theatre társulatával dolgoztak. A Plan B-t az amerikai Phil Soltanoff, a New York-i Mad Dog Theatre művészeti vezetője rendezte.
A Plan B a Compagnie 111 térnek szentelt trilógiájának második része, melyben az amerikai rendező és a társulat közösen próbálnak egy geometrián és zeneiségen alapuló absztrakt színházat létrehozni. A Compagnie 111 különböző művészeti mozgalmakból merít ihletet, többek között a Bauhaus és a konstruktivista irányzatokból, illetve az amerikai némafilmekből.
A kritikusok az előadás kapcsán elsősorban a fizikai színház újradefiniálására tett kísérletet méltatják, és azt a játékossággal keveredő találékonyságot, mellyel a társulat a tér és díszlet használatát megújítja. A Plan B-re jellemző a műfajok különös elegyítése, a tökélyre fejlesztett technikai megoldások, és az előadás egészét átitató humor és költőiség.
A Beethoven utolsó, 111. szonátájáról elnevezett társulatot 1999-ben alapította a fizikus végzettségű Aurélien Bory, Oliver Alenda és Katja Werhlin. Munkájukat kezdettől fogva élénk érdeklődés kísérte és először Franciaországban, majd világszerte arattak sikert. Olyan rangos nemzetközi fesztiválok állandó vendégei, mint a London International Mime Festival (Egyesült Királyság), Eurokaz Festival (Horvátország) és a kortárs cirkusz minden évben megrendezésre kerülő terepszemléjének számító Festa Internazionale del Circo Contemporaneo (Olaszország). Magyarországon első ízben a Trafó színpadán mutatkoznak be.
 
Alkotók: Olivier Alenda, Aurélien Bory, Stéphane Ley, Loic Praud, Alexandre Rodoreda, Phil Soltanoff, Arno Veyrat
Koncepció és színpadterv: Aurélien Bory
Rendező: Phil Soltanoff
Rendezőasszisztens: Olivier Alenda
Előadja: Olivier Alenda, Aurélien Bory, Olivier Boyer, Loïc Praud
Zene: Phil Soltanoff, Olivier Alenda, Aurélien Bory, Ryoji Ikeda, Lalo Schiffrin
Fény: Arno Veyrat
Hang: Stéphane Ley
Színpadtechnika: Sylvain Lafourcade
Videó: Pierre Rigal
Díszlet: Christian Meurisse with Harold Guidolin
Díszletfestés: Isadora de Ratuld
Jelmez: Sylvie Marcucci
Fotó: Aglae Bory
Menedzsment: Florence Meurisse et Sophie Schneider
 
Támogatók: Budapesti Francia Intézet, AFAA, NKA
Koprodukció: CIE 111, THEÂTRE GARONNE, Théâtre de la Digue/Toulouse, Le Train Théâtre-Scène conventionnée /Portes lès Valence
 
A produkciót segítették: Dôme Théâtre/Albertville, of the Centre de Développement Chorégraphique of Toulouse/Midi-Pyrénées, Francia Nagykövetség/New York, USA
 
A produkciót támogatták: Culture Ministry/DMDTS, DRAC Midi-Pyrénées, Regional funding, Department funding, City funding, AFAA/ City of Toulouse, ADAMI, Fondation BNP Paribas