„Üzenjük Brüsszelnek! Védjük meg a magyar földet, a szabad pálinkafőzést, a mézet és az akácot!” (a FIDESZ petíciója). A számos magyar és nemzetközi színházi fesztivált megjárt előadás, a Magyar akác Szeged, Bánk, Debrecen, Lipcse, Drezda, Chemnitz, Basel, Nyitra és Brüsszel után ismét látható Budapesten.
2014-ben egy EU-rendelet felbolygatta a hazai politikai életet, és pár hónapig minden politikus egy fával volt elfoglalva: az akácfával.
Kelemen Kristóf fiatal színházi alkotó és Pálinkás Bence György képzőművész közös produkciója a Magyar akác, amelyben bemutatják, hogyan vált az Amerikából betelepített akácfa magyar nemzeti- és politikai szimbólummá. Ebből kiindulva az alkotók életre hívtak egy mozgalmat, amelynek tevékenységét ugyancsak bemutatják az előadásban. A mozgalom tagjai szimbolikus politikai helyszínekre látogattak el, akácfaültetési akciókkal népszerűsítettek egy új, liberális, befogadó közösségeszményt, és igyekeztek az akácfát a saját elképzeléseiknek megfelelően beleírni a történelmi múltba. A kérdés: szárba szöknek-e mozgalmuk magjai, és vannak-e olyan szívósak, mint az alföldi pusztában és a letarolt bányavidékeken is életben maradó akácfák. A darab terét egy kertinstalláció teszi igazán autentikussá, alföldi homokkal, erdei avarral, bányafölddel és egy csoport magyar akáccal. 

Az előadás elnyerte a 2018-as szegedi Thealter Fesztivál kritikusdíját. 

“A darab megértéséhez nem szükségesek különleges botanikai ismeretek; a mű ökológiai kérdésekben sem foglal állást. Annál élesebben világít rá viszont arra, hogy a különböző ideológiák, akár a tudományos megállapításokból is gondosan (értsd szelektíven) szemezgetve, hogyan használják fel az akácfát saját nézeteik igazolására vagy egyéni érdekeik érvényesítésére.” (Gosztola Kitti, Artmagazin)

“Úgy érzem, mintha a Tanú című film 21. századi remake-jéből látnék jeleneteket elborult mai arcok tolmácsolásában, amiben a narancsot leváltotta az akác, ami egy kicsit szúrós, kicsit amerikai, de azért a miénk.” (Pótszékfoglaló)

„... a Magyar akác a 4. dunaPart legfurfangosabb, legszellemesebb, legköltőibb, ugyanokkor metszően politikus produkciója.” (Esther Slevogt, nachtkritik.de)