C.iC - Gulyás Anna: Fekete kutya // Ziggurat Project (koreográfus - Sarlós Flóra Eszter): Légszükséglet
2000 Ft / diák: 1600 Ft
Általános bérletek és ikerbérlet érvényes
Általános bérletek és ikerbérlet érvényes
14+
A Nemzeti Táncszínház szervezésében megvalósuló IZP-Estek (Imre Zoltán Program) keretében a Trafó lett a helyszíne a két fiatal koreográfus előadásainak.
Fekete kutya
„"Die Toten Reiten Schnell" "(...)
a halottakat nem fogja vissza semmi, mert a legrosszabb már megtörtént velük: elvesztették az életüket.’’
"Azt gondolod, hogy halott vagy?’’
"Egyszerűen nem éltem túl, ami velem történt. Nincs életem a munkán kívül, se célom, se vágyam. Olyan vagyok, mint a halottak. Csak az emléke él annak az embernek, aki voltam."”
Ítélethirdetés nélküli gondolkodás az ember döntéseinek jogosságáról, a gyermektől a gyilkosig mindenkiben megbúvó pusztítóerőről, agresszióról, erőszakról.
Melyben a központ, az ómen: a bárhol felbukkanó „Fekete kutya”, mely a legeltérőbb minőségekben hirdeti jelenlétével azt, amit nevezhetünk sorsnak, végzetnek, vagy –és mindezeket egyesítve – az emberi döntések eredményének.
Jászberényi Sándor Az ördög egy fekete kutya c. novelláskötete által ihletett táncszínházi előadás a végletekig feszített stresszt, mint mindent kikristályosító közeget használja, s azon belül keresi a normák jelenlétét, illetve az emberi önzés értelmét, annak néha illuzórikusnak tűnő valóságát.
A szereplők által megélt masszív fizikalitás a párhuzamos jelenlévő színpadi történésekkel a megfigyelőben egy harmadik valóságot hoznak létre. Így talán egy elrettentő szemponton keresztül, de próbát tehetünk megbolydult világunk értelmezésére, mely mindennapjaink mögött kísér mindannyiunkat.
Gulyás Anna koreográfus 2017-ben indította el Compagnie interContemporain ( C.iC ) néven projekt-társulatát.
A már korábban is sikeresen közreműködő művészekkel, valamint a közös gondolkodásban partner újabb tagokkal, a társművészetek és a tudomány iránti nyitottsággal keresi az utat a klasszikus színházi előadásoktól a kísérleti műfajig, az önálló hang megtalálásán át a szélesebb közönség eléréséig.
Az együttes előadásait a magas szintű technikai igényesség, ugyanakkor a markáns fizikalitás, az érzékenység, de a karakánság is jellemzi.
Előadók:
Fehér Laura
Asztalos Dóra
Hortobágyi Brigitta
Stohl Luca
Darabont Áron
Eller Gusztáv
Krizsán Dániel
Zeneszerző: Bolcsó Bálint
Fény: Kovács Áron
Látvány: Lakatos Márk
Mentor: Velekei László
Produkciós asszisztens: Petrovits Genovéva
Koreográfus: Gulyás Anna
Légszükséglet
Rezgésről rezgésre.
Ahogy rezgek, úgy reagál a testem.
Süllyedek bele önmagamba.
Behúz egy áramlás, kitisztulnak a gondolataim. Jelen vagyok...egy apró molekulaként a hatalmas folyékony térben.
A merülés ambivalens természetében egyszerre van jelen a teljes kiszakadás, ugyanakkor egyfajta elemi kapcsolódás is önmagunkhoz és környezetünkhöz. E sportként kezelt különös élmény során a víz alatt eltöltött idő szubjektív érzékelése egy időtlen utazás érzetét kelti. A Légszükséglet című összművészeti darab egy olyan térbe invitálja belépőit, melyben mozgás, interaktív technológia, vizualitás és hang épít fel egy szinte már folyékonynak tűnő érzékeny világot. Ennek megteremtésében a nemzetközi alkotócsapat külön hangsúlyt fektet tánc és a digitális művészetek kapcsolatára, melynek kutatását a koreográfus, Sarlós Flóra Eszter a Paris 8 Egyetem nemzetközi művészeti alkotás mester szakán kezdte meg.
A Ziggurat Project fókuszában a kortárs tánc és más művészeti ágak összefonódásából létrejövő térérzékeny és interdiszciplináris alkotások állnak. Az elmúlt 3 év során olyan nemzetközi kooperációkban vett részt, mint a Placcc fesztivál Picture projektje (HU/NO), Visegrad Fund előadóművészeti rezidencia, Art&Tech Days (SK), White Night fesztivál (SK), Spotter Trip (A) vagy a Let me in Performing Arts Festival (DE). Itthon egyéni térspecifikus akciók (A maradék, Szónyelés) és ernyőszervezete, a Pro Progressione produkciói mellett az Antré és az Arccal a Halnak újgenerációs programokon, illetve az L1 danceFest keretében is bemutatkozott.
Az előadás inspirációját adó sport lényege, hogy egyetlen levegővel, oxigénpalack nélkül merülünk a víz alá – a műfaj talán Luc Besson A nagy kékség című filmjéből lehet ismerős.
Előadók, alkotótársak: Bot Ádám, Kovács Emese, Alexandra Mireková (SK), Barbara Rusnáková (SK)
Vizuális és interaktív design: Michal Mitro és Luboš Zbranek (The Manifesto, CZ)
Zene: Horváth Ádám Márton
Mentor: Gál Eszter
Koreográfia: Sarlós Flóra Eszter
Kommunikációs munkatárs: Kovács Brigitta
A Nemzeti Táncszínház szervezésében megvalósuló IZP-Estek (Imre Zoltán Program) keretében a Trafó lett a helyszíne a két fiatal koreográfus előadásainak.
Fekete kutya
„"Die Toten Reiten Schnell" "(...)
a halottakat nem fogja vissza semmi, mert a legrosszabb már megtörtént velük: elvesztették az életüket.’’
"Azt gondolod, hogy halott vagy?’’
"Egyszerűen nem éltem túl, ami velem történt. Nincs életem a munkán kívül, se célom, se vágyam. Olyan vagyok, mint a halottak. Csak az emléke él annak az embernek, aki voltam."”
Ítélethirdetés nélküli gondolkodás az ember döntéseinek jogosságáról, a gyermektől a gyilkosig mindenkiben megbúvó pusztítóerőről, agresszióról, erőszakról.
Melyben a központ, az ómen: a bárhol felbukkanó „Fekete kutya”, mely a legeltérőbb minőségekben hirdeti jelenlétével azt, amit nevezhetünk sorsnak, végzetnek, vagy –és mindezeket egyesítve – az emberi döntések eredményének.
Jászberényi Sándor Az ördög egy fekete kutya c. novelláskötete által ihletett táncszínházi előadás a végletekig feszített stresszt, mint mindent kikristályosító közeget használja, s azon belül keresi a normák jelenlétét, illetve az emberi önzés értelmét, annak néha illuzórikusnak tűnő valóságát.
A szereplők által megélt masszív fizikalitás a párhuzamos jelenlévő színpadi történésekkel a megfigyelőben egy harmadik valóságot hoznak létre. Így talán egy elrettentő szemponton keresztül, de próbát tehetünk megbolydult világunk értelmezésére, mely mindennapjaink mögött kísér mindannyiunkat.
Gulyás Anna koreográfus 2017-ben indította el Compagnie interContemporain ( C.iC ) néven projekt-társulatát.
A már korábban is sikeresen közreműködő művészekkel, valamint a közös gondolkodásban partner újabb tagokkal, a társművészetek és a tudomány iránti nyitottsággal keresi az utat a klasszikus színházi előadásoktól a kísérleti műfajig, az önálló hang megtalálásán át a szélesebb közönség eléréséig.
Az együttes előadásait a magas szintű technikai igényesség, ugyanakkor a markáns fizikalitás, az érzékenység, de a karakánság is jellemzi.
Előadók:
Fehér Laura
Asztalos Dóra
Hortobágyi Brigitta
Stohl Luca
Darabont Áron
Eller Gusztáv
Krizsán Dániel
Zeneszerző: Bolcsó Bálint
Fény: Kovács Áron
Látvány: Lakatos Márk
Mentor: Velekei László
Produkciós asszisztens: Petrovits Genovéva
Koreográfus: Gulyás Anna
Légszükséglet
Rezgésről rezgésre.
Ahogy rezgek, úgy reagál a testem.
Süllyedek bele önmagamba.
Behúz egy áramlás, kitisztulnak a gondolataim. Jelen vagyok...egy apró molekulaként a hatalmas folyékony térben.
A merülés ambivalens természetében egyszerre van jelen a teljes kiszakadás, ugyanakkor egyfajta elemi kapcsolódás is önmagunkhoz és környezetünkhöz. E sportként kezelt különös élmény során a víz alatt eltöltött idő szubjektív érzékelése egy időtlen utazás érzetét kelti. A Légszükséglet című összművészeti darab egy olyan térbe invitálja belépőit, melyben mozgás, interaktív technológia, vizualitás és hang épít fel egy szinte már folyékonynak tűnő érzékeny világot. Ennek megteremtésében a nemzetközi alkotócsapat külön hangsúlyt fektet tánc és a digitális művészetek kapcsolatára, melynek kutatását a koreográfus, Sarlós Flóra Eszter a Paris 8 Egyetem nemzetközi művészeti alkotás mester szakán kezdte meg.
A Ziggurat Project fókuszában a kortárs tánc és más művészeti ágak összefonódásából létrejövő térérzékeny és interdiszciplináris alkotások állnak. Az elmúlt 3 év során olyan nemzetközi kooperációkban vett részt, mint a Placcc fesztivál Picture projektje (HU/NO), Visegrad Fund előadóművészeti rezidencia, Art&Tech Days (SK), White Night fesztivál (SK), Spotter Trip (A) vagy a Let me in Performing Arts Festival (DE). Itthon egyéni térspecifikus akciók (A maradék, Szónyelés) és ernyőszervezete, a Pro Progressione produkciói mellett az Antré és az Arccal a Halnak újgenerációs programokon, illetve az L1 danceFest keretében is bemutatkozott.
Az előadás inspirációját adó sport lényege, hogy egyetlen levegővel, oxigénpalack nélkül merülünk a víz alá – a műfaj talán Luc Besson A nagy kékség című filmjéből lehet ismerős.
Előadók, alkotótársak: Bot Ádám, Kovács Emese, Alexandra Mireková (SK), Barbara Rusnáková (SK)
Vizuális és interaktív design: Michal Mitro és Luboš Zbranek (The Manifesto, CZ)
Zene: Horváth Ádám Márton
Mentor: Gál Eszter
Koreográfia: Sarlós Flóra Eszter
Kommunikációs munkatárs: Kovács Brigitta
Produkciós támogató: SÍN Kulturális Központ, Nemzeti Táncszínház, Pro Progressione, Műhely Alapítvány, Szlovák Intézet - Budapest, Cseh Centrum Budapest, L1 Egyesület, KristofLab, REZI.DANCE Komařice, Pozsonyi Magyar Intézet
Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap Imre Zoltán Programjának támogatásával valósul meg.
