Dioráma - Csákány István kiállítása

Csákány István az egyik legfontosabb 40 év alatti magyar képzőművészéve vált azután, hogy 2012-ben egy monumentális installációjával szerepelt - túlzás nélkül a világ legfontosabb képzőművészeti kiállításának számító - kasseli dOCUMENTA (13)-on. A művész nemzetközi karrierjét meghatározó szereplése óta először lép önálló kiállítás keretében új művekkel a magyar közönség elé. A Trafó nézői számára persze nem ismeretlenek a művei, hiszen számos fontos alkotása Trafós csoportos kiállítások apropóján jött létre, így az „A holnap dolgozója” c. betonszobor is, ami alapján a documentára is meghívást kapott.

Az egykori Derkovits ösztöndíjas és Aviva-Díj jelölt Csákány ösztönös és elemi erővel bíró installációs praxisával arra törekedett, hogy a szobrászat műfaját újítsa meg és értelmezze át. Ennek sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy számos fontos kiállítás résztvevője volt a Ludwig Múzeumban, és a Műcsarnokban, műalkotásai pedig olyan múzeumok gyűjteményének részét képzik, mint a maastrichti Bonnefantenmuseum, vagy a MUDAM Luxembourg.

A kiállításon debütáló művek a rejtélyes, sötét hangulatot árasztó totális és ösztönös installáció-művészet közelébe sodorják Csákány praxisát, és az alkotásai tovább radikalizálódnak a líra irányába. A kiállítás apropóján Csákány technikai szempontból mindenféleképpen megújítja munkái eddigi appropriációs és talált tárgyakat felhasználó, azokat rekonstruáló, valamint rekontextualizáló gyakorlatát. Kiállításával Csákány életművének legújabb fejezetébe lép, és igyekszik túllépni eddigi gyakorlatának fizikai és elméleti határait.


A kiállítás HANDOUTja letölthető innen.