A TVK a Végtelenbe zárva című előadásával visszatér ahhoz a nyelvhez, amelyet a ’80-as évek közepén, jóval a rendszerváltás előtt kialakított.

Nemcsak visszatér, hanem újra is értelmezi, valamint szembesíti magát az eltelt idővel, s az eltelt idő tapasztalatával. A Végtelenbe zárva nem pusztán megismétlése az Eleven tér (Living Space, 1986) c. előadásban kialakított nyelvnek, hanem Góbi Rita személyiségének és gesztusainak beemelésével újraformálása, s az azóta bekövetkezett gondolati, világnézeti, metafizikai és technológia változásokkal való szembesítése is. A Végtelenbe zárva a test és tér egzisztenciájának olyan fokú megtapasztalását kínálja, amelyről álhumanista civilizációnk, társadalmi szocializációnk és a kortárs gyors-éttermi kultúra már rég leszoktatott bennünket.



„Már csak a múltban előadott Ötödik elem miatt is elkerülhetetlen, hogy Luc Besson 1997-es filmjére asszociáljunk, és Góbi Rita öltözete – amelyet Szűcs Edit tervezett – ugyanolyan, mint Milla Jovoviché (bár haja ezúttal nincsen), de talán egy másik híres sci-fi is eszünkbe juthat ezenkívül, mégpedig a Mátrix (1999). Mindkét film esetében felmerül a mesterségesen előállított élet problematikája, s ezt idézhetik ezek az asszociációk. Egy ilyen élet, már mesterségességéből következően is, szükségszerűen, teljes mértékben az anyagi világhoz kötődik, ez az a világ ugyanis, amelyre az ember kiterjesztheti hatalmát, ennél többet soha sem birtokolhat.” (Kovács Natália)
 
Koreográfia, mozgás:        Góbi Rita
Dramaturg:                     Imre Zoltán
Zene:                              PARABRYO
Videó:                               Korai Zsolt, Lenz Tünde
Technika:                            Szirtes Attila
 Jelmez:                           Szűcs Edit
Smink, maszk:                    Károlyi Balázs
Produkciós vezető:           Kulcsár Viktória
Koncepció, rendezés:        Árvai György

Fotó: Jókúti György
 
Külön köszönet:    Bozsik Yvette, Szabó György TRAFÓ