ELŐADÁS UTÁN
JAN/07 • Nézőpont • Közönség-össze-találkozó, lent a Klubban.
A NézőPont programról további részletek itt.
Tizenöt magyar fellépővel (profikkal és civilekkel vegyesen) alkalmazta a Trafó színpadára világsikerű darabját a francia konceptualista koreográfus, Jérôme Bel.
Mindegyikük másmilyen. Különbözőek korban, nemben, képességekben. Mást tudnak a táncról és különféleképp érzik magukat benne biztonságban. Nem sebezhetetlenek, van, amikor jól sikerülnek a dolgok, és van, amikor meg nem. A kategorizálhatatlan saját-táncok olyan leltára ez, mely nemcsak bemutatja az szépség sokféleségét, hanem egy közös vágyért dolgozik.
Az előadást a bemutató óta eltelt két és fél év alatt majdnem 200-szor játszották Szingapúrtól Tbiliszin és Santiago de Chilén át Philadelphiáig. „Elmossa a határt az előadásmód kudarca és sikere között, azzal hogy megteremti a színházat mint közösséget, a színpadon és azon kívül. Bűvészmutatvány: hihetetlenül szórakoztat és igazán mélyre hat.” (Roslyn Sulcas, The New York Times)
Múlt tavasszal pedig Budapestet is elvarázsolta, ezért elhívtuk megint. „Pofonegyszerű struktúrát épít elénk Jérôme Bel, melynek percről percre érezzük meg újabb és újabb, olykor szinte szédítő mélységeit: tudálékos mellébeszéléstől, bonyolult szimbólumoktól mentesen, közérthetően, karneváli vidámságban tanulunk magunkról, egymásról, egyenlőségről, demokráciáról, szabadságról úgy, hogy közben folyamatosan fülig ér a szánk.” (Halász Tamás, Táncélet.hu)
Jérôme Bel Párizsban él és világszerte alkot. 1964-ben született Franciaországban, ahol kortárs táncot tanult. Magyarországhoz szoros szálak fűzik, 1989-ben első darabját éppen itt, Budapesten készítette. Majd amikor az 1992-es albertville-i téli olimpiai játékok megnyitóját rendező Philippe Decouflé mellett asszisztensként dolgozott, ráébredt arra, hogy a rendezés jobban érdekli a táncolásnál. Ezért két év szünetet tartott Párizsban, miközben Barthes és Foucault műveit olvasta. „Úgy éreztem, hogy az út a koreográfiáig a filozófián és a tánctörténeten át vezet." – vallja kezdeti útkereséséről. Azóta dolgozott már együtt Anne Teresa De Keersmaekerrel, rendezett már formabontó balettet a párizsi operának (Veronique Doisneau (2004)), majd ugyanezt a riói városi színháznak (Isabel Torres (2005)), a Cour d'honneur (2013) című előadását pedig a legnevesebb francia fesztivál, az Avignoni Fesztivál díszhelyén a Pápai Palotában adták elő.
Előadás felvételeit kortárs biennálékon és számos múzeumban vetítik. 2005-ben Bessie-díjat kapott New Yorkban a The show must go on című előadásáért. 2008-ban Pichet Klunchunnal közös darabjukért Európa egyik legrangosabb kulturális kitűntetésével, a Routes Princess Margriet – a kulturális sokszínűségért díjjal tüntették ki őket. 2013-ban a Disabled Theater (2012) beválogatták a berlini Theatertreffen-be és megnyerte a Swiss Dance Awards-ot kortárstánc kategóriában.
Jérôme Belt mindig is az érdekelte, hogy mi rejlik az előadás mögött. Koreográfiáiban a tánc és a színház szabályait és lehetőségeit elemzi, és magát az elemzést állítja színpadra. „Ez a projekt a megkísérlésről, az újra próbálkozásról és a felfedezésről szól, nem pedig az irányításról és a mestermunkáról, még akkor is, ha ebben benne van a kudarc. Nézőként engem sokkal jobban érdekel a rizikóvállalás, mint a sikeres előadás, ami semmi újat nem tanít. A civil táncos számomra pont azt a művészetet testesíti meg, amihez szenvedélyesen vonzódom.” (Jérôme Bel)
Koncepció: Jérôme Bel
Asszisztens: Maxime Kurvers
A budapesti színpadra állításban asszisztens: Maxime Kurvers, Henrique Neves
Szereplők: Bakó Lea, Cserepes Gyula, Dányi Viktória, Farkas Ádám, Janzsó Cecília, Kankovszky Cili, Ládi-Erlauer Aldó, Chen-Wei Lee, Nagy Zomilla, Németh Kálmán, Novák Evelin, Setzka Dávid, Tina Colada, Varga Gyöngyi, Vitárius Orsolya
Külön köszönet: Bartók Jolu
Jelmez: a táncosok
Koprodukció: Dance Umbrella (London), TheaterWorks Singapore/72-13, KunstenFestivaldesArts (Brussels), Tanzquartier Wien, Nanterre-Amandiers Centre Dramatique National, Festival d'Automne à Paris, Theater Chur (Chur) and TAK Theater Liechtenstein (Schaan) - TanzPlan Ost, Fondazione La Biennale di Venezia, Théâtre de la Ville (Paris), HAU Hebbel am Ufer (Berlin), BIT Teatergarasjen (Bergen), La Commune Centre dramatique national d’Aubervilliers, Tanzhaus nrw (Düsseldorf), House on Fire with the support of the European Union cultural program
Produkció: R.B. Jérôme Bel (Paris)
Támogatók: Centre National de la Danse (Pantin) and Ménagerie de Verre (Paris) in the framework of Studiolab for providing studio spaces
Köszönet: az Ateliers danse et voix partnerei és résztvevői, NL Architects and Les rendez-vous d’ailleurs
Művészeti tanácsadó és ügyvezető igazgató: Rebecca Lee
Adminisztráció: Sandro Grando
Technikai vezető: Gilles Gentner
A társulat támogatói: R.B. Jérôme Bel is supported by Direction régionale des affaires culturelles d'Ilede-France, French Ministry for Culture and Communication, and by the Institut Français, French Ministry for Foreign Affairs, for its international tours.
Fotó: Csányi Krisztina
JAN/07 • Nézőpont • Közönség-össze-találkozó, lent a Klubban.
A NézőPont programról további részletek itt.
Tizenöt magyar fellépővel (profikkal és civilekkel vegyesen) alkalmazta a Trafó színpadára világsikerű darabját a francia konceptualista koreográfus, Jérôme Bel.
Mindegyikük másmilyen. Különbözőek korban, nemben, képességekben. Mást tudnak a táncról és különféleképp érzik magukat benne biztonságban. Nem sebezhetetlenek, van, amikor jól sikerülnek a dolgok, és van, amikor meg nem. A kategorizálhatatlan saját-táncok olyan leltára ez, mely nemcsak bemutatja az szépség sokféleségét, hanem egy közös vágyért dolgozik.Az előadást a bemutató óta eltelt két és fél év alatt majdnem 200-szor játszották Szingapúrtól Tbiliszin és Santiago de Chilén át Philadelphiáig. „Elmossa a határt az előadásmód kudarca és sikere között, azzal hogy megteremti a színházat mint közösséget, a színpadon és azon kívül. Bűvészmutatvány: hihetetlenül szórakoztat és igazán mélyre hat.” (Roslyn Sulcas, The New York Times)
Múlt tavasszal pedig Budapestet is elvarázsolta, ezért elhívtuk megint. „Pofonegyszerű struktúrát épít elénk Jérôme Bel, melynek percről percre érezzük meg újabb és újabb, olykor szinte szédítő mélységeit: tudálékos mellébeszéléstől, bonyolult szimbólumoktól mentesen, közérthetően, karneváli vidámságban tanulunk magunkról, egymásról, egyenlőségről, demokráciáról, szabadságról úgy, hogy közben folyamatosan fülig ér a szánk.” (Halász Tamás, Táncélet.hu)
Jérôme Bel Párizsban él és világszerte alkot. 1964-ben született Franciaországban, ahol kortárs táncot tanult. Magyarországhoz szoros szálak fűzik, 1989-ben első darabját éppen itt, Budapesten készítette. Majd amikor az 1992-es albertville-i téli olimpiai játékok megnyitóját rendező Philippe Decouflé mellett asszisztensként dolgozott, ráébredt arra, hogy a rendezés jobban érdekli a táncolásnál. Ezért két év szünetet tartott Párizsban, miközben Barthes és Foucault műveit olvasta. „Úgy éreztem, hogy az út a koreográfiáig a filozófián és a tánctörténeten át vezet." – vallja kezdeti útkereséséről. Azóta dolgozott már együtt Anne Teresa De Keersmaekerrel, rendezett már formabontó balettet a párizsi operának (Veronique Doisneau (2004)), majd ugyanezt a riói városi színháznak (Isabel Torres (2005)), a Cour d'honneur (2013) című előadását pedig a legnevesebb francia fesztivál, az Avignoni Fesztivál díszhelyén a Pápai Palotában adták elő.
Előadás felvételeit kortárs biennálékon és számos múzeumban vetítik. 2005-ben Bessie-díjat kapott New Yorkban a The show must go on című előadásáért. 2008-ban Pichet Klunchunnal közös darabjukért Európa egyik legrangosabb kulturális kitűntetésével, a Routes Princess Margriet – a kulturális sokszínűségért díjjal tüntették ki őket. 2013-ban a Disabled Theater (2012) beválogatták a berlini Theatertreffen-be és megnyerte a Swiss Dance Awards-ot kortárstánc kategóriában.
Jérôme Belt mindig is az érdekelte, hogy mi rejlik az előadás mögött. Koreográfiáiban a tánc és a színház szabályait és lehetőségeit elemzi, és magát az elemzést állítja színpadra. „Ez a projekt a megkísérlésről, az újra próbálkozásról és a felfedezésről szól, nem pedig az irányításról és a mestermunkáról, még akkor is, ha ebben benne van a kudarc. Nézőként engem sokkal jobban érdekel a rizikóvállalás, mint a sikeres előadás, ami semmi újat nem tanít. A civil táncos számomra pont azt a művészetet testesíti meg, amihez szenvedélyesen vonzódom.” (Jérôme Bel)
Koncepció: Jérôme Bel
Asszisztens: Maxime Kurvers
A budapesti színpadra állításban asszisztens: Maxime Kurvers, Henrique Neves
Szereplők: Bakó Lea, Cserepes Gyula, Dányi Viktória, Farkas Ádám, Janzsó Cecília, Kankovszky Cili, Ládi-Erlauer Aldó, Chen-Wei Lee, Nagy Zomilla, Németh Kálmán, Novák Evelin, Setzka Dávid, Tina Colada, Varga Gyöngyi, Vitárius Orsolya
Külön köszönet: Bartók Jolu
Jelmez: a táncosok
Koprodukció: Dance Umbrella (London), TheaterWorks Singapore/72-13, KunstenFestivaldesArts (Brussels), Tanzquartier Wien, Nanterre-Amandiers Centre Dramatique National, Festival d'Automne à Paris, Theater Chur (Chur) and TAK Theater Liechtenstein (Schaan) - TanzPlan Ost, Fondazione La Biennale di Venezia, Théâtre de la Ville (Paris), HAU Hebbel am Ufer (Berlin), BIT Teatergarasjen (Bergen), La Commune Centre dramatique national d’Aubervilliers, Tanzhaus nrw (Düsseldorf), House on Fire with the support of the European Union cultural program
Produkció: R.B. Jérôme Bel (Paris)
Támogatók: Centre National de la Danse (Pantin) and Ménagerie de Verre (Paris) in the framework of Studiolab for providing studio spaces
Köszönet: az Ateliers danse et voix partnerei és résztvevői, NL Architects and Les rendez-vous d’ailleurs
Művészeti tanácsadó és ügyvezető igazgató: Rebecca Lee
Adminisztráció: Sandro Grando
Technikai vezető: Gilles Gentner
A társulat támogatói: R.B. Jérôme Bel is supported by Direction régionale des affaires culturelles d'Ilede-France, French Ministry for Culture and Communication, and by the Institut Français, French Ministry for Foreign Affairs, for its international tours.
Fotó: Csányi Krisztina
