Életutak, személyes leltárok. Az első részben Szabó Réka és a midlife találkoznak. A második részben négy ember valós és fiktív emlékei kavarognak a táncosok mozdulataival és a legújabb videó-technológiával készült, a mozdulatokra reagáló látványvilággal.
Ez mind én leszek egykor
Szabó Réka a számos külföldi fesztivált megjárt A lila hangyász (1999) és a Lomtalanítás (2006) című szólókat követően harmadik alkalommal jelentkezik régen várt egyszemélyes produkcióval, személyes leltárral. Szólójában egyszerre van jelen a kislány, a középkorú nő és az öregasszony. Kijutási kísérlet a toronyból, amelybe 44 éves korára zárta magát.
Nincs késő. Nem sietek sehova. Nincsenek fontos dolgaim. Körül tudok nézni. Könnyű vagyok és laza. Puha és erős. Ahogy beszívom a levegőt, hosszú és keskeny leszek. Nem kiabálok. Nem basz föl az ideg. Jól alszom. Nem fáj semmim. Nem viszem haza a laptopomat. Van kedvem szeretkezni. Gyalog járok. Meg tudom csinálni.
„(...) az odaadó Szabó metamorfózisai ámulatba ejtők.” (Horeczky Krisztina, Népszabadság)
„…A pillanatról, amikor az ember belelép a felnőttségbe, amikor eszmél, hogy benne áll abban, amitől hajdan – karnyújtásnyira tetsző időben – félt, irtózott, amibe, úgy remélte, soha nem keveredik bele. Ezt érezni itt is. Szembesülést, nekifeszülést, elrugaszkodást, jó és rossz beteljesedését. Mese és valóság bizarr párhuzamosát, egymásba csavarodását. A többi független alkotóval együtt mára kivéreztetett, de megtörhetetlennek érzett Szabó Réka nagy erejű, drámai szólója kivételesen személyes hangvételű híradás a mából.” (Halász Tamás Táncélet.hu)
„Ritkán láttam ezen a színpadon vagy bármely más színpadon ennyi lehetőséget egy előadásban...gyönyörű kivitelezés. Nem voltak félmegoldások. Minden 120%-os volt..." (Jedediah Wheeler, Executive Director of Alexander Kasser Theater, Montclair University, New Jersey)
Nem emlékszem, hogy így neveltek volna
Ardai Petra workshopja alapján
Kis emberi statisztikák, szubjektív leltár. Élettöredékek 7 évestől 77 éves korig.
A BBC 7 Up című dokumentumfilm-sorozatában egy hét éves gyermekekből álló csoport sorsa követhető nyomon. A „gyermekek” jelenleg már 56 évesek. Az időt töredékesen dokumentáló, hét évente ismétlődő bepillantás révén teljesen egyedi, ugyanakkor sokban hasonló életutak bontakoznak ki.
Ez volt a kiindulópontja annak a workshopnak, amelyet Ardai Petra, a holland Space Színház alapító tagja tartott 2012 őszén a Tünet Együttesnek. Valós és fiktív emlékeiket gyűjtötték össze egészen az elképzelt 77 éves korig. Az ebből született darab költői, szívszorító, humoros, egyszerre személyes és mindenkire jellemző.
A produkció első verziója a Tünet Együttes születésnapi fesztiválján került bemutatásra 2012 decemberében a Trafó Kortárs Művészetek Házában. Két éve real-time videótechnikával gondolták újra az előadást.
„Őszinte, hiteles és sallangmentes, akár egy romlatlan gyerekarc, amibe ha belenézünk, magunkról is többet tudhatunk meg. A szövegek, a színpadi létezés olyan egyszerű és könnyed, mintha nem is színházban lennénk, hanem egy baráti társaságban, úgy éjfél után, amikor hirtelen mindenkinek őszinteségi rohama támad. (…) Semmi megjátszás, semmi disszonancia, semmi fals hang. Jó hallgatni és jó nézni, ahogy a tünetesek tudnak és mernek önmaguk lenni.” (Králl Csaba, Élet és Irodalom)
„A beszédközpontúsága dacára elmés, játékos, eredeti est újból azt igazolta, hogy a függetlenek válságával derekasan birkózó Tünet Együttes a legszerethetőbb honi tánctársulat. Őszinteségük, (ön)iróniájuk, mély emberségük vigasztaló, méltóságteljes protestálásnak hat egy barbár, hiszterizált országban.” (Horeczky Krisztina, Népszabadság)
Alkotók, előadók: Szabó Réka, Furulyás Dóra, Gőz István, Szász Dániel
Fény és tér: Szirtes Attila
Jelmez: Szűcs Edit
Smink: Károlyi Balázs
Maszk: Haraszti Janka
Interaktív technológia: Karcis Gábor, Korai Zsolt, Papp Gábor
Külön köszönet: Földesi Bence, Furulyás Dóra
Támogatók: Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alap, Trafó Kortárs Művészetek Háza, MU Színház, Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, SÍN Kulturális Központ
Ez mind én leszek egykor
Szabó Réka a számos külföldi fesztivált megjárt A lila hangyász (1999) és a Lomtalanítás (2006) című szólókat követően harmadik alkalommal jelentkezik régen várt egyszemélyes produkcióval, személyes leltárral. Szólójában egyszerre van jelen a kislány, a középkorú nő és az öregasszony. Kijutási kísérlet a toronyból, amelybe 44 éves korára zárta magát.
Nincs késő. Nem sietek sehova. Nincsenek fontos dolgaim. Körül tudok nézni. Könnyű vagyok és laza. Puha és erős. Ahogy beszívom a levegőt, hosszú és keskeny leszek. Nem kiabálok. Nem basz föl az ideg. Jól alszom. Nem fáj semmim. Nem viszem haza a laptopomat. Van kedvem szeretkezni. Gyalog járok. Meg tudom csinálni.
„(...) az odaadó Szabó metamorfózisai ámulatba ejtők.” (Horeczky Krisztina, Népszabadság)
„…A pillanatról, amikor az ember belelép a felnőttségbe, amikor eszmél, hogy benne áll abban, amitől hajdan – karnyújtásnyira tetsző időben – félt, irtózott, amibe, úgy remélte, soha nem keveredik bele. Ezt érezni itt is. Szembesülést, nekifeszülést, elrugaszkodást, jó és rossz beteljesedését. Mese és valóság bizarr párhuzamosát, egymásba csavarodását. A többi független alkotóval együtt mára kivéreztetett, de megtörhetetlennek érzett Szabó Réka nagy erejű, drámai szólója kivételesen személyes hangvételű híradás a mából.” (Halász Tamás Táncélet.hu)
„Ritkán láttam ezen a színpadon vagy bármely más színpadon ennyi lehetőséget egy előadásban...gyönyörű kivitelezés. Nem voltak félmegoldások. Minden 120%-os volt..." (Jedediah Wheeler, Executive Director of Alexander Kasser Theater, Montclair University, New Jersey)
Nem emlékszem, hogy így neveltek volna
Ardai Petra workshopja alapján
Kis emberi statisztikák, szubjektív leltár. Élettöredékek 7 évestől 77 éves korig.
A BBC 7 Up című dokumentumfilm-sorozatában egy hét éves gyermekekből álló csoport sorsa követhető nyomon. A „gyermekek” jelenleg már 56 évesek. Az időt töredékesen dokumentáló, hét évente ismétlődő bepillantás révén teljesen egyedi, ugyanakkor sokban hasonló életutak bontakoznak ki.
Ez volt a kiindulópontja annak a workshopnak, amelyet Ardai Petra, a holland Space Színház alapító tagja tartott 2012 őszén a Tünet Együttesnek. Valós és fiktív emlékeiket gyűjtötték össze egészen az elképzelt 77 éves korig. Az ebből született darab költői, szívszorító, humoros, egyszerre személyes és mindenkire jellemző.
A produkció első verziója a Tünet Együttes születésnapi fesztiválján került bemutatásra 2012 decemberében a Trafó Kortárs Művészetek Házában. Két éve real-time videótechnikával gondolták újra az előadást.
„Őszinte, hiteles és sallangmentes, akár egy romlatlan gyerekarc, amibe ha belenézünk, magunkról is többet tudhatunk meg. A szövegek, a színpadi létezés olyan egyszerű és könnyed, mintha nem is színházban lennénk, hanem egy baráti társaságban, úgy éjfél után, amikor hirtelen mindenkinek őszinteségi rohama támad. (…) Semmi megjátszás, semmi disszonancia, semmi fals hang. Jó hallgatni és jó nézni, ahogy a tünetesek tudnak és mernek önmaguk lenni.” (Králl Csaba, Élet és Irodalom)
„A beszédközpontúsága dacára elmés, játékos, eredeti est újból azt igazolta, hogy a függetlenek válságával derekasan birkózó Tünet Együttes a legszerethetőbb honi tánctársulat. Őszinteségük, (ön)iróniájuk, mély emberségük vigasztaló, méltóságteljes protestálásnak hat egy barbár, hiszterizált országban.” (Horeczky Krisztina, Népszabadság)
Alkotók, előadók: Szabó Réka, Furulyás Dóra, Gőz István, Szász Dániel
Fény és tér: Szirtes Attila
Jelmez: Szűcs Edit
Smink: Károlyi Balázs
Maszk: Haraszti Janka
Interaktív technológia: Karcis Gábor, Korai Zsolt, Papp Gábor
Külön köszönet: Földesi Bence, Furulyás Dóra
Támogatók: Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alap, Trafó Kortárs Művészetek Háza, MU Színház, Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, SÍN Kulturális Központ
Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alap, Trafó Kortárs Művészetek Háza, MU Színház, Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, SÍN Kulturális Központ
