Gondolat Plasztika 2017
GONDOLAT PLASZTIKA. Performansz-előadás sorozat
2017. január – április
Helyszín: Trafóklub
A program ingyenes
Kurátor: Szalai Borbála
A sorozat flyere letölthető innen
A performansz-előadások videó dokumentáció itt találhatóak.
2017. január – április
Helyszín: Trafóklub
A program ingyenes
Kurátor: Szalai Borbála
A sorozat flyere letölthető innen
A performansz-előadások videó dokumentáció itt találhatóak.
2017. január 13. 18.00 – 20:00
Serafín Álvarez, Karin Ferrari, Szimán György
Szimán György performansz-előadása magyarul, míg Karin Ferrari és Serafín Álvarez előadásai angolul lesznek.
Serafín Álvarez: Felfejtett zsákutcák
Serafín Álvarez 2014-ben készítette a ’Maze Walkthrough’ című unortodox videojátékot, melynek összetetten kanyargó, interaktív virtuális terét sci-fi filmek folyosóinak 3D reprodukciójából, hang effektekből és zenéből építette fel. A Trafóban bemutatott legújabb performansz-előadásában a játék legmélyebb rétegeit és tágabb mezőit is érintve kalauzolja keresztül a nézőket a Maze Walkthrough nonszensz terein.
Serafín Álvarez (1985) Barcelonában élő képzőművész. Munkái azokat a technológiai és tudományos fejlesztéseket vizsgálják, melyek hatással vannak élményinkre és ezen keresztül valóság érzékelésünkre is. Legújabb munkáiban olyan megközelítésmódokat dolgoz ki, melyek a sci-fi egyes aspektusaihoz kapcsolódónak. Azt vizsgálja, hogy a mássághoz kapcsolódó elképzelések és az ismeretlenbe való utazás miként jelenik meg a mozifilmekben vagy a videojátékokban. Munkamódszere a műfaj rajongói által gyakran alkalmazott kreatív gyakorlatokon alapul. Álvarez a University of Barcelona-n diplomázott, ahol jelenleg doktori képzésen vesz részt és a sci-fi transz-mediális kiterjedéseit kutatja. Munkáit olyan spanyol és nemzetközi helyszíneken mutatták be, mint a CA2M, Móstoles; CAC, Vilnius; Junefirst Gallery, Berlin; MACBA, Barcelona; MUSAC, León vagy La Panera, Lleida.
Serafín Álvarez: The Belly of the Whale, 2016 (fotó: Arantxa Boyero, CA2M)
Karin Ferrari: Prediktív programozás: Vajon a média kiszivárogtatja a jövőt?
Nemrég elárasztotta az internetes felületeket az a 2000-es Simpsons epizód, amely Donald Trump amerikai elnökségi győzelmét jósolta meg. Egy egyszerű véletlenről van szó, vagy ez is a prediktív programozás eredménye? A prediktív programozás egy sokat vitatott elmélet a médián belüli agykontrolról: a mozifilmek vagy tv műsorok történetei és szuggesztív képei tudat alatt ismertetik meg a nézővel a jövőben megvalósuló fontos eseményeket és lényeges társadalmi változásokat. A tömeges manipuláció ezen fajtája tulajdonképpen már most el van rejtve mindennapi digitális életünkben az algoritmikus, személyre szabott keresési eredmények formájában. Valóban létezik prediktív programozás? Valóban titkos információkat rejtenek egyes sci-fi filmek és videoklipek? Vagy csak a kollektív tudat részét képző képeket leplezzük le?
Karin Ferrari (1982) Bécsben élő képzőművész, aki munkáiban a pop-kultúrában, a szórakoztató iparban és a közösségi médiában felfedezhető szimbolizmust kutatja. ’Dekódolás (A teljes Igazság)’ című online sorozata videoklipek és tv adások rejtett üzeneteit fedi fel. Ausztriában és külföldön olyan intézményekben állított ki, vagy tartott előadást, mint a V. Moscow International Biennale for Young Art, az Amsterdam Drawing, a brüsszeli Királyi Katonai Múzeum, a linzi Ars Electronica fesztivál, vagy bécsben a 21er Haus - Museum for Contemporary Art, a Kunsthalle és az Akademie der Bildenden Künste.
Szimán György: Superplay
A ’Let's play videók’ (egy-egy videojáték kommentált online végigjátszása) milliós nézettségűek. A gamerek által készített, általában a teljesítmény (pl.: speedrun-ok, kill count-ok) dokumentálására használt videók szinte egyidősek az FPS műfajával. A médium és a technológia fejlődésével párhuzamosan megjelentek a film- és a történetmesélés eszközeit is hangsúlyosabban használó videojátékok és a belőlük készülő - hol a narratívára, hol a szórakoztatásra és a játékélményre koncentráló - videók, amik műfajok és előadásmódok sokaságát hozták létre, egy változó és egyre nagyobb számú nézői oldal mellett. Szimán György performansz-előadásában a játékipar klasszikusaiból megidézett jelenetekkel, élő játék mellett mutatja be a médiumban rejlő potenciált, annak lehetséges mélységeit, valamint a játékos előtt álló választásokat, kihívásokat és morális dilemmákat.
Szimán György (1983) a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán diplomázott. 2016-tól tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. A konceptuális és különböző médiumokat használó munkái mellett a videojáték médiuma főbb érdeklődési területe, mind befogadó-felhasználó, mind játékos oldalról.
2017. február 17. 18.00 – 20:00
Pedro Barateiro, Kis Varsó
Az előadások nyelve angol.
Pedro Barateiro: Szomorú vademberek
Barateiro performansz-előadásának kiindulópontja két esemény, amelyek egymással párhuzamosan, ugyanazon a helyen történtek; a megbetegedett pálmafák tömeges kivágása és a dél-európai országokban végbement pénzügyi válság. Az előadás a legkülönfélébb területeket érinti; a gazdaságtól a filozófiáig, a Tumblr-ön és a Facebookon át, Barateiro saját életművéig, valamint szóba kerülnek majd azok a könyvborítók is, amiket egy fiktív könyvkiadó számára tervezett. Barateiro olyan fogalmak viszonyát kutatja előadásában, mint a melankólia és a pszicho-szociális elidegenülés, a társadalmi tett, mint szándék és mint utánzás, a kolonialista gondolkodás hatásai és a kapitalizmus erői, vagy akár a címben szereplő ‘szomorú’ és ‘vadember’ szavak.
Pedro Barateiro (1979) a rajz, festészet és írás területén szerezett korábbi tanulmányai után a malmöi Művészeti Akadémián (Lund University, Svédország) és a lisszaboni Maumaus – School of Visual Arts független képzőművészeti programján tanult. Tanulmányai után különböző residency programokon vett részt, például az Air Antwerpen, Pavillon – Palais de Tokyo, Párizs; ISCP, New York; Sítio das Artes, CAM – Fundação Calouste Gulbenkian, Lisszabon; Spike Island, Bristol és a Galeria Zé dos Bois, Lisszabon programjain. Többek között olyan intézményekben volt egyéni kiállítása, mint a Kunsthalle, Lisszabon; Kunsthalle, Bázel; REDCAT, Los Angeles; Kettle’s Yard, Cambridge; Parkour, Lisszabon; Museu de Arte Contemporânea de Serralves, Porto. Kiállított a 29. São Paulo-i Biennálén; a 16. Sidney Biennálén; az 5. Berlin Bienálén, és olyan intézményekben, mint a Fondazione Guiliani, Róma; ngbk, Berlin; MHKA, Antwerpen ; SESC Pompeia, São Paulo; ar/ge Kunst, Bolzano; Palais de Tokyo, Párizs.
Pedro Barateiro: The Sad Savages, 2014 (fotó: a művész jóvoltából)
Kis Varsó: Kiselőadás
„A művész egy másik művészre mutat.”
Gálik András (1970) és Havas Bálint (1971) az 1990-es évek végén kezdtek el közösen dolgozni. Filmjeik, installációik és különböző egyéb médiumú műveik a történeti emlékezettel foglalkoznak, az egyéni vívódásokat a társadalmi tapasztalattal állítják szembe. Ugyanakkor a művész szerepét is kutatják, nem csak mint képek, tárgyak vagy szituációk létrehozóját, hanem mint az őt körülvevő kontextus alakítóját is. Sokrétű kutatásaikon keresztül a műtárgy úgy jelenik meg, mint politikai, szociológiai és ideológia változások lenyomata. Az utóbbi években egyre erőteljesebben jelenik meg műveikben a személyes perspektíva, és a saját mikro történelmük, valamint jelentős politikai események és társadalmi változások közé keveredett családi legendák narratívája. Ebből adódóan a korábbi munkáikat vizsgáló radikális gesztus gyakran egészül ki egy költőibb megközelítéssel. A Kis Varsó 2003 óta számos nemzetközi kiállításon vett részt. Egyéni kiállításuk volt többek között a Museum Abteibergben (Mönchengladbach), az AKZM Austellungshalle zeitgenössische Kunst-ban (Münster), a Galerie für zeitgenössische Kunstban (Lipcse), a Kunstnernes Husban (Oslo) és a bécsi Secessionban. Műveik szerepeltek a 2. Berlini Biennálén, az 1. és 3. Prágai Biennálén, a Manifestán (Manifest 7, Rovereto) és a 21. Cuencai Biennálén, valamint többek között olyan neves intézmények kiállításain, mint a Stedelijk Museum, Amszterdam; Singapore History Museum, Apexart, New York; Mathaf Doha, Katar; Modern Art Institute, Valencia és Institut du Monde Arabe, Párizs.
Kis Varsó és Erhardt Miklós: Bolondok Hajója, 2008. Standfotó (fotó: Puklus Péter©Kis Varsó Archívum)
2017. Március 16. 18.00 – 20:00
Erhardt Miklós, The Bureau of Melodramatic Research
Az előadások nyelve angol.
Erhardt Mikós: Instrumentális
A performansz-előadás a művész egyik kedvenc témájának további hajlítgatása, melankóliával, Bob Dylannel és post-truth-tal.
Erhardt Miklós (1966) médiaművész, videókat, efemer konceptuális installációkat és kontextus alapú munkákat készít. 1998 és 2006 között a Big Hope művészcsoport tagjaként részvételre épülő projekteken dolgozott. Munkáit bemutatta a New York-i Apex Art, a belgrádi Galerija SKC, a lipcsei Galerie für Zeitgenössische Kunst, a bécsi Secession és a Manifesta 7. A MOME docense, Budapesten és Bécsben él.
Erhardt Miklós: Instrumental Dove, 2016
The Bureau of Melodramatic Research: Órák akármiről
A Bureau of Melodramatic Research performansz-előadásának színpada az asztal, melynél kortárs filozófiai gondolatokról és a legújabb pop-dalokról vitatkoznak. Ebben a párbeszéden alapuló performanszban a telefon a hangfal, a könnyed csevegés a szövegkönyv. Amikor az asztalnál az egyik oldalon a való világ, a másikon pedig annak reprezentációja jelenik meg, és vice versa, amikor a szalvéta a világ és a kiskanál a gondolat. Mint Flaubert karakterei Bouvard és Pécuchet, a Bureau tagjai minden területen szakértők, mindenhez értenek a melodrámától a filozófiáig - végül pedig csak komplex másolatok lesznek, feleslegesek egymás számára. Ugyanaz a fél, kétszer megismételve.
A nézők szabadon bekapcsolódhatnak, hallgatózhatnak, csekkolhatják a feedjeiket vagy lemorzsolódhatnak. Választhatnak, hogy szabadon szeretnének járkálni, mint egy múzeumban, vagy szeretnének bevonódni, mint a színházban.
“I ain't gonna do your laundry, I ain't your mama”.
The Bureau of Melodramatic Research egy intézmény, amit Irina Gheorghe és Alina Popa alapított arra, hogy a kortárs politika érzelmi változásait és az új gazdaság munkával kapcsolatos lelki vetületeit vizsgálja. A Bureau kutatásait fokozatosan kiterjeszti az idegen és névtelen szenvedélyek bonyolult működésére, melyek a bennünk lakozó nem emberi világhoz kapcsolnak minket. Műveik olyan intézmények kiállításain szerepeltek, mint a Times Museum, Guangzhou; WING, Hong Kong; CCK, Buenos Aires; MNAC, Bukarest; bak, Utrecht; mumok Bécs; Salonul de proiecte, Bukarest; DEPO, Isztambul; Ujazdowsky Castle, Varsó; messagesalon, Zürich; Center for Visual Introspection, Bukarest.
2017. Március 17. 18.00 – 20:00
Pakui Hardware, Ralo Mayer
Az előadások nyelve angol.
Pakui Hardware: Tökéletes térdű egyéneknek
A Pakui Hardware előadásában azt a paradoxont járja körül, amiben biológiai testünk őrlődik: egyrészt a test az állandó erősödés és fejlődés nyomásának van kitéve, másrészt arra van ítélve, hogy a lehetséges technológia újítások következtében hátrahagyjuk, mint valami elavult eszközt. A performansz-előadás érinteni fogja a nagy frekvenciás kereskedés algoritmikus ökológiáját, a prométheuszizmus elméleteit, a szintetikus biológia reményeit és a tökéletes térdben rejlő veszélyeket.
A Pakui Hardware művészcsoport (Neringa Cerniauskaite és Ugnius Gelguda) 2014 óta működik. A csoport munkái az anyagszerűség, a technológia és a gazdaság kapcsolatának témáját járják körül. Milyen hatással van a technológia a ma gazdaságára, magára a valóságra és az emberi testre? A technológiai fejlődés sebességével egyidejűleg az anyag egyszerre válik akadállyá és eszközzé. Legutóbbi egyéni kiállításaik olyan intézményekben voltak, mint a MUMOK, Bécs; ExoExo, Párizs; kim? Contemporary Art Center, Riga; Jenifer Nails, Frankfurt; Contemporary Art Centre (CAC), Vilnius; 321 Gallery, Brooklyn, New York; NADA New York. Csoportos kiállításon részt vettek például a Moscow Biennale for Young Art, a Modern Art Museum (MMOMA) és a Zacheta Project Room (Varsó) kiállításain. A művészek 2014-ben Svédországban IASPIS ösztöndíjat kaptak.
Pakui Hardware: On the Ecology of Algorithms, 2014
Ralo Mayer: E.T.E. – Extra-Terrestrial Ecologies / Földön kívüli ökológiák
1991. Szeptember 26-án egy nyolc-tagú legénység megkezdte két éves küldetését az arizónai Oraclehez közel eső ’Bioszféra 2’ zárt ökoszisztémájában. Céljuk globális ökológiai kapcsolatok kutatása és a világűrben való élet lehetőségeinek tesztelése volt.
Kapcsolódó események megbízhatatlan összegzése: E.T. poszt-szovjet konzulens képében, Nirvana frissen kiadott ‘Nevermind’-ját trombitálva megérkezik a sonorai sivatagba, hogy segítse a bioszférasokat Kim Stanley Robinson Mars-trilógiájának felolvasásával. Liberális marsi organikus krumpli-termelő Matt Damon, Trump fő stratégiai tanácsadójával tart megbeszélést a Bioszféra 2 átvételéről. (Steve Jobs szereti ¯\_(ツ)_/¯ Joan Baezt ♫). William Burroughs és Bucky Fuller mamutfenyőket és Allen Ginsberg “Üvöltés”-ét hackelik. A pszichedelikus mikro-adagolás lesz a Szilikon völgy legújabb nagy üzlete. In girum imus nocte et consumimur igni, aka De revolutionibus orbium coelestium - most nap energiával hajtva!
Ralo Mayer (1976) Bécsben élő képzőművész, művészi kutatásai a kortárs történelem ökológiáit és azok a múlt, a jövő és a jelen sci-fijéhez fűződő kapcsolatait vizsgálja. Performatív kutatási gyakorlatán alapulva, installációiban, videóiban, performanszaiban és szövegeiben olyan összeállításokat hoz létre, melyek többrétegű történetmesélésen alapulnak. Számos nemzetközi kiállításon, film fesztiválon és konferencián vett részt, többek között a hong kongi University Museum and Art Gallery, a rotor (Graz), a Kunstpavillon (Innsbruck), a Lentos Kunstmuseum (Linz), a NGBK (Berlin), a Transmission Gallery (Glasgow), az Artspeak (Vancouver), az SKC (Belgrád), a Kunsthaus Baselland (Bázel), az ARGOS (Brüsszel), valamint a bécsi Secession, 21er Haus és Kunsthalle kiállításain.
Ralo Mayer: Extra-Terrestrial Ecologists, 2016. Digitalis kollázs
2017. Április 21. 18.00 – 20:30
Rana Hamadeh, Schmied Andi
Az előadások nyelve angol.
Rana Hamadeh: Mielőtt lezuhan, elfogadható hogy kicsit még élvezze az életet.
A performansz-előadás, mely a 2011ben elkezdett „Idegen találkozások” című projekt része, a zuhanás fogalmát és gesztusát járja körül: a zuhanás, mint a megengedett közönyösség egy formája, mint egy koreografált mozdulat, és mint a fertőzés dinamikája. Hamadeh előadása a „betegségbe esés”, az „immunitás” és a „karantén” szavak törvénybeiktatásából indul ki, majd a világűr és a tenger-szárazföld viszonyát ábrázoló sci-fi képeken, geo-politikai területek alakulásain, bányászati történeteken és határok közötti utazásokon keresztül vezet. A törvényesség és a térbeliség metszéspontjait vizsgálva, Hamadeh a kriminológia, a járványtan és a színház kapcsolatát kutatja.
Rana Hamadeh (1983) libanoni képzőművész, Hollandiában él és dolgozik. Művészi gyakorlatában a kurátori megközelítésre támaszkodik. Hosszú távú diszkurzív projektjei az igazságszolgáltatás, a hadászat, a közegészségügy története és a színház infrastruktúrájával foglalkoznak. Művei speciális fogalmakkal és kifejezésekkel kapcsolatos kiterjesztett kutatásból indulnak ki, az ehhez kapcsolódó elméleteket fikcióként kezeli. Hamadehnek olyan neves intézményekben volt egyéni kiállítása, mint például a The Institute of Modern Art, Brisbane; The Showroom, London; Leopold Hosch Museum; Nottingham Contemporary; Western Front, Vancouver; Gallery TPW, Tonoto és Kiosk, Ghent. Műveit olyan intézmények csoportos kiállításain mutatták be, mint például a The New Museum, New York; e-flux, New York, Wattis Institute, The Lisson Gallery, Beirut, Witte de With, Van Abbemuseum, vagy a Moszkvai Biennále és a 8. Liverpooli Biennále.
Rana Hamadeh: And Before it Falls It Is Only Reasonable to Enjoy Life a Little, 2014 (fotó: Yves Kerckhoffs)
Schmied Andi: Szibériai márvány
Schmied Andi Manhattan több mint 30 legexkluzívabb lakásába nyert betekintést, amikor lakást kereső magyar multimilliomosnak adta ki magát New Yorkban. Performansz-előadásában ezeken a penthouse lakásokon vezet keresztül bennünket és megmutatja, hogy milyen a naplemente a Trump World Tower-ből, a kilátás a világ legmagasabb lakóépületéből, és hogy milyen luxus márványt használnak a Szabadság-szoborra néző fürdőkádhoz.
Schmied Andi (1986) installációi és fotói építészeti anomáliákkal és olyan helyekkel foglalkoznak, melyek valamilyen okból kifolyólag nem követik a hagyományos városi logikát. Ezek lehetnek eredeti funkciójuktól megfosztott városok vagy utópisztikus építmények. Munkáiban az emberi viszonyokra és kölcsönhatásokra fókuszál, melyek ezekben a meghatározhatatlan terekben jönnek létre. A londoni Bartlett School of Architecture, University College-ban és a barcelonai Universitat Pompeu Fabra-n tanult. 2015-ben Pécsi József Ösztöndíjat kapott. Különböző Residency programokon vett részt, például New Yorkban a Triangle Arts Association-ben, az S-AIR és a Curators Network közös residency programján Sapporoban, Japánban és a dortdYart programján Dordrechtben, Hollandiában.
Támogatók:
