A felfüggesztés gyanúja - Daniel Jacoby, Tamara Kuselman és Vass Miklós kiállítása
Itt letöltheted a kiállítás handoutját.
A csoportos kiállítás tere akár egy krimi helyszíne is lehetne. A galériát benépesítő testetlen kortárs művek mind nyomok, lenyomatok, olyan ideiglenes konstellációk melyek rejtélyes játékra invitálják a nézőt. A kiállított művek a jelenlét és távollét között egyensúlyoznak, a művészek általuk a „hiány” kortárs eszközökkel történő megragadására tesznek kísérletet. A galéria terében érzékelhető valósággá is transzponálódó tünékeny és tüneményes lírai munkamódszerek a mediálásra koncentrálnak, amelyek által a képzőművészek tartalommal töltik meg és értelmezik át a tér fizikai és vizuális ürességét. A munkák által indukált test nélküli poézis a maga technikai minimalizmusának köszönhetően rendkívül erős, pattanásig feszített szenzualitással tölti meg a fizikai és akusztikai teret, és a művészek játékos metafizikai kísérletei emocionális tartalmakat is becsatornáznak a kiállításba, amely felfüggeszti a tárgyakkal szemben támasztott értelmezői elvárásokat.
A Trafó Galéria a három dél-amerikai születésű fiatal művész konceptuális alapokból építkező installációi, objektjei, performatív művei és videói bemutatásával a magyar közönség számára is szeretne elérhetővé tenni egy olyan kortárs képzőművészeti hullámot, mely az individualitást tűzi zászlajára. A kiállított művészeti produkciók nagyon közel állnak a közép-kelet európai progresszív képzőművészeti tradícióhoz is, hiszen rendkívül spontán, sokszor improvizatív konceptuális elemekre épülő munkákról van szó. A meghatározó történetmesélési kedv és az erős narratív intenció pedig olyan jegyek, amelyek további kapcsolatokat létesítenek a kiállítók munkái között.
Daniel Jacoby a Trafó Galériában debütáló törölköző-szobrai fizikailag jelen nem lévő tárgyak körvonalait rögzítik és a rájuk hímzett feliratokkal egyetemben bepillantást engednek a művész kivételesen emblematikus és enigmatikus narratív módszerekre épülő alkotói stratégiájába.
Tamara Kuselman videója az alkotói válságról, univerzálisabb értelemben a döntéshozatalról, a bizalomról és a kockázatról szól, mely azt a folyamatot dokumentálja és sűríti össze, ami során a képzőművész egy jövendőmondóhoz fordul, aki megjósolja számára, hogy mi lesz következő kiállításának anyaga.
Vass Miklós több kamerával, több nézőpontból rögzíti a nézők nélkül lezajló performanszát a Trafó Galéria terében. A hangművészetet a pantomimmel ötvöző mű egy olyan többcsatornás videó-installáció, amelyet a látogatók közvetlenül a rögzítés eszközén, a felvételt készítő kamerák kijelzőin nézhetnek vissza a maga nyers formájában.
A perui Daniel Jacoby és az argentin Tamara Kuselman Barcelonában töltött éveik okán is számottevő spanyol kiállítási karriert tudhatnak magukénak. Olyan intézményekben állítottak már ki, mint a madridi Centro de Arte 2 de Mayo, a La Casa Encendida, vagy a barcelonai MACBA. Az utóbbi időben pedig egyre több fontos európai oktatási és residency program résztvevői - Daniel Jacoby 2011-ben a Casino Luxembourg ösztöndíjasa volt -, jelenleg Hollandiában és Németországban dolgoznak. A Londonban élő Vass Miklós munkái már nem teljesen ismeretlenek a magyar kiállítás-látogatók számára, mivel számos kiállításon vett részt Magyarországon is a Magyar Képzőművészeti Egyetemen töltött évei alatt és után is a Stúdió Galériában, a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben és az Artpool P60 Galériájában.
Dávid Anna Dóra esszéje a Kortárs Online-on
http://www.kortarsonline.hu/2012/12/kepzo-raciorol/12770
A csoportos kiállítás tere akár egy krimi helyszíne is lehetne. A galériát benépesítő testetlen kortárs művek mind nyomok, lenyomatok, olyan ideiglenes konstellációk melyek rejtélyes játékra invitálják a nézőt. A kiállított művek a jelenlét és távollét között egyensúlyoznak, a művészek általuk a „hiány” kortárs eszközökkel történő megragadására tesznek kísérletet. A galéria terében érzékelhető valósággá is transzponálódó tünékeny és tüneményes lírai munkamódszerek a mediálásra koncentrálnak, amelyek által a képzőművészek tartalommal töltik meg és értelmezik át a tér fizikai és vizuális ürességét. A munkák által indukált test nélküli poézis a maga technikai minimalizmusának köszönhetően rendkívül erős, pattanásig feszített szenzualitással tölti meg a fizikai és akusztikai teret, és a művészek játékos metafizikai kísérletei emocionális tartalmakat is becsatornáznak a kiállításba, amely felfüggeszti a tárgyakkal szemben támasztott értelmezői elvárásokat.
A Trafó Galéria a három dél-amerikai születésű fiatal művész konceptuális alapokból építkező installációi, objektjei, performatív művei és videói bemutatásával a magyar közönség számára is szeretne elérhetővé tenni egy olyan kortárs képzőművészeti hullámot, mely az individualitást tűzi zászlajára. A kiállított művészeti produkciók nagyon közel állnak a közép-kelet európai progresszív képzőművészeti tradícióhoz is, hiszen rendkívül spontán, sokszor improvizatív konceptuális elemekre épülő munkákról van szó. A meghatározó történetmesélési kedv és az erős narratív intenció pedig olyan jegyek, amelyek további kapcsolatokat létesítenek a kiállítók munkái között.
Daniel Jacoby a Trafó Galériában debütáló törölköző-szobrai fizikailag jelen nem lévő tárgyak körvonalait rögzítik és a rájuk hímzett feliratokkal egyetemben bepillantást engednek a művész kivételesen emblematikus és enigmatikus narratív módszerekre épülő alkotói stratégiájába.
Tamara Kuselman videója az alkotói válságról, univerzálisabb értelemben a döntéshozatalról, a bizalomról és a kockázatról szól, mely azt a folyamatot dokumentálja és sűríti össze, ami során a képzőművész egy jövendőmondóhoz fordul, aki megjósolja számára, hogy mi lesz következő kiállításának anyaga.
Vass Miklós több kamerával, több nézőpontból rögzíti a nézők nélkül lezajló performanszát a Trafó Galéria terében. A hangművészetet a pantomimmel ötvöző mű egy olyan többcsatornás videó-installáció, amelyet a látogatók közvetlenül a rögzítés eszközén, a felvételt készítő kamerák kijelzőin nézhetnek vissza a maga nyers formájában.
A perui Daniel Jacoby és az argentin Tamara Kuselman Barcelonában töltött éveik okán is számottevő spanyol kiállítási karriert tudhatnak magukénak. Olyan intézményekben állítottak már ki, mint a madridi Centro de Arte 2 de Mayo, a La Casa Encendida, vagy a barcelonai MACBA. Az utóbbi időben pedig egyre több fontos európai oktatási és residency program résztvevői - Daniel Jacoby 2011-ben a Casino Luxembourg ösztöndíjasa volt -, jelenleg Hollandiában és Németországban dolgoznak. A Londonban élő Vass Miklós munkái már nem teljesen ismeretlenek a magyar kiállítás-látogatók számára, mivel számos kiállításon vett részt Magyarországon is a Magyar Képzőművészeti Egyetemen töltött évei alatt és után is a Stúdió Galériában, a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben és az Artpool P60 Galériájában.
Dávid Anna Dóra esszéje a Kortárs Online-on
http://www.kortarsonline.hu/2012/12/kepzo-raciorol/12770
