Lakner Antal: INERS_Dupla- és mikrogravitációs állapotok

Lakner Antal a kilencvenes évek eleje óta a magyar képzőművészeti szcéna egyik legaktívabb és kétségtelenül nemzetközileg is egyik legsikeresebb képviselője. A művészet és a tudomány, a modern technológia határvidékeit kutató, következetes művészeti programját számtalan magyar és külföldi kiállításon követhettük nyomon. (Künstlerhaus Bethanien, Berlin, Manifesta 4 Frankfurt am Main 2002, Velencei Biennále Magyar Pavilon 2001 stb.) A Residency Cité Internationale des Arts, Paris ösztöndíjával 2002-ben költözött Párizsba, ahol azóta él és dolgozik.
 
 „Az INERS berendezések fejlesztői a már klasszikusnak számító Passzív Munkaeszközök és az Aktív Befogadói Eszközök sorozatok után most két új, egészen speciális eszközt szeretnének bemutatni.
 
A Black Hole - mikrogravitációs lebegőkabin című berendezés egy a percepciót teljesen blokkoló ingermentes környezetet hoz létre, melynek segítségével egy rövid időre nem kifelé, hanem befelé tekinthetünk. A berendezés belsejében olyan közeg van, amelynek köszönhetően a bent tartózkodás időtartamára mikrogravitációs állapot jön létre. A külvilág ingereinek szinte teljes kizárásával, megszabadulva a központi idegrendszert igen nagymértékben megterhelő gravitációs vonzástól, a felhasználó belső horizontja felé fordulhat. A kabin azt a kérdést veti fel, hogy mi történik akkor, ha az agy működéséből rövid időre teljesen kizárjuk az észlelést, tehát ha az emberi lény tudata maga lesz a műalkotás. Mi van, ha a szemhéj összezáródását hangosabbnak halljuk, mint egy ajtócsapódást? A projekt a belső éberség állapotát nyújtja a résztvevőknek.
 
A Passive Dress - duplagravitációs öltözet egy új, személyes gravitációnövelő eszköz, egy egyszerűen viselhető felsőruházat. A ruha különböző részeibe ergonomikusan beépített súlyok a ruha szerves részét képezik, viselője a normál földi gravitációs terhelés másfél-, kétszeresét érzékeli.
A ruha az alapvető emberi testtartást, a test stabilizálását, a puszta tétlen létet – muszkuloszkeletális terhelést –, és az egyszerű mozdulatokat változtatja nehéz fizikai erőkifejtéssé. Amikor a súlyruha közvetlenül a testre kerül, az alapállás, azaz maga a vertikális testhelyzet felvétele és minden apró mozdulat különös erőfeszítést igényel az izmoktól, és koordinációt az idegrendszertől, s ettől a szenzomotorikus mozgás akaratlagos tevékenységgé válik.
Az antropomorf ruhatest követi viselőjének minden elmozdulását, mintegy a test megduplázódásaként veszi fel annak pozitúráit, tartását. A súlyruha használójának mozgása lelassul, meditatívvá válik, tartására és az elemi mozgásokra koncentrál.
Az eszközként használt ruha az elidegenedett ember figyelmét saját testi, fizikai létezése felé fordítja.
A kiállítás helyszíne a Trafó – Kortárs Művészetek Háza, amely a kulturális eseményeknek, ezen belül főként vizuális és hangingereknek a disztális érzékeléssel történő befogadására szolgáló intézmény. Az intézmény – önmeghatározása szerint – olyan hely, “ahol a néző egyenrangú az alkotással. Egy hely, ahol az emóció az átlagosnál több teret enged maga mellett az absztrakciónak. Egy hely, amelyen keresztül kitekinthetünk a világra.” A projekt lényege, hogy megmutassa, ha befelé tekintünk egy kis időre, legalább olyan izgalmas felfedezéseket tehetünk. Mindez tehát a Trafó felső tereiben zajló tevékenység egy fajta visszafordítása.\

Lakner Antal