Traveling without Moving

Kurátorok: Ann Demeester, Molnár Edit, Somogyi Hajnalka

Megnyitó: 2004. december 7. 18h Stúdió Galéria, 19.3h Trafó Galéria

Résztvevő művészek Rosa Barba, Erick Beltrán, Csörgő Attila, Hendrik-Jan Hunneman, Gyenis Tibor, Kaszás Tamás, Kisspál Szabolcs, Kis Varsó (Gálik András, Havas Bálint), Kokesch Ádám, Gabriel Lester, Menesi Attila, Elske Neus, Raymond Taudin Chabot, Várnai Gyula, Anne De Vries, Edwin Zwakman

A Trafóban Hendrik-Jan Hunneman, Gabriel Lester, Raymond Taudin Chabot és Edwin Zwakman állít ki.

“ A legrosszabb dolog, ami egy művésszel történhet, hogy saját országát kell reprezentálnia.” André Breton

A kiállítás három intézmény kollaborációjaként valósul meg, a Partra Magyar! – Magyar kulturális évad Hollandiában keretében, illetve párhuzamosan azzal a nemzetközi eseménysorozattal, amely az Európai Unió bővítése kapcsán kerül megrendezésre kontinensszerte. A három, párhuzamosan futó kiállítás fő kérdésfelvetését éppen ez a körülmény határozza meg: ahelyett, hogy a “nemzeti” kultúra importját és exportját kísérelnénk meg, a bemutatott munkákon keresztül arra keresünk választ, hogy miként közelíthető meg, miként értelmezhető egy új helyszín, mondjuk egy idegen város kínálta élmény, kontextus. A határok és távolságok eltűnése a művészeti életre is hatással van. A képzőművészek - különböző felkéréseknek eleget téve - újabb és újabb helyszínekre utaznak, műtermüket a fejükben, a laptopjukban hordják, és a felkérésnek, érdeklődésüknek, az előzetes és a helyszínen gyűjtött információknak megfelelően ún. helyspecifikus művel reagálnak az élményekre. Egy helyszín persze sohasem “új”, nem szűz terep, a felfedezést nem csak az idő és az elérhető helyi network, hanem az előzetes ismeretek, előítéletek is befolyásolják. Hogyan lehet valódi kapcsolatot teremteni az új környezettel, lehetséges-e egyáltalán a klisék, a felszín mögé hatolni? Ha nem, miért - és hogyan ragadható meg ez a képtelenség? Ezzel a helyzettel persze nem csak művészek szembesülnek. Nem kell világutazónak lennünk, hiszen az információs és kommunikációs technológia egyre újabb és kényelmesebb megoldásokat kínál a világ felfedezésére – karosszékünkből. Ezt az (egyébként már Montesquieu-től, Byrontól is ismert) élményt a tények elfogulatlan feltárásán túl saját fantáziánk, a “másikra”, az idegenre projektált elképzeléseink, vágyaink, sejtéseink is alakítják. Hogy mindez hogyan ragadható meg a kortárs képzőművészet eszközeivel, erről szólnak a kiállított munkák.