Mihuț Boşcu Kafchin: Fordított öntervezés

A kiállítás handoutja letölthető innen.

Mihuț Boşcu Kafchin (1986) az utóbbi évek fiatal román képzőművészetének egyik megkerülhetetlen alakja, akit mára már nem lehet kihagyni egyetlen nagy román művészeti seregszemléről sem, legyen szó akár a varsói Ujazdowski Kastély, akár a párizsi Palais de Tokyo kiállításairól.

Kafchint kritikusai posztmodern romantikusként emlegetik, aki művein keresztül játékosan értelmezi a világunk rejtélyes összefüggéseit. A román fenegyerek művészetében nagy szerepet játszik személyes kozmológiája is, amelynek elmaradhatatlan eleme az alkímia, a mágia és a laboratóriumok világa. Mihuț Boşcu Kafchin sok érzékszervet stimuláló, pszichedelikus környezetet teremt kiállításain, amelyek egyszerre értelmezhetők a „space age” szellemében futurisztikusnak és paleo-hallucinatorikusnak is. Kafchin művei mindig szorosan egymásra épülnek; rajzai, festményei általában installációk és objektek formájában burjánzanak tovább kiállításról-kiállításra épülő életművében.

A művész nagy gondot fordít arra, hogy időtlen művészeti technikákat használjon művei létrehozása során, mert saját bevallása szerint is egyszerre inspirálja őt Andrej Rubljov ikonfestészete, Michelangelo rajzművészete, az absztrakció, a kortárs technológia és akár a kortárs képregények világa is. Kafchin budapesti bemutatkozó kiállítását egy elhagyatott kaszinó díszletei közé álmodta meg. 

Támogatók: NKA, Káli Kövek