Szőnyei András: A próbababák egy napja

Mezítláb ácsorogtak a próbababák a Boráros téren. Időnként fázósan topogtak, szinte sütötte a talpukat az aluljáró kövéből áradó novemberi hideg. Félbevágott derekukat nem takarta semmi; ha lett volna felsőtestük, bizonyára vacogott volna.

Egy kosarat cipelő, kontyos hölgy állt meg nézelődni a bolt előtt.

– Jó napot, tessék! – szólította meg az eladó, egy ötven év körüli asszonyság.

– Jó napot! Ezeket a nadrágokat nézem...

– Nagyon jó kis nadrágok! Megnézné őket hátulról is? Forduljatok csak meg, csajok! – szólt oda az eladó a próbababáknak, akik illedelmesen megfordultak, egyikük még illegette is magát kissé. A hölgy odapillantott, de közben már a villamosmegálló felé tett egy lépést.

– Az utolsó darabok! Háromezerért adom őket! – próbálkozott az eladó.

– Köszönöm, talán majd máskor visszanézek! – mentette ki magát a hölgy. – Viszontlátásra!

A próbababák visszafordultak az aluljáró felé. Dideregve szorították össze lábszáraikat.

– Az előző vevőnek még négyezret mondott – súgta oda a jobb oldali a középsőnek.

– És már az sem nagy összeg egy ilyen stílusos, szaggatott térdű farmerért! – toldotta meg a középső. – Eredeti korában tízezerért kínálták!

– Nem is kellett senkinek – vihogott közbe a bal oldali.

– Csitt legyen, elijesztitek a vevőket! – szólt rájuk az eladó.

A próbababák elhallgattak és az aluljáró forgalmát figyelték. Egy biciklis futár bójákként kerülgette a járókelőket, a falnál két galamb csipkedett egy papírzacskót, a bolttal szemközti kocsma előtt pedig ugyanaz a borostás, bortól piros arcú férfi bámészkodott, mint mindig. Egyszer a középső próbababa rajtakapta, hogy a fenekét nézi, mikor a nadrág hátsó részét mutatta egy vevőnek. Azóta mindhárman hátra-hátrasandítanak a férfire, mikor meg kell fordulniuk.

– Így sem tolonganak a vevők – folytatta suttogva a beszélgetést a jobb oldali próbababa.

– Ezekért a ruhákért?! Meg is értem! – kontrázott rá bal oldali társa. – Mikor a Zarában dolgoztam...

– Csend legyen! Még ilyen fecsegős bandát! – nézett fel az eladó a telefonjából. – Ha így folytatjátok, egyikőtök sem megy vissza a Zarába!

Erre csend lett. A Zara, ahol felsőtestet is illesztenek a próbababákra! Gondolatban elrepültek a Váci utcába, elhelyezkedtek a boltmeleg kirakatban, és választottak maguknak egy-egy darabot a kínálatból. A középső próbababa szőrmegalléros kabátot kanyarított magára, a nyakába pedig hosszú sálat vetett, és a kirakat üvegét figyelve igazgatta a sál lelógó végét. A járókelők azt hitték, őket nézi.

Mikor a sál tökéletesen állt rajta, benyitott hozzá a kirakatrendező, és elkezdte kihelyezni a karácsonyi díszítést. A próbababa mellkasát düllesztve hagyta, hogy körbeaggassák gömböcskékkel és ünnepi izzósorral világítsák meg karcsú alakját. Büszkén nézett le a díszítést fényképező turistákra.

A másik kirakatban férfi próbababák mutatták pulóvereiket, egyiküknek kifejezetten jól állt az ünnepi mintázatú ruha. Kár, hogy az ajtó másik oldalán volt a kirakata... talán zárás után átjön, egyszer mintha már idepillantott volna.

– Na, gyerünk, csajok! – rántották vissza a középső próbababát a valóságba. – Záróra, menjetek be a bolthelyiségbe!

A próbababák betipegtek a boltba és nekidőltek a falnak, jól esett pihentetni a lábaikat az egész napos ácsorgás után. Az eladó bezárta mögöttük az ajtót, és elindult hazafelé.

A három próbababa a falnak támaszkodva nézett ki az aluljáró őszi sötétjébe. A járókelők vizes lábnyomokat hagytak maguk után és szorosan összehúzták a kabátjukat. A kocsmából ugyanaz a három vendég távozott utolsónak, aki szokott. Egyikük hosszan támasztotta a falat, mintha fáradt próbababa lenne, majd bizonytalan léptekkel indult mégis útjára.

Hamarosan zárnak a Zarában, de a kirakatban égve hagyják éjszakára az ünnepi fényeket, így az ottani próbababák továbbra is számíthatnak a turisták és férfi kollégáik tekintetére. A középső próbababa is ott áll a kirakatban, majd zárás után karácsonyi bálba indulnak a társaival, a Váci utcán vonulnak végig, ki-ki a legszebb ruhájában, a Vörösmarty téren vár a tánctér, már áll a karácsonyi vásár, elsétálnak a vásározó párok és a fabódék között mint egy kifutón, a nagy karácsonyfa mellől a Boráros téri eladó integet, elsőre nem is ismeri meg, mert szépen ki van öltözve, ráadásul mosolyog, az a nadrág van rajta, amit tegnap majdnem megvett a kontyos hölgy az aluljáróban, csak most valahogy jobban néz ki a nadrág és az eladó is, a bálban keringőt táncolnak a jóképű, szomszéd kirakatbeli próbababával, és megszólal a Bazilika harangja, egészen tisztán hallatszik a Vörösmarty téren, menjünk el a Bazilikába, súgja a fiúnak, és keringőznek végig a vásáron a harangszó irányába, az emberek őket nézik, nem is a ruhájukat, betáncolnak a Bazilikába, fel az oltárhoz, ez az esküvőjük, a két másik próbababa a tanúk, a biciklis futár a pap, a nagy rózsaszín dobozából veszi elő a gyűrűket, összeadja őket és már el is teker, ők pedig keringőznek tovább, immár gyűrűvel az ujjukon, és nem mennek vissza a Boráros térre, de még a Zarába sem, saját divatüzletet nyitnak a Bazilika mellett, és fűtik a kirakatot a próbababáknak.