Tíz „arc nélküli” táncos merül el belső folyamataikban és vezet minket végig képeken és állapotokon, amiket egy álomszerű dramaturgia és egy logikátlan narratíva tart össze.
A szórakozás és a szórakoztatás viszonyán keresztül Szeri – saját szerepét is megkérdőjelezve – azt vizsgálja, hogy a kulturális fogyasztás kiszolgálása helyett mit adhat a művészet.
A szórakozás és a szórakoztatás viszonyán keresztül Szeri – saját szerepét is megkérdőjelezve – azt vizsgálja, hogy a kulturális fogyasztás kiszolgálása helyett mit adhat a művészet.
