2400 Ft / diák: 1900 Ft
Trafó bérlet érvényes
Kísérőprogram
Az előadás után a Gondolat Generátor közönség-összetalálkozót tart. A NézőPont egy fél órás kötetlen program, ahol a közönség egymással vitatja meg az előadás során felmerült kérdéseket.Az Opus azt vizsgálja, hogyan lehet a klasszikus zenei hagyományt, a klasszikus zene szigorú szabályait átfordítani a tánc teljesen más nyelvére, mint ahogy azt a Rosas Love Supreme című előadásban is láthattuk. A test a hangszer vizuális megjelenítőjévé válik, és a zenei partitúra diktálja a koreográfiát. Néha a test a ritmust követi, néha a dallamot, néha csak egyetlen hangszerre koncentrál, miközben a zenei kompozíció is megfejtésre kerül.
Tiszta tánc Bach utolsó, A fúga művészete című művére.
Az előadás alapja a klasszikus zene, a klasszikus ókor művészeti eszményeinek újjáélesztése. A klasszikus szó a latin „classicus’ és a görög “κλασικός” szóból ered. A kompozíció az ókori görög és római kultúra alapelvei és eszményei szerint állt össze. Esztétikai értelemben a klasszikus zene bármely, a legkülönbözőbb értelemben vett – társadalmi vagy szakmai közmegegyezés szerinti –, magas kvalitással bíró zene. Az előadás középpontjában ennek a zenei szerkezetnek a tanulmányozása és színpadon való megjelenítése áll. A fő cél az instrumentális zene központi normáinak feltárása, valamint annak bemutatása, hogy ezek hogyan alkalmazhatók egy teljesen más művészeti ágban, a táncban.
A klasszikus zene egyik legfontosabb jellemzője, hogy nagyon bonyolult dallamokból, motívumokból és ritmusokból áll, amelyek a narratíva érzetét keltik, és szentimentális reakciókhoz vezetnek. Ez az előadás nem törődik a zene szentimentális aspektusának magyarázatával és a közönségre gyakorolt pszichológiai hatásának tisztázásával. Éppen ellenkezőleg, a táncosok igyekeznek elszakadni a zenei kompozíció szentimentális hatásaitól, ellenállni a zene értelmezésének, és a darabot olyan kifinomult hangfolyamnak tekintik, amely harmonikus logikát teremt. Ez az előadás kísérletet tesz arra, hogy mi magunk is megvizsgáljuk a zenehallgatásra adott automatikus válaszunkat.
Christos Papadopoulos az amszterdami School for New Dance Development (SNDO) hallgatója volt, később a görög Nemzeti Színház Drámaiskolájába járt, majd Leon and the Wolf néven megalapította saját társulatát. A 2000-es években munkái sorra bekerültek az Aerowaves legjobb előadásai közé.
Előadóként olyan kiváló koreográfusokkal dolgozott együtt, mint Dimitris Papaioannou, Alexandra Waierstall – Noema Dance Company, Kirstin Kuyl Anerson – WEGO, Robert Stain, Fotis Nikolaou’s company X-it, Natassa Zouka, Marousso Karaleka, Saskia van de Heur, Martin van de Drift, Mariella Nestora és Ria Higler.
Tagja volt annak a koreográfusi csapatnak, amely a 2004-es athéni Olimpiai Játékok nyitó és záró eseményét készítette. Tanít az Odeion Athinon Theatre Academy-n, tartott worshopokat technikáról és improvizációról Athénban, Thesszalonikiben, Chania-ban, Koppenhágában.
Koncepció, koreográfia: Christos Papadopoulos
Zene: Johann Sebastian Bach
Zenei szerkesztő: Kornilios Selamsis
Fényterv: Miltiadis Athanasiou-Christos Papadopoulos
Jelmez Claire Breiswel
Technikus: Konstantina Papadopoulou
Táncosok: Dimitra Eleftheria Mertzani, Ioanna Paraskevopoulou, Maria Bregianni, Amalia Kosma
Premier: 2016
Ami a leginkább megmaradt bennem ebből a szikár, erősen lefojtott mozgásnyelvből, az a felső testek és a karok hullámzása. Mintha a táncosok levegővel felfújt bábfigurák lennének rögzített talpon, ide-oda hajladozva a váltakozó erősségű levegőbefúvásoktól. A másik meghatározó élmény a négy férfiruhás, férficipős nő látványa. Az „egyenruha” nem hogy komformizálná őket, sokkal inkább kifejezi az egyéniségüket, érdekes módon még a nőiességüket is hangsúlyozza. Bár ez a szett ma már nem a szüfrazsettek lázadása, mégis kissé különc, öntudatos és szexi. Mint Marlene Dietrich frakkban, vagy Diane Keaton ingben és nyakkendőben.