Kárpáti Péter drámaíró a független színház mára „klasszikussá” vált alakja. Húsz éven át tanított az SZFE-n, jelenleg a magyar nyelvterület egyetlen drámaíró mesterképzését vezeti a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, de tanít az ELTE-n is, ill. a Freeszfe egyik alapítója.Nevéhez kötődik egy sajátos improvizációs technika, amely elmossa a határt fikció és valóság között. Erről, az igazság és a hamisítás mibenlétéről is beszélgettünk Térkép a túlvilágról című darabja kapcsán, amelyet a Trafóban játszanak. INTERJÚ. (Gócza Anita, 444.hu)

Kárpáti Péter kipenderül elénk, és kezdi mondani tűhegynyi iróniával, vagy annyival sem, hogy esett dédapjával annak idején: „de ami ilyen szépen kezdődik, az csúnyán végződik, ezt hívják dramaturgiának!” Nevetünk. Azt hiszem, azon, innentől igazán senkit se érdekel, hogy esett a dolog valójában.

Kárpáti a Somogyi-könyvtárban bukkant rá egy megbarnult kartonlapra, az alábbi szöveggel: „Dr. Löw Immanuel prémsapkái, molymentesen becsomagolva. Hálás köszönettel küldöm vissza Szegedre. A maga szerető és tisztelő Jászaija.” (hvg360)

A Térkép a túlvilágról lassú, intellektuális kalandra invitáló, nem várt megoldásokkal provokáló színház, amely arra tanít, hogy a mese, a csoda és a játék mindenben ott van. A pókhálóban, az óriáskaktuszban, és a főrabbi kölcsönadott szőrmesapkájában is.