Az előadás elnyerte a tatabányai MOST FESZT 2025 Legjobb stúdiószínházi előadás díját.
A szerző azonos című kötetének egy drámai részlete.
„Egyébként a vadvirágok nem vad virágok, csakhogy őket nem mi nemesítettük: a kertészek a méhek voltak. Évről-évmillióra ők válogatták a szirmokat, és önfeledten hemperegtek a virágpor habzó tengerében. A vadvirág a méhek esztétikája. Csakhogy van egy kis bökkenő. Mi, emberek, nem látjuk a vadvirágot, egyszerűen nem látja a szemünk. A retinánk nem érzékeli. Például a méhbíbor színét. Pont annyit érzékelünk belőle, amennyit a méh a Talmudból, amikor zümmögve elszáll fölötte. De van valaki, aki még nálunk is kevesebbet lát a vadvirágból. Tudja, ki? A vadvirág. Nincs szeme. Nem lát. Azt se tudja, mi az: látva lenni. Ő a vak szépségkirálynő. A halálos szépségverseny győztese, akinek fogalma sincs arról, hogy mi a szépség.”
Lőw Immanuel, szegedi főrabbi, megmutatja Jászai Marinak az ő kis édenkertjét, az üvegházat, a Szentföldről hozott virágokkal. Sétálnak, beszélgetnek, és nem sejtik, hogy valaki elbújt az óriáskaktusz mögött. Ott ül és leskelődik, a lélegzetét is visszafojtja...
2023-ban jelent meg Kárpáti Péter életmű-kötete Térkép a túlvilágról címmel, benne válogatott színdarabjaival és új regényével. A regény egyik drámai fejezetéből született darab nemcsak Jászai Mari életének eddig ismeretlen, titokzatos epizódját bontja ki, hanem mélyen személyes vallomás.
Kárpáti Péter kipenderül elénk, és kezdi mondani tűhegynyi iróniával, vagy annyival sem, hogy esett dédapjával annak idején: „de ami ilyen szépen kezdődik, az csúnyán végződik, ezt hívják dramaturgiának!” Nevetünk. Azt hiszem, azon, innentől igazán senkit se érdekel, hogy esett a dolog valójában.
Kárpáti a Somogyi-könyvtárban bukkant rá egy megbarnult kartonlapra, az alábbi szöveggel: „Dr. Löw Immanuel prémsapkái, molymentesen becsomagolva. Hálás köszönettel küldöm vissza Szegedre. A maga szerető és tisztelő Jászaija.” (hvg360)
A Térkép a túlvilágról lassú, intellektuális kalandra invitáló, nem várt megoldásokkal provokáló színház, amely arra tanít, hogy a mese, a csoda és a játék mindenben ott van. A pókhálóban, az óriáskaktuszban, és a főrabbi kölcsönadott szőrmesapkájában is.
Kárpáti Péter drámaíró a független színház mára „klasszikussá” vált alakja. Húsz éven át tanított az SZFE-n, jelenleg a magyar nyelvterület egyetlen drámaíró mesterképzését vezeti a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, de tanít az ELTE-n is, ill. a Freeszfe egyik alapítója.Nevéhez kötődik egy sajátos improvizációs technika, amely elmossa a határt fikció és valóság között. Erről, az igazság és a hamisítás mibenlétéről is beszélgettünk Térkép a túlvilágról című darabja kapcsán, amelyet a Trafóban játszanak. INTERJÚ. (Gócza Anita, 444.hu)