-Érett a humorod, fanyar.
-Ezt úgy mondod, mintha óvodás lennék.
-Az apád lehetnék.
-Az a te bajod.
Hány ember életét határozza meg egy valaki hiánya? Meg lehet-e bocsátani valakinek, aki sose volt jelen, és lehet-e szeretni valaki mást helyette? Lehet-e szeretni egyáltalán, ha sose szerettek?
Péter negyvenhét éves, egyedül él, és hiányzik valaki életéből. Lina huszonkét éves, egyedül él, és hiányzik valaki az életéből. Egyfajta kozmikus vicc a kettejük találkozása, és ahogy telik az este, egyre több dolog válik világossá: hogy vannak dolgok, amik jobban fájnak pár törött csontnál, hogy vannak egészen gonosz véletlenek, és hogy a sok év hiány és sérelem után mégis lehet a történet ijesztően kerek.
“Aki ismeri Komáromy Bese munkáit, az sejtheti, hogy a szememfénye egy nagyon sűrű dráma lesz, kevés szöveggel, nagyon sok talánnyal, de jó talányokkal, amik megfejthetők az előadás során… játszik a képzeteinkkel, sztereotípiáinkkal, elvárásainkkal. ” (Kétlámpás blog)
A mű a Színházi Dramaturgok Céhe Nyílt Fórum drámafejlesztési projektjének támogatásával jött létre.
 |
Boddah |
 |
Színházi Dramaturgok Céhe |
“A két színész játékából csodálatosan rajzolódik ki az az ismert szituáció, amikor a fejünkben unásig lejátszott szcenáriók helyett a valóság írja a forgatókönyvet. Igazi jóféle színházi megoldásként az előadás úgy csapódik bele a Point of no Returnbe, hogy mi nézők csak a szereplők viselkedéséből tudjuk, hogy itt valami nagyon félelmetes feltételezés válik valósággá.” (Kétlámpás blog)