Knut Hamsun regénye alapján
Knut Hamsun, norvég író. Koszorús nemzeti költő és náci-kollaboráns hazaáruló. 30 évesen megírja Éhség című regényét, 60 évesen irodalmi Nobel-díjat kap. 85 évesen nekrológot ír a halott Hitlerről.
1888-ban egy fiatal író rója a norvég főváros, Kristiania utcáit. Napról napra él, kilakoltatják, éhezik. Ételre. Szeretetre. Szerelemre. A társadalom jóllakató elismerésére. Művészi identitáskeresése és zaklatott, kiúttalan bolyongása Kristiania utcáin élesen rajzolja meg az alkotás egyszerre felszabadító és kegyetlen mivoltát.
Rendező: Nagy Péter István e.h.
Szereplők: Domokos Zsolt, Dunai Csenge, Galkó Balázs, Nagy Norbert, Pallag Márton, Pálya Pompónia
Dramaturg: Sándor Júlia
Látványtervező: Devich Botond e.h. Zene: Dargay Marcell
Sound design: Csizmás András
Operatőr: Vincze Alina
Videó: Virág Balázs
A látványtervező munkatársa: Pestalits Benjámin
Kamera asszisztens: Tóth Artúr
Produkciós vezető: Trifonov Dóra
A szöveg Pap Vera-Ágnes fordításának felhasználásával készült.
Támogatók: Artopolis Egyesület, SÍN Művészeti Központ, Színház- és Filmművészeti Egyetem
"A szerzőpáros láthatóan olyan történetet keresett és írt, amelyen keresztül saját korosztályukról, a saját társadalmukról beszélhetnek. Nem rejtették véka alá ezt a törekvést, de tökéletesen kiegyensúlyozták a darabban a politikát és a pszichológiát. Míg egy koherens lélektani drámát követhetünk nyomon, a magyar társadalom számos forrongó kérdésébe botlunk."
"A szerzőpáros láthatóan olyan történetet keresett és írt, amelyen keresztül saját korosztályukról, a saját társadalmukról beszélhetnek. Nem rejtették véka alá ezt a törekvést, de tökéletesen kiegyensúlyozták a darabban a politikát és a pszichológiát. Míg egy koherens lélektani drámát követhetünk nyomon, a magyar társadalom számos forrongó kérdésébe botlunk."
"Az előadás legnagyobb erőssége a díszlet és a látványvilág (látványtervező: Devich Botond). Nagy Péter István rendező forgószínpadot alkalmaz, pontosabban maga a díszlet forog. Hol villamosmegállóként, hol szerkesztőségként, hol egy család lakásaként látjuk az egyik oldalt, míg a másik egy 32 négyzetből álló vetítőfelület, amelyre többnyire a színpad túloldalán, tehát takarásban lévő színészeket vetíti ki Vincze Alina operatőr. Ő aztán sokszor előbukkan a szereplőkkel együtt, jön-megy mellettük, előttük, utánuk, mintha egy valóságshowról tudósítana. (...) A 32 kis darabra tört, mégis nagyban fölénk tornyosuló arcok, az ide-oda kapkodó kamera észrevétlenül segítik zaklatottságunk elmélyülését."
"... egyszerre tűnik minden tapinthatóan megfoghatónak és mérföldekre lévőnek. Emberközelségűnek és sterilen távolinak. Valami ilyesmivel próbálkozott Nagy Péter István a Trafó Klubjában, amikor Knut Hamsun Éhség c. regényét kamara előadássá rendezte tehetséges, értő, ügyes formanyelvével. Lüktet benne a kiszolgáltatottsággal szembeni fölényes és egyszersmind lesajnáló nyomor, az emberi lélek nyomora, ami mindent kibír és mindenre képes."
"Egészen különleges előadás született a vitatható gondolkodású Knut Hamsun vitathatatlanul jó regényéből." A portál a rendezővel készített interjút.
"Nem könnyű napjainkban Magyarországon egy előadást úgy elkezdeni, hogy a témát szolgáltató regény írójának alakját megidéző színész (Galkó Balázs) az író valóban publikált, Hitler dicséretét zengő sorait mondja fel meggyőződéssel. Aki ilyen A-t mond, annak válaszul – megfelelő helyen, módon és időben – megfelelő B-t is mondania kell. És ebben a legnehezebb éppen az, hogy a válasz a kérdés súlyához adekvát mélység bejárásával fogalmazódjék meg, és ne kedélyesen összekacsintós, elit értelmiség által érthető kacagtató poénok nézői elvárásnak megfelelő, értő elhelyezésével legyen letudva."
A Trafó és a Vörösmarty Színház közös produkciója
SÍN Művészeti Központ | |
Színház- és Fimművészeti Egyetem |
"...nagyon könnyen tudtunk kapcsolódni a pályája elején járó, útját kereső 29 éves srác 1888-ban történő vergődéséhez, hogy végre művészként elinduljon. És láttuk a lehetőséget arra is, hogy a közegben, ahol ő – itt még inkább több ígérettel, mint sikerrel – elindul, tükröztetni tudjuk a mi környezetünkre, és amit szívesen elmondanánk a minket körülvevő társadalomról."