A Dollár Papa Gyermekei a kiszolgáltatottság és megalázottság klasszikus regényét most az OSZMI klasszicista jellegű, patinás, budai épületének a kertjébe adaptálta.
Denis Diderot azonos című regénye alapján írta: Ördög Tamás és a társulat
Zsuzsanna nővér: Kiss-Végh Emőke
Ursula nővér: Cuhorka Emese
Krisztina nővér: Urbanovits Krisztina
Ludovika nővér: Szalontay Tünde
Teréz nővér: Stork Natasa
X asszony: Török-Illyés Orsolya
Mónika nővér hangja: Pogány Judit
továbbá: Besmart Viktória, Kocsonya Zsófi, Kovács Boróka, Molnár Dorka
Jelmez: Je Suis Belle - Dévényi Dalma és Kiss Tibor
Zeneszerző: Dargay Marcell
A rendező munkatársa: Székely Rozi
Rendező: Ördög Tamás
"Játékos önfeledtség, és eme önfeledtségnek a lecsupaszítottságával hatni képes ereje teszi unikummá, és jó értelemben véve besorolhatatlanná ezt az olvasatot, pont úgy – ahogy maga a Jóisten és az ördög sem illeszthető be egyetlen emberi teóriába sem."
"A sok remek ötlet és megoldás – például a gyárilag összetapadt kávéházi szalvéták szétválasztása mint hasznos időtöltés – mellett az előadás kifejezett erőssége a szereposztás..."
"Az alapanyagot nagy szabadsággal kezelték az alkotók, a regény mondatai ritkán hangzanak el egy az egyben a színpadon. Megőrizték azonban a történet két fő helyszínét, az első zárdát, ahol az erőszak, és a másodikat, ahol a vágy uralkodik."
"És bár a társulat sajátos formanyelvére éppen a nagyszínpad mint helyszín jelent potenciális veszélyforrást, a végeredmény ezzel együtt is szerethető és izgalmas."
"A zárda ürügy, az apácalét ürügy, de még a zsarnokság mint olyan, az is ürügy. De mire?"
"Az apáca egy zárdába kényszerített fiatal lány passiója, és bár a történet több mint kétszáz évvel ezelőtt került papírra, olyannyira kortalan, hogy napjaink egyik legfontosabb témájával, a szexuális zaklatással is mélyrehatóan foglalkozik."