0 Ft
\A hagyomány, mely megszólít bennünket – a szöveg, a mű, a történeti emlék – maga is kérdést tesz fel, s ezzel nyitottá teszi vélekedésünket.\ (Hans-Georg Gadamer)
A Trafó Kortárs Művészeti Szabadegyeteme az esztétika, a pszichológia, a színház- és tánctörténet, illetve a társadalomtudományok közös határterületeinek felfedezésére invitálja a hallgatót. Egy közös expedícióra, melyben a magunk teremtette világban még felfedezetlen tájakra juthatunk el. A Szabadegyetem annak a mindannyiunkat izgató problémakörnek néz utána, hogy a művészetkedvelés – annak ellenére, hogy társadalmi, de legalább is társasági esemény – miért marad egyéni élmény, magányos felfedezőút, ahol mindenki egyedül találhatja meg az igazi válaszokat a saját maga által feltett kérdésekre.
Bármilyen műfajról legyen is szó: tánc, színház, zene, képzőművészet, építészet, a találkozási pont, a közös fórum művész és néző között maga a műalkotás. És ahogy a műalkotás sem ragadható ki a születését meghatározó szocio-kulturális kontextusból, úgy a néző és az alkotó is adott pszichés, társadalmi, kulturális körülmények között kerül “testközelbe” a produkcióval, és mindez nemcsak az alkotást, de a befogadást is sokban meghatározza. Mit is értünk befogadáson? Van-e különbség – a befogadás szempontjából – a klasszikus és a kortárs között? Esetleg túlzó és felületes e két kategória használata? Beszélhetünk-e egy mű “megértéséről”, vagy egy adott alkotásnak csak egyes részletei értelmezhetők, a többit pedig nem intellektuális, hanem más eszközökkel kezeljük? Vajon a művésznek fontos-e, hogy a befogadó értse a műalkotást? Mi volt a helyzet – amennyire ezt ma fel tudjuk mérni – kétszáz évvel ezelőtt, száz évvel ezelőtt? Vannak-e történelmi előzményei a mai befogadói viselkedésnek, avagy nagyapáink is éltek azzal a szabadsággal, amit ma a művész és a néző is élvezni vél a műalkotással való találkozáskor?
A Szabadegyetem előadásai azokra a kérdésekre keresik a választ a kortárs műfajok tanulmányozásának, műalkotások elemzésének segítségével, melyek egy-egy ismertető elolvasásakor, vagy az előadás utáni pillanatokban, esetleg egy-egy kiállítás megtekintésekor merülnek fel.
Kiindulópontként Ragó Anett pszichológus előadása azokat a befogadói sémákat vázolja fel, melyek a műalkotással való találkozáskor – legyen az klasszikus, vagy kortárs – a befogadó részéről felépülhetnek. Az elméleti keretet számos képi illusztráció díszíti majd, képek és előadásrészletek segítségével saját, nézői szerepünket elemezzük.
A színház és a zene területét egy-egy külön előadás mutatja be: Dr. Kékesi Kun Árpád és Szigetvári Andrea zenekutató, felkért előadók a két területet sajátosan, a történetiséget szem előtt tartva mutatják be a műfajra jellemző “beidegződöttségek” és azok “megbontásának” dinamikáját. Mi számít klasszikusnak, és mi kortársnak? Miért tartunk kortársnak adott előadást, és miért mondjuk más előadásokról, hogy a hagyományos értékeknek felelnek meg?
A vizuális művészeteket is érintő előadások már nemcsak a befogadó, hanem a művész nézőpontját is bemutatja, a mai művészeti irányzatok megfigyelésén keresztül. Páldi Lívia független kurátor saját “kiállítás-szerkesztői” tapasztalatain keresztül mutat be társadalmi kérdésekkel foglalkozó alkotókat és alkotásaikat.
“Mi a műalkotás?”, “Mi különbözteti meg a műalkotást bármilyen más tárgytól, ha vizuálisan egyformák?”, “Mit jelent, hogy vége a művészetnek” Dr. Szűcs Olga, az Iparművészeti Múzeum Marketing Igazgatója előadása ezekre a kérdésekre keres választ, Dr. Magyari-Beck István, a Corvinus Egyetem (alias BKAE) professzora pedig A kanonizáció kanonizálatlansága címmel a befogadó és alkotó kommunikációját tágabb kontextusban tárgyalja.
Az előadássorozat záró darabja, Dr. Rényi András előadása visszavezet a kiinduló kérdéshez: az értés és megértés közti összefüggést és különbséget elemzi különböző műfajú művek bemutatásával. A megértés eseményét vizsgálja, azokat az automatizmusokat, melyek előmozdítói, illetve fékjei lehetnek a néző és előadó, befogadó és műalkotás közötti kapcsolatnak. Bemutat néhányat a műalkotással való találkozás megannyi mozzanatából, olyan szituációkat elemezve, amiket mindannyian megéltünk, ismerünk. “Ez mitől művészet? Ezt én is meg tudnám csinálni…?! Ez hogy nem jutott nekem az eszembe!? Pontosan ezt éreztem én is!”
Zárásként Nemes Attila kurátor ad betekintést munkájába a szeptember 10-én a Trafó Galériában megnyíló brit művészek kiállítása kapcsán. Az előadássorozat ráadásaként Wayne McGregor, a Trafóban harmadszorra fellépő Random Dance Company koreográfusa mutatja be az esti előadás után annak az igen izgalmas kutatásnak az eredményét, amelyet Cambridge-i tudósokkal közösen folytatott, és amely arra kereste a választ, hogyan beszél egymással koreográfus és táncos, hogyan jut el a művészi üzenet a táncos testén keresztül a befogadóhoz. Nem merev előadásokra, hanem oldott beszélgetéssel egybekötött szórakoztató ismeretterjesztésre, a néző és az alkotó koponyája körüli utazásra invitálunk minden érdeklődőt!
PROGRAM:
Szeptember 13.
17h30 Ragó Anett
19h Dr. Kékesi Kun Árpád
Szeptember 14.
17h30 Szigetvári Andrea
19h Páldi Lívia
Szeptember 15.
17h30 Dr. Szűcs Olga és Dr. Magyari–Beck István
19h Dr. Rényi András
Szeptember 16.
18h30 Nemes Attila
~ 22h Wayne McGregor, a Random Dance Company koreográfusa
