Előadásunk igyekszik hű maradni a dráma és hang így megjövendölt viszonyához, mégis emlékezni azokra az időkre, amikor a filmszalagon még nem volt hangsáv, vagyis a film vetített képe és a mozi terében elhelyezkedő zenészek nyújtotta élmény egysége jelentette a filmszínházat. Kiváló anyag ehhez Tolnai Szabolcs fekete-fehér filmje, amely Slobodan Tisma szerb költő írásai alapján született, főhőse egy Szerbiában élő visszavonult operaénekes, aki a lakótelepi szobájában és a környező kiserdőben párhuzamosan létezik. Az erdő a legvadabb operai szerepvágyainak otthona, míg szűk szobáját kitöltik a bolyongó képzeletét folytonosan tápláló fekete hanglemezek hangjai. Az értelem kiküszöbölése, menekülés az opera érzelmektől telített világába, a túlélés záloga lehet, mialatt a város körül is folyik az értelmetlen háború.
„A hanglemez, a zenei gondolat, a kotta, a hanghullámok ugyanabban a belső leképezési viszonyban állnak egymással, mint ami a nyelv és a világ között fennáll \ (Ludwig Wittgenstein)
Előadók/Performers:
Bizják Gábor - kürt
Matthias Ermert – lemezjátszók
Konstantin Iljevsky - spinét
Wei-ya Lin – brácsa
Mészáros Zsófia- szaxofonok
Elisabeth Obereigner - oboa di caccia
Elisabeth Obereigner – ütőhangszerek
Az Erdő Királya című filmet
rendezte: Tolnai Szabolcs
fényképezte: Cs. Nagy Sándor
zenéjét írta: Gryllus Samu
Támogatók/Supported by: NKA, Fővárosi Önkormányzat, Flórián Műhely
