800 Ft (Trafó bérlet érvényes)
Folytatódik a British Council és a Trafó már ötéves együttműködése melynek keretében a kortárs angol költészet legjobbjait mutatják be. Az immár hagyományosnak számító sorozatban évről évre más rendező fogalmazza színpadra a verseket, továbblépve az egyszerű felolvasás keretein. A tavalyi nagy sikerű előadás – a Zsótér Sándor által rendezett Carol Ann Duffy-versek – után a klasszika-filológus Tony Harrison egyik nagyívű versét rendezi meg Magács László.
„Nincs múlt, nincs jelen, nincs jövő.
Egy káoszban élünk. A város futballcsapata szar. Állandóan kikap. A tökünk tele van. Mi mást tehetnénk, mint elkeseredett dühüket a múlt meggyalázásával és lerombolásával vezetjük le. Pusztítsunk el mindent, hiszen a hagyományok szart sem érnek. Nem kötődünk a családhoz, nem ad a környezetünk segítséget az ambícióink kiéléséhez, a tanuláshoz, a munkához.
Nincsenek hagyományaink, nincsenek állandó pontok az életünkben. Minden állandóan változik. Csak az a rohadt csapat nem. Az mindig veszít.
Egy mocskos szájú, gyönyörű vers valakitől, aki a társadalom aljáról jött. Nem felejtett, nem tagadott meg semmit. Megváltozott. Kívülről látja a dolgokat. De érti, amit lát, hiszen egy lehetséges önmagát látja a jelen mocskában.
Jordán Tamás, néhány kisgyerek, egy csellista és két videós. Képeket társítunk egy vershez. A Trafóban.” (Magács László)
Tony Harrison angol költő 1937-ben Leedsben született munkáscsaládban, középiskolai és egyetemi tanulmányait állami ösztöndíjak segítségével végezte. A leedsi egyetem klasszika filológia és nyelvészet kara után, Nigériában, és Prágában volt egyetemi oktató. A hatvanas évek végén UNESCO-ösztöndíjjal járt Kubában, Brazíliában, Szenegálban és Gambiában. 1977-78-ban a londoni Nemzeti Színház rezidens drámaírója, 1979-80-ban a New York-i Metropolitan Opera ösztöndíjasa volt. Első verseskötete 1964-ben jelent meg, de irodalmi fellépését 1970-es The Loiners (A leedsiek) című kötetétől számítják. Harrison sokoldalú alkotó, verseken kívül rendszeres háziszerzője a Nemzeti Színháznak, ír librettót és sajátos műfajt teremtett tévé-költeményeivel. A V című a Trafóban is bemutatásra kerülő hosszú verse 1985-ben jelent meg. A vers a társadalmat megosztó feszültségről szól, amely a nyolcvanas évek közepére Angliában olyan nagy erővel tört a felszínre. A munkanélküliség, a kilátástalanság gerjesztette agresszióról, rasszizmus, társadalmi osztályok kibékíthetetlennek tűnő anyagi és kulturális szembenállásáról fest szomorú, de végig keserű humorral is átszőtt és a költő személyes életrajzával hitelesített képet. Amikor a BBC kulturális csatornája 1987-ben a vers filmváltozatát műsorra tűzte, a jobboldali konzervatív politika heves támadást intézett a költő ellen, parlamenti képviselők követelték a műsor betiltását, hivatkozva a vers erkölcstelenségére. A hónapokon át tartó nyilvános vitában olyan írók álltak Tony Harrison mellé, mint Harold Pinter. Mint ebből is kiderül, Harrison társadalmi indíttatású, társadalmi problémákra érzékeny költészetet művel, feladatának tartja, hogy hangot adjon azoknak, akik képtelenek artikulálni érzelmeiket, indulataikat. A költészet nyilvános hatásába vetett – Angliában szokatlannak tekinthető – hitét mutatják háborús versei. 1991-ben a Guardian című napilap közölte az Öböl-háborúról írt pamflet verseit, 1995-ben ugyanennek a lapnak versben tudósított a délszláv háborúról. Költészetének eszközei ugyanakkor kifinomultak, igényesek, az érzelmességet és a politikai meggyőződést iróniával ellensúlyozza. Az ír Seamus Heaney, a skót Douglas Dunn mellett az angol Tony Harrison a kortárs angol nyelvű költészet egyik legerőteljesebb hangú alkotója.
Az április 30-i előadás érdekessége, hogy maga a költő is jelen lesz, aki aznap ünnepli hetvenedik születésnapját.
Rendező: Magács László
Fordította: Ferencz Győző
Főszereplő: Jordán Tamás
„Nincs múlt, nincs jelen, nincs jövő.
Egy káoszban élünk. A város futballcsapata szar. Állandóan kikap. A tökünk tele van. Mi mást tehetnénk, mint elkeseredett dühüket a múlt meggyalázásával és lerombolásával vezetjük le. Pusztítsunk el mindent, hiszen a hagyományok szart sem érnek. Nem kötődünk a családhoz, nem ad a környezetünk segítséget az ambícióink kiéléséhez, a tanuláshoz, a munkához.
Nincsenek hagyományaink, nincsenek állandó pontok az életünkben. Minden állandóan változik. Csak az a rohadt csapat nem. Az mindig veszít.
Egy mocskos szájú, gyönyörű vers valakitől, aki a társadalom aljáról jött. Nem felejtett, nem tagadott meg semmit. Megváltozott. Kívülről látja a dolgokat. De érti, amit lát, hiszen egy lehetséges önmagát látja a jelen mocskában.
Jordán Tamás, néhány kisgyerek, egy csellista és két videós. Képeket társítunk egy vershez. A Trafóban.” (Magács László)
Tony Harrison angol költő 1937-ben Leedsben született munkáscsaládban, középiskolai és egyetemi tanulmányait állami ösztöndíjak segítségével végezte. A leedsi egyetem klasszika filológia és nyelvészet kara után, Nigériában, és Prágában volt egyetemi oktató. A hatvanas évek végén UNESCO-ösztöndíjjal járt Kubában, Brazíliában, Szenegálban és Gambiában. 1977-78-ban a londoni Nemzeti Színház rezidens drámaírója, 1979-80-ban a New York-i Metropolitan Opera ösztöndíjasa volt. Első verseskötete 1964-ben jelent meg, de irodalmi fellépését 1970-es The Loiners (A leedsiek) című kötetétől számítják. Harrison sokoldalú alkotó, verseken kívül rendszeres háziszerzője a Nemzeti Színháznak, ír librettót és sajátos műfajt teremtett tévé-költeményeivel. A V című a Trafóban is bemutatásra kerülő hosszú verse 1985-ben jelent meg. A vers a társadalmat megosztó feszültségről szól, amely a nyolcvanas évek közepére Angliában olyan nagy erővel tört a felszínre. A munkanélküliség, a kilátástalanság gerjesztette agresszióról, rasszizmus, társadalmi osztályok kibékíthetetlennek tűnő anyagi és kulturális szembenállásáról fest szomorú, de végig keserű humorral is átszőtt és a költő személyes életrajzával hitelesített képet. Amikor a BBC kulturális csatornája 1987-ben a vers filmváltozatát műsorra tűzte, a jobboldali konzervatív politika heves támadást intézett a költő ellen, parlamenti képviselők követelték a műsor betiltását, hivatkozva a vers erkölcstelenségére. A hónapokon át tartó nyilvános vitában olyan írók álltak Tony Harrison mellé, mint Harold Pinter. Mint ebből is kiderül, Harrison társadalmi indíttatású, társadalmi problémákra érzékeny költészetet művel, feladatának tartja, hogy hangot adjon azoknak, akik képtelenek artikulálni érzelmeiket, indulataikat. A költészet nyilvános hatásába vetett – Angliában szokatlannak tekinthető – hitét mutatják háborús versei. 1991-ben a Guardian című napilap közölte az Öböl-háborúról írt pamflet verseit, 1995-ben ugyanennek a lapnak versben tudósított a délszláv háborúról. Költészetének eszközei ugyanakkor kifinomultak, igényesek, az érzelmességet és a politikai meggyőződést iróniával ellensúlyozza. Az ír Seamus Heaney, a skót Douglas Dunn mellett az angol Tony Harrison a kortárs angol nyelvű költészet egyik legerőteljesebb hangú alkotója.
Az április 30-i előadás érdekessége, hogy maga a költő is jelen lesz, aki aznap ünnepli hetvenedik születésnapját.
Rendező: Magács László
Fordította: Ferencz Győző
Főszereplő: Jordán Tamás
