1000 Ft (Trafó bérlet érvényes)
Pierre Rigal és társulata, a Compagnie dernière minute 2003-ban robbant be a francia köztudatba, ekkor debütált első koreográfiájával, az „Erekció”-val. A 31 éves Rigal nem éppen a megszokott módon került a táncszcéna érdeklődésének középpontjába. Korábban aktív sportoló volt, a francia olimpiai csapat atlétája, aki Barcelonában gazdasági matematikát tanult, majd Toulouse-ban filmművészeti tanulmányokat folytatott. A kortárs táncot csak később fedezte fel. Tanárai között az európai táncélet olyan közismert személyiségei szerepelnek, mint Bernardo Montet, Wim Vandekeybus és Heddy Maalem. Saját társulatának megalapítása előtt a jeles svájci koreográfussal, Gilles Jobin-nel dolgozott együtt „Under Construction” és „The Moebius Strip” című darabjaiban. Rigal világára nagy hatást gyakorolt Aurélien Bory, akivel alkotótársként jegyzi a Trafóban bemutatásra kerülő „Erekció”-t. Bory a francia új cirkusz élvonalába tartozó Compagnie 111 művészeti vezetője, akinek munkájában fontos szerepet játszik a kísérletezés, illetve a különböző művészeti korszakok és irányzatok (pl. az 1920-as évek konstruktivizmusa, vagy a Bauhaus) újrafelfedezése.
Erekció – Darwin után szabadon
Pierre Rigal egy táncszóló keretében a vízszintesből függőlegesbe kerülés történetét meséli el. A koreográfia – és egyben mozgáskísérlet – alapötlete minimalista és végtelenül egyszerű. Hogyan, milyen fázisokon át kerül az ember vízszintesből függőlegesbe? A kiindulópont radikalizmusa ellenére a táncos által mozgásban bejárt út – a maga kérdéseivel, kudarcaival és zsákutcáival – több irányból közelíthető meg és többféleképpen értelmezhető. Az erekció, az álló helyzet felé törekvésben kézenfekvő módon egy evolúciós folyamatnak lehetünk szemtanúi, amely azonban korántsem egyértelmű, melynek minden szakaszában tetten érhető a bizonytalanság, az útkeresés és végcélja is megkérdőjeleződik. A színpadon mozgó, sokszor elektronikus parazitának ható figura jelképezheti számunkra az ember-állatot, aki az emberré válás, az egyedfejlődés folyamatát meséli el - Darwin után szabadon. Fizikai korlátaival szembesülve, Rigal minden lépést kielemez, ami a felállás felé vezet, különböző abszurd testhelyzeteket tapasztal meg és egyben vizsgálódásának tárgyává és alanyává válik. Szólóját akár egy férfi élettörténetének is tekinthetjük, mely során különböző életszakaszok peregnek a szemünk előtt. Ez az újabb variáció az evolúcióra azt a kérdést feszegeti, hogy mit jelent embernek, illetve férfinak, férfiasnak lenni. A felemelkedésnek egyúttal társadalmi jelentőség is tulajdonítható. Akár az ember kötelességének tekinthető, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés egyik formájának. Az emberré válás egyben kötelességeket is szül, melyekkel az egyén gyakran konfrontálódik. A felkelés viszont már a lázadás egyik formája. Akár sikerrel jár, akár nem. Pierre Rigal szólója a hétköznapi mozdulatok minimalista koreográfiája. Játék a vízszintes és függőleges tengelyekkel, a térrel, melyet a padlóra vetített videó képei furcsa univerzummá alakítanak át. A videó használata az előadásban kettős: egyszerre a színpadterv és a világosítás eszköze. A padlóra vetítéssel a tér egy-egy szeletét határolják el és osztják fel, ezzel irányítva, determinálva a táncos mozgását és térhez való viszonyát. A folyamatosan átalakuló színpadkép reakciókat provokál, egyfajta párbeszéd alakul ki a tér és a benne mozgó Rigal között. Az előadás második részében a testre vetített „élő hologram” az ember különös ön-képét teremti meg. Ezzel a játékkal a klónozásra, a különböző futurista technológiákra (kibernetika, stb.) tesznek utalást az alkotók. Rigal egy testi lehetőségein és a színpad keretein túlmutató darab létrehozására tesz kísérletet. A súlytalanság és a humor között dolgozva egy többrétű előadást visz színre, melyben a pillanatképek maradandó erővel hatnak.
Erekció (45 perc)
Koncepció – koreográfia – videó: Pierre Rigal
Koncepció – rendezés: Aurélien Bory
Hangterv – zene: Sylvain Chauveau – Joan Cambon – ARCA Előadja: Pierre Rigal
