0 Ft
Michael Rakowitz a New York-i Art in General és a Trafó Galéria csereprogramjának keretében, a Trust for Mutual Understanding támogatásával 2006. február-márciusában a Trafóban dolgozik.
Az alábbi idézetek részletek Carolyn Christov-Bakargiev a művésszel készített interjújából.
“A munkáimat mindig is úgy határoztam meg, mint művészetet, amely a formatervezést használja közegként. Művészként nem kell magamra vállalnom a formatervező problémamegoldói felelősségét. A munkáim a megjelenés helyéhez kapcsolódnak, a formatervezést pedig olyan készen kapott (ready –made) helynek tekintem, amely bizonyos elvárásokat és meggyőződéseket hoz magával azt illetően, hogy miként kell egy tárgyat vagy rendszert használni, ill. miként is működik. Ha kerülőút vagy zavar iktatódik a rendszer működésébe, az emberek azonnal felfigyelnek. (…)
Daniel Buren 1970-es kijelentésére reagálva, miszerint ’a művészet, akármiről is szól ezen kívül, mindig teljes mértékben politikai tartalommal bír’, Hans Haacke azt mondta, ’a művészet mindig bír politikai tartalommal is.’ Nem tekintem magam politikus művésznek, ám a munkáim elismerik a politika létét, ami annak köszönhető, hogy nyilvános terekben és bizonyos témákkal dolgozom. Elutasítok továbbá a politikában minden kizárólagosat, és jobban érdekel a művek azon tulajdonsága, hogy a párbeszédre lehetőséget adó látható platformok. A vágy, hogy az ember a nyílt politikai üzenettől mentes, tisztán formai irányba dolgozzon, maga is egy politikai álláspont – a fásultság politikájának képviselete.
A munkáim esetében az alkotói késztetés egy bizonyos helyzettel kapcsolatos első reakciómból származik, mint a legtöbb helyspecifikus munka. Egy hely sohasem mentes a politikai tartalomtól, és rendszerint a múlt is szennyezi valami módon. Nem venni erről tudomást felelőtlen és primitív lépés lenne – és amúgy is beszűrődik a munkába. Ám a saját politikai álláspontom sosem döntő a folyamatban, még ha végső soron egyértelmű is. Ha van valami közös abban, ahogy a projektjeimet előadom, akkor az az, hogy az agitációt használom fel a kiszámítható reakciók megkerülésére.”
