A darab
A kikapós falusi asszonyka, Anyiszja patkányméreggel elteszi láb alól zsémbes férjét Pjotrot a fiatal béres, Nyikita szerelméért, aki viszont éppen most ejtette teherbe a gazda tizenhat éves lányát, Akulinát…
“A sötétség hatalmának meséjét teljes egészében egy bűnperből vettem, amelyet a tulai bíróságon hallgattam végig. Itt is a mostohalánytól született csecsemő megöléséről volt szó, s a gyilkosság elkövetője ugyancsak nyilvánosan, mostohalánya lakodalmán vallotta meg bűnét a vendégek előtt“ – írja Tolsztoj egy újságcikkben drámájáról.
“Tolsztoj valóságos esetre alapozza meséjét, ami abban az időben nagy divat volt. Engem is ez érdekel: hogyan tegyük az igaz történetet valóban igazivá a színpadon a mesemondás ma legnépszerűbb eszközeivel. Pina Bausch nyilatkozta egyszer, hogy őt “nem is az érdekli, hogyan mozognak az emberek, hanem, hogy mi mozgatja őket.” E gondolat jegyében szeretnék én most visszatérni a modern dráma bölcsőjéhez. A naturalizmusban az izgat, hogy hogyan tudjuk újjáteremteni a színpadon a teret a mindennapi dolgok vizsgálatával. Olyan tér- és időbeli gesztus- illetve szókincstárat szeretnék kidolgozni a színészekkel, amely talán segít megérteni színházi munkánk gyökereit. Videóval és a modern média egyéb eszközeivel a részleteket nagyító alatt vesszük szemügyre.
A természetet izgat, a valóság igazságát szeretném tetten érni mai amerikai rendezőként. A média a mi valóságképünknek szerves része. De egyre inkább a tiéteké is. Világunk már nem lehet teljes a média hivatkozási pontjai nélkül, melyek tengerében azonban gyakran megfullad az igazság. Orosz, amerikai vagy magyar parasztok ülnek egy asztalnál és génmanipulált szalonnás rántottájukat reggeli itallal öblítik le, miközben a tejet literszámra önti ki az asszony az udvaron. Számomra rejtély, hogy jutottunk idáig.
Humorral támadok, s bár lehet, hogy az életnek az a szelete, melyet felmutatunk, elsőre nem a természetet látszik tükrözni, valójában csak azt teszi. A mesterséges élet tükre ez. Az utánzás művészetéé.”
A rendező
Jay Scheib 1969-ben született az amerikai Iowa államban. Rendezői diplomáját a New York-i Columbia Egyetemen szerezte, ahol osztályvezető tanára az egyik legnevesebb amerikai rendező, Anne Bogart mellett olyan világhírű mesterek tanítványa volt, mint Andrej Serban vagy Robert Woodruff. Vizsgamunkái mellet már hallgató korában olyan rangos intézményekben dolgozott önállóan, mint a Brooklyni Zeneakadémia. A diploma évében elnyerte a legígéretesebb fiatal amerikai művésznek megítélt Richard Sherwood Díjat, s a következő évtől rendszeres vendégtanára a salzburgi Mozarteum Színművészeti Főiskolának, két éve pedig a bostoni Zene- és Színházművészeti Főiskolának is.
Legutóbbi munkái: Csehov Platonov. Kevin Oakes: The Vomit Talk of Ghosts, Musset Lorenzaccio, Euripidész-Müller: Medeia (a La Mamában), Bernard-Marie Koltes Nyugati Rakpart , Brecht: A kaukázusi krétakör (Yale Repertory Theatre), Falling and Waving, Euripidész-Müller-Händel: Heraklész, Strindberg: Júlia kisasszony. Berlinben is visszatérő vendég: MARGARETHHAMLET, Aiszkhülosz Oreszteia, a Volksbühne harmadik emeleti stúdiójában pedig két Lothar Trolle-darabot rendezett.
Budapesten kétszer dolgozott már. A Pont Műhellyel készítette az Üveg és mák című előadást a MU Színházban, a Krétakör társulatával pedig Vörös sivatag címmel tartott workshop-bemutatót tíznapos intenzív munka után a Millenárisban.
Pjotr/Mitrics Keszég László
Anyiszja, Pjotr felesége Urbanovits Krisztina
Anyutka, a lányuk Isabelle Lé
Akulina, Pjotr lánya egy előző házassságból Pereszlényi Erika
Nyikita, béres Viczei Zsolt
Matrjona, az anyja Pogány Judit
Akim, az apja Scherer Péter
Marina, Nyikita menyasszonya Antal Márta
Rendőr, utóbb Marina férje Vajna Balázs
Átirat/Rendezés: Jay Scheib
Díszlet/Fény: Jeremy Morris
Scenic Supervisor: Michael Byrnes
Assistant Director: Ken Roraback
Zene: Márkos Albert
Video: Leah Gelpe
Magyar szöveg/Dramaturg : Merényi Anna és Szűcs Anikó(Németh László eredeti fordítása és Jay Scheib átirata alapján)
