2005 májusában a kanadai táncéletből ad ízelítőt a Trafó. Danièle Desnoyers és társulata, az 1989-ben alapított Le Carré des Lombes először jár Magyarországon, azonban a kanadai tánc hírnevét az elmúlt években olyan társulatok alapozták meg, mint a Compagnie Marie Chouinard, The Holy Body Tattoo, Compagnie Flak és O Vertigo.
A Trafóban bemutatásra kerülő Duos pour corps et instruments (Duettek testekre és hangszerekre) a Montréal-i Modern Művészetek Múzeumával közreműködésben, egy hat hetes alkotófolyamat során született. Daniéle Desnoyers folytatta a kutatómunkát, amely már korábbi darabjait is meghatározta: számára a koreográfia és a táncosok mozdulatai elválaszthatatlanok a mozgás által kiváltott hangzástól. A test és zene közötti szimbiózis keresése markánsan kirajzolódik koreográfiai munkásságában (Concerto grosso pour corps et surface métallique – 1999, Bataille – 2002) és ez adja a Duos pour corps et instruments alapötletét. Mit is jelent ez? A színpadon három gitárerősítőt és néhány effektpedált látunk. A közönség a színpad három oldalát üli körül, tőlük alig néhány méterre foglalják el helyüket a gitárerősítőkön a táncosok. A táncosok lábához mikorofon van erősítve és ez adja a játék lényegét: a legkisebb rezdülésre, súlypontváltoztatásra gerjed az erősítő és egy lenyűgözően nyers és intenzív hangzás születik.
A koreográfiai és akusztikai kísérletezés terén Daniéle Desnoyers szorosan együttműködik Nancy Tobin hangtervezővel, aki az előadás során a színpadon felállított keverőpultnál gondoskodik a minimálzenei hangzásról.
A Duos pour corps et instruments olyan mű, melyben szükségtelen – és talán értelmetlen is – olyan konkrét témát, vagy ötletet keresni, melytől a színpadon látottak értelmet nyernek. Hiszen a hagyományos koreográfusi megközelítéstől eltérően Daniéle Desnoyers és vele együtt Nancy Tobin a kutatás komplex és felfoghatatlan világában merülnek el, ahol az alkotófolyamat végeredményét a kísérletezés és az ebből fakadó hibalehetőség határozza meg. Nem annyira koreográfiai munkáról, mint kérdésfelvetésről van szó. Az alkotók a testet és a mozdulatokat, a hangzást és a látványt tesztelik, vizsgálják, manipulálják, torzítják és elváltoztatják, hogy végül mind az előadók, mind a nézők a darab nyújtotta élmény komplexitását tapasztalják meg.
Nem egyértelműen akusztikai és nem kizárólag koreográfiai munka: szóló, duó, trió, és egyszerre mindhárom – a Le Carré des Lombes előadásának alapmotívuma a találkozás. Találkozás Daniéle Desnoyers és a három táncosnő között, akik nagy hatással voltak eddigi munkájára és egyben a kanadai táncélet kiemelkedő alakjai (Sophie Corriveau, AnneBruce Falconer, Siôned Watkins). Találkozás Nancy Tobinnal, akivel már évek óta folytatnak közös kutatómunkát és törekednek egyedi hangzásvilág kialakítására. Végezetül pedig, egy kissé ösztönösebb és játékosabb síkon, találkozás a test és a különféle hangzásban és látványban (videóvetítésben) megtestesülő vetületei között.
A végeredmény: egyszerre nyers és kifinomult mozdulatok sora, egy koreográfia, mely a test minden pontjára kiterjed (kiváltképp a lábakra), eltáncolt variációk egy témára és helyzetkomikumok. A humort sem nélkülöző darabban a koreográfus és alkotótársai az apró rezdülések, a töredékes, eltorzított mozgás és a tökéletesre csiszolt mozdulatsorok segítségével a test, egy hihetetlenül gazdag gesztusvilág különböző aspektusait villantják fel. A mozgás, látvány és hangzás egyszerre komplex és letisztult formában jelenik meg.
Daniéle Desnoyerst a kilencvenes évek eleje óta a quebec-i koreográfusok élvonalában tartják számon. Az évek során olyan minőségi, éleslátásról tanúskodó darabokat vonultatott fel, melyekkel a táncról való gondolkodásban új távlatokat nyitott. Munkája újszerűségét és gazdagságát az érzékekre alapuló reflexió és felfedezés folyamata adja. Társulatával olyan egyedülálló koreográfiai projektekre vállalkozik, ahol a kreatív díszletterv és hangkörnyezet döntően befolyásolja a születő mozgásnyelvet. Daniéle Desnoyers pályáját a világszerte hírhedt La Fondation Jean-Pierre Perreault táncosaként kezdte. Ezt követően kezdett el saját koreográfiákat készíteni, melyek a legjelentősebb amerikai, európai és ázsiai színpadokon kerültek bemutatásra, többek között a Danse à Lille, Spring Dance Festival (Utrecht), New Moves Festival (Glasgow), Tanz-Im-August Festival (Berlin) rangos fesztiváljain. 1999-ben a Le Carré des Lombes volt az egyetlen kanadai társulat, amely meghívást kapott a Japánban megrendezett Színházi Olimpia Fesztiválra, ahol öt kontinens húsz művésze mutatkozott be.
Duos pour corps et instruments (50 perc)
Koreográfia és rendezés: Danièle Desnoyers
Táncosok: Sophie Corriveau, AnneBruce Falconer és Siôned Watkins
Hangterv: Nancy Tobin
Fényterv: Marc Parent
Videó: Danièle Desnoyers és Steve Montambault
Jelmez: Denis Lavoie
Smink: Angelo Barsetti
Zene: Kevin Ei-lchi de Forest
Próbavezető: France Roy és Ken Roy
Fotó: Luc Senécal
Technika: Lucie Bazzo, Jean-François Marsan
A Duos pour corps et instruments a Le Carré des Lombes és a Montréal-i Modern Művészetek Múzeumának koprodukciója.
A társulatot a Conseil des arts et des lettres du Québec, Canada Council for the Arts, Montreal Arts Council, Fonds de stabilisation et de consolidation des arts et de la culture du Québec, és a Kanadai Külkereskedelmi és Külügyminisztérium támogatja.
