1000 Ft (Trafó bérlet érvényes)
“A ’Slow down’ című munkámmal kezdetben az volt a célom, hogy a korábbi koreográfiáimban megkezdett munkát a megszokotthoz képest több táncossal folytassam. Szándékomban állt az is, hogy közelebb jussak mindahhoz, ami egyedi, hogy láthatóvá tegyek bizonyos részleteket, illetve, hogy - akárcsak a közelkép teszi a filmben - megváltoztassam az arányaikat. Az volt az ötletem, hogy az arcot, mint a jelenlét legfőbb megnyilvánulási formáját, a másikkal való találkozás, illetve eljutás eszközének tekintsem. Ez az arc azonban üres legyen, mentes minden kifejezéstől, maradjon titokzatos és különleges, mintha az ember belső lénye tükröződne át rajta. A ’Slow down’ a barátságról is szól, arról, hogy miként és milyen mértékben tudjuk észlelni és értelmezni a másiktól felénk áramló jeleket. A barátságban is rejtélyesség és mosoly bújik… Mit kezdhetünk az összes szereplő egy olyan közös térbe való belehelyezésével, mely a nézők szeme előtt terül el? Mit mutatunk, illetve rejtünk el magunkból? Hiány, erőfeszítés, koncentráció, lendület, öröm, fáradtság, játék, út, fejetlenség… Szeretnék egy olyan jelenlétet ábrázolni, mely elszakad minden logikától és narrációtól és mely egyedül az idő, a tér és a létezés érzékeltetésén fáradozik. A tény, hogy minden esetben egy frontális térben kell elhelyeznem a szereplőimet arra vezet, hogy a táncosok és a nézők közötti teret tanulmányozzam. Mit várunk a másik tekintetétől? Végezetül a meghökkentés lehetőségeit kutatom a váratlan megnyilvánulási formákon keresztül.” (Martine Pisani)
Martine Pisani legelső koreográfiáinak kezdete óta tudatosan nem hivatásos táncosokkal dolgozik együtt. Nem táncos táncosaiból rendkívüli improvizációs képességüknek köszönhetően mégis az előadást végigkísérő, szinte tapinthatóan erős színpadi jelenlét árad. Nincs személyiségük, nem játszanak szerepeket és nem céljuk, hogy egy meghatározott módon mosolyogjanak vagy nézzenek ránk. Szinte velünk, nézőkkel hasonszőrű anonim figurák ők is. Aki Kaurismaki “Múlt nélküli ember” című filmjének főszereplőjét juttatják eszünkbe.
Mozdulataik olyan helyzeteket hoznak létre, melyeket leginkább a helyzetkomikum válfajába sorolhatnánk. Akárcsak a burleszkfilm, mely a gegre van kihegyezve, a tánc is a váratlan érzését próbálja kihangsúlyozni színházi fordulatok felhasználásával, melyet a közönség, mondhatnánk elvár, de melyben legalábbis reménykedik. A koreográfus ezt kihasználva a közönséget éppen abban a reményteli várakozásában igyekszik meglepni, melyet éppen maga keltett. Ennek megfelelően a néző első és legfőbb kérdése a következőképpen fogalmazódik meg: Hogyan fognak ebből a helyzetből kikeveredni? Hogyan fognak a színpadon látható mozdulattöredékek értelmet nyerni, de legalábbis megtalálni az előadásban betöltendő szerepüket? Martine Pisani koreográfiái sokat merítenek a színházból, de az ez utóbbira jellemző hatásokat más, már-már viccesnek tűnő, célokra használja fel. A feszültség, amit kelteni tud soha nem vezet túl a jelenen és a színpadon. Mintha táncosai folyamatosan a következő kérdést tennék fel maguknak: és most, hogy a színpadra tévedtünk vajon mi fog történni velünk?
Martine Pisani koreográfus Párizsban él és dolgozik. A 80-as években kezdi táncosi karrierjét és olyan táncos-koreográfusoknál tanul, mint David Gordon, Yvonne Rainer és Odile Duboc. 1987-től Tai Chi-t is tanul. Több éven keresztül táncol a Dunes, a Madeleine Chiche és a Bernard Misrachi társulatokban. 1992-ben megalapítja a Compagnie du Solitaire-t (a Magányos társulata).
Koreográfiái:
1992 : Fragments tirés du sommeil (Álomtöredékek) – trió 30’
1993: U-Nighted – duó 15’ (Marco Berrettini közreműködésével)
1993: Le grand combat (A nagy harc) – szóló
1995: Lá oú nous sommes (Ott, ahol vagyunk) – quator 30’, mely 1996-ban elnyerte az armentičres-i “Vivat la danse” táncfesztivál díját és melyet Franciaországon kívül bemutattak Németországban, Ausztriában, Kanadában, Angliában és Svájcban is.
1998: L’air d’aller (Mintha menne) – trió 50’ 2000: Sans (Nélkül) –trió 50’
2001: Ce que je regard me regarde (Amit nézek engem néz) – duó 26’ 2002: Slow down (Lassíts!) – sextuor 63’, bemutató: Scčne Nationale de Dieppe 2002 október 8.
