Az Ultrahang Fesztivál a modern zenei centrumok kísérleti, underground világának elismert szereplőit mutatja be, azokat, akik már eddigi munkásságuk alapján megkerülhetetlenek, illetve azokat, akiknek művészi ereje már pályájuk elején megmutatkozik. A számos helyszínen, négy napon át délutántól éjszakáig 40 fellépőt felvonultató zenei fesztiválnak három estén adunk otthont. A teljes program a www.fest.uh.hu honlapon található.
PROGRAM:
március 25. 19h30 Fennesz (A), Radian (A), Thilges3 (A)
március 26. 19h30 Pluramon (D) & Julee Cruise (USA), Antony (USA), Bohren und Der Club of Gore (D)
március 27. 19h30 Thighpaulsandra (UK), Jesu (USA), Flying Luttenbachers (USA)
március 25. péntek, 19h30
Fennesz (A) gitár- és laptopművész többször járt hazánkban, s emiatt sokan irigykedhetnek ránk, hiszen az elmúlt pár évben nem csak a kritikusokat, hanem a művésztársakat is lenyűgözte, s valóságos “underground sztárrá” vált. A számítógépes hanggenerálás sajátos eszközeit és hibáit melankolikus, megtört gitárdallamokkal ötvözi, a szépség egy új meghatározását létrehozva. Új lemeze, a Velence hangulatától inspirált Venice több mértékadó fórum szerint 2004 egyik legjobb alkotása. Nem csak számos avantgárd alkotóval, de David Sylviannal is dolgozott együtt, aki így nyilatkozott róla: “munkái sértetlenül emocionálisak, emberi melegség található bennük.”
A Radian (A) trió tagjai: Martin Brandlmayr (dob, számítógép), Stefan Németh (szintetizátor, számítógép), John Norman (basszusgitár). Utolsó két lemezüket John McEntire-rel (Tortoise) együttműködve rögzítették. Zenéjükre az egymás mellé helyezés taktikája jellemző: a rock, a post-rock és a szabad improvizációs dzsessz találkozik a mikroszkopikusan kidolgozott elektronikus hangmintákkal, talált hangokkal és zajokkal; hangjaik sűrűek, a kompozíciók levegősek; hangszerhasználatuk radikális, műveik mégis kínálnak könnyen megtalálható azonosulási pontokat a hallgató számára.
A Thilges3 (A) az egyetlen olyan külföldi fellépő, amely már játszott az UH Festen. A bécsi trió tagjai konceptualistának tartják magukat: céljuk a nyilvános terek akusztikus feltérképezése és átalakítása, a hallgatók szembesítése egy újfajta érzékenységgel. 2003-ban a szegedi Zsinagóga közönsége hallgathatta meg, hogy e koncepció milyen varázslatos zenét eredményez; most a Trafó szembesíti új kihívással a minden koncertet új kezdetnek tekintő, kizárólag moduláris analóg szintetizátorokat használó együttest.
március 26. szombat, 19h30
2003 egyik valószínűtlen meglepetése volt a Pluramon (D) lemeze, melyen egy igazi díva, a Twin Peaks és más Lynch-filmek énekesnője, Julee Cruise (USA) énekelt a Marcus Schmickler vezette együttesben. Angelo Badalamentivel készített, a 90-es években megjelent lemezei sokak számára felbecsülhetetlen kincsek. Az akadémiát végzett Schmickler elektroakusztikus, laptopimprovizációs, zajzenéiről egyaránt ismert, a sajátos esztétikával rendelkező kölni zenei szcéna oszlopos tagja. A Dreams Top Rock c. lemez különleges avantgárd-pop-rock-noise ötvözet, amely egyaránt merít a My Bloody Valentine gitárzenéjéből, a melankolikus pop hagyományából és a zajzene eljárásaiból. Schmickler és Cruise társai az egyedülálló és sikeres kísérletben olyan nagyságok voltak, mint például Kevin Drumm zajfenomén, Keith Rowe, az AMM innovatív gitárosa, valamint Felix Kubin elektropop-zenész.
“Antony (USA) hangját hallani olyan, mint legelőször meghallani Elvis-t: két szó és összetörte a szíved…” – mondta Laurie Anderson a kis New York-i klubokból indult énekesről, akit David Tibet kiadója, a Durtro ismertetett meg a nagyvilággal. Az Antony and the Johnsons debütáló lemezén klasszikus hangszerelésű, zavarba ejtő, érzelmektől túlcsorduló avant-kabaré slágerek hallhatók. A Current Ninety Three-vel közös koncertek után Lou Reed következett: Antony énekel The Raven és Animal Serenade című lemezein is, az előbbi turnéja során Budapesten is fellépett. A nem csak hangjában androgün énekest Budapesten zongora és gitár kíséri majd.
A Bohren und Der Club of Gore (D) legutóbbi lemeze a Black Earth címet viseli, fekete borítóján egy nagy koponya, a zene pedig – sötét, borzongató és szépséges, a valószínűtlenség határáig lelassított dzsessz. Szaxofon, zongora, Fender Rhodes és mellotron, dob és nagybőgő szolgáltatja a muzsikát egy félhomályos és szellemek járta bárban. A négy tag eleinte heavy metal, hardcore zenét játszott, majd 1992-ben megalapították a Bohrent, és kidolgozzák saját műfajukat a “horror dzsessz”-t. Alig néhány koncertet adnak évente, teljes sötétségben, hogy a közönség úgy érezze magát, mintha koporsóban feküdne.
március 27. vasárnap, 19h30
Thighpaulsandra (UK) zenészcsaládból származik, klasszikus képzésben részesült. Számtalan együttesben megfordult, mígnem 1994-ben hangmérnöki munkája összehozta Julian Cope-pal, aki meghívta együttesébe. 1997 óta a pszichedelikus legenda Spiritualized tagja; 1998-ban pedig a Coilhoz is csatlakozott. Korunk elektronikus kísérleti zenéjének alapító atyáinak Eskaton kiadójánál jelentette meg első két nagylemezét (I, Thighpaulsandra; Double Vulgar), melyeket tavaly a Rape Scene követett. Lemezei excentrikus kalandozások a stílusok között: progresszív, space- és krautrock, pop, ambient, konkrét zene, elektronikus improvizálás, és ami még belefér. Koncertjei szubverzív show-k, amiket látni kell, hogy elhiggyük őket.
JESU (USA), vagyis Justin Broadrick élő legenda; a Godflesh, melyet 1988-ban alapított G. C. Greennel, zenekarok ezreit, műfajok tucatját inspirálta, és a lassú, ám annál kínzóbb industrial metal máig felülmúlhatatlan lemezeit alkotta meg. A torzított, effektezett gitár, ének, kegyetlen dobgépek és mélyre hangolt basszus világán kívül Broadrick még rengeteg együttesben vett részt a brutál-hip hop Techno Animaltől a hideg ambient Finalig. A Jesu a 2002-ben feloszlott Godflesh méltó utódja: talán a legközelebb itt került a rockzenéhez, talán a legnyíltabban most vállalja a gyötrő zene mögött munkáló érzelmeket. Debütáló EP-jét Broadrick egyedül játszotta fel, ám a Jesu c. monstruózus nagylemezen már dobos és basszusgitáros kíséri.
A Flying Luttenbachers (USA) célja mindenféle bevett műfaj megsemmisítése. Gyűlölet, rombolás, de(kon)strukció – ezekkel a szavakkal szokás leírni hozzáállását azokhoz a stílusokhoz is, melyekből a legtöbb inspirációt meríti: punk, free jazz, death metal… A multiinstrumentalista (de elsősorban dobos) Weasel Walter körül szinte követhetetlenül változik az együttes tagsága, aktuális társai: Ed Rodriguez (gitár), Mike Green (basszus). A Flying Luttenbachers 1992 óta tizenhat lemezt jelentetett meg, ezzel együtt szó sincs róla, hogy egy stúdiózenekar lenne, igazi erejét és dühét a zenekar élőben mutatja meg igazán.
