„Hedvig 14 éves volt. Öngyilkos lett, egy közelebbről meg nem határozott múlt időben. Meghalt egy vadkacsa helyett, akit szeretett. Tettének oka egyszerű és evidens: a szeretet hiánya. Önfeláldozása mindazoknak szól, akik nem képesek erre. Azoknak, akik alkalmatlanok, hogy bárkit szeressenek – önmagukon kívül. Nevezzük őket családnak. Nevezzük mindannyiunkat családnak, színészt és nézőt egyaránt, akik összegyűlünk egy jó kedélyű vacsorára, egy 14 éves kislány emlékére, hogy igazoljuk: semmi közünk Hedvig Ekdal halálához, akit szerettünk.” (Hudi László)
A H. U. D. I. társulat új előadása Hudi László rendező és társulatvezető színházi munkáinak drámai vonulatába illeszkedik leginkább. Azokra a tapasztalatokra épít, melyeket a Londoni Nemzeti Színház Stúdiójában, jeles brit színészek számára tartott workshopja alkalmával szerzett, 2004 tavaszán. Kiinduló pontja az intim személyesség, a hétköznapiság, mely a múltba helyezett drámával párosul. A társulat legújabb darabjában Ibsen Vadkacsa c. művét dolgozza fel, melynek történetét közös múltként (mitológiaként) kezelik, és melyhez személyes asszociációikat kapcsolják. Ennek a közös múltnak érzelmi összetartó magja természetesen Hedvig önfeláldozó öngyilkossága, melynek terhe minden egyéb szereplőt meghatároz. Mivel a drámai események már csak a múlt emlékei, ezért az előadás legfontosabb üzenete nem a történetben rejlik, hanem a megközelítésben. Nevezetesen: már nincs dráma, csak a dráma emléke van; már nincs folyamat, csak a megállt idő van; már nincs lineáris fejlődés, csak a körkörös önigazolás van. Hedvig halálos hiánya foglalja viszonyba, egységbe és közösségbe a szereplőket, akik talán már nem is szereplők, nem is színészek. Már nem a színpad kiváltságos és titokzatos hősei, hiszen néző és színész egy térben, egy asztalnál ül, ahol egy történet, egy közös múlt, egyenrangú részesévé válnak. Csak ennek a közös múltnak a megidézése oldozhat fel bárkit, és indíthat meg egy új történetet. Mindez egy olyan formában történik, amelyben a színpad és nézőtér, színész és néző között leomlik a láthatatlan üvegfal, a közönség megszólítása hétköznapi, egyszeri és rendkívül intim. A színház, mint az illúzió evidens helyszíne, a várakozásokkal ellentétben átváltozik: a produkció elveszti minden látványosságát, marad vallomás.
A H. U. D. I. Társulat terített asztallal várja a tisztelt publikumot és formabontó módon, egy szerény vacsora keretében tálalja Ibsen klasszikus drámáját.
VADKACSA SZEREPOSZTÁS:
WERLE (nagykereskedő) – GŐZ ISTVÁN
GREGERS WERLE (a fia) – PINTÉR GÁBOR
AZ ÖREG EKDAL – KÓSA BÉLA
HJALMAR EKDAL (az öreg fia) – KÖVESDI LÁSZLÓ
GINA EKDAL (Hjalmar felesége) – PERESZLÉNYI ERIKA
SÖRBYNÉ (a nagykereskedő házvezetőnője) – OROSZ HELGA
RELLING (orvos) – VAJNA BALÁZS
VENDÉGLÁTÁS - TRAFÓ BÁR TANGÓ
DRAMATURG – IMRE ZOLTÁN
TECHNIKAI VEZETŐ – SZIRTES ATTILA
ZENE – BARNA BALÁZS
RENDEZŐ – HUDI
