mi volt – hogy volt?
Ki tudja, mitől emlékezetes egy év? Mi dönti el, mit őriz meg belőle az emlékezet? Most, amikor beleverjük 2004-be az utolsó koporsószöget, nekünk, fájdalom, alig jut eszünkbe valami élményszerűen érdemleges, amitől egy öblöset sóhajthatnánk: de jó volt itt lenni, dolgozni, csinálni, vagy fordítva, de rossz!
Pedig sok minden történt megint, volt esemény bőven: az EU-csatlakozástól Barangóig, kormányváltástól Zalatnay lesitteléséig, csip-csup és grandiózus ügyek. Mégis: 2004 túlontúl ismerős és nagyon magyar volt, kicsi és savanyú, bár a miénk. Sőt, ha belegondolunk, mi minden fog történni az év utolsó pillanatáig? Semmi és minden?
Szorult helyzetében ki mást is hívhatna a litera segítségül egy olyan esztendő értékelésére, amikor egy össznépi szavazáson nagy valószínűséggel Kulcsár Attila lenne az év embere, mint a kortárs irodalom kiválóságait * arra kérvén szerzőinket, írják meg 2004 személyes címlapsztoriját. A hagyományteremtés tehát folytatódik egy újabb tematikus előszilveszteri mulatsággal.
Biztosan felolvas Darvasi László, Nádasdy Ádám, Parti Nagy Lajos, Spiró György, Vámos Miklós és Závada Pál , valamint terveink szerint Esterházy Péter.
Az est fél 9-kor kezdődik, a litera szubjektív címlaptörténeteihez az élőzenét a Krétakör SzínészTánczenekar szolgáltatja, a mozgóképes arculatáért VJ Lee Unflyable, a hajnalig tartó táncos vigalomért DJ Lyngam a felelős.
Az este házigazdája, a konferanszié és összekötő: Halász Péter.
BÚÉK!
