Elővételben 1100 Ft / a koncert napján 1500 Ft / bérlet érvényes
Előadók: Klukon Edit és Ránki Dezső (zongora)
60 perc
„Kevés alkotóról mondható el, hogy egész munkássága során egyetlen konvencionális vagy kommersz hangot nem írt le - Dukay Barnabás esetében ez az etikai minimum. Ismerői számára meglepőnek tűnhetik a persze nem is oly meglepő állítás: rejtőzködő alkat ő, hiszen semmit nem tart fontosabbnak, mint azt, hogy a mű csakis önmagában és önmagáért álljon jót - a hangokon, a hihetetlen műgonddal elkészített kottán kívül nem tart szükségesnek egyéb információkat közölni, még a mű keletkezési idejét sem: mintha tudná, hogy az idő távlatában úgyis összemosódnak majd az évek.” - Wilheim András
„Maradt-e még jelentése a 21. században az újdonság fogalmának? Ami új, annak részben közös értékrenden kell osztoznia a régivel, máskülönben újdonsága értelmezhetetlen volna. Ha viszont minden egyszerre érvényes, akkor minden érvénytelen, és akkor eljött az igazság órája. Dukay Barnabás felismerte, hogy újdonságot az ezredforduló idején nem valamely rafinált technikai újítás, hanem magának a zene szellemi helyének újragondolása jelenthet.
Erről a zenéről voltaképp nem lenne szabad írni: mindent, ami leírható benne, szerzője minimálisra korlátoz. Ez a zene nem akarja önmagát magyarázni, így mástól se várja, hogy magyarázzák. Hiszen minden, ami a zenéről szól, elvonja a figyelmet arról, amire a zene rámutat. Minden intellektuális magyarázat, vallja Dukay, jó előre meg akarja határozni, hogyan kell hallgatni a zenét, s ezzel pontosan a szembesülés kockázatától kímélné meg a hallgatót.
Mára már világosan látszik, hogy Dukay útja másfelé vezet, mint egykori műhelyének, az Új Zenei Stúdiónak többi tagjáé. A 2. világháború után a neoavantgárd és a minimálzene úgyszólván elölről akarta kezdeni a zenetörténetet. Dukay számára viszont nagyon fontos a zenei múlt: a középkori zeneszerzői technikákra, főleg a kánon különböző típusaira nem mint zenetörténeti relikviákra, hanem a későbbi, érzelem- és kifejezésalapú zene időfeletti, bármikor időszerűvé tehető alternatíváira tekint. Ezzel az egyetemes európaisággal megfér zenéje hangzásvilágának pentatonba játszó, pannon színezete. Ezért is: egyetlen szerzőt sem ismerek, akiről biztosabban állíthatnám, hogy zenéje a 21. század zenéje.” - Dolinszky Miklós
Program:
1. Láthatatlan tűz a téli éjszakában (18:17)
A belső világosság prelúdiuma
2. Hallomások a fényről és a szeretetről (6:23)
Kánonok és szimfóniák
3. ..., aki saját csöndjében megpihen
Hangköltemény
4. Égő sóvárgás - magát önként feladva (6:52)
Szabad proporciós kánon
A kútnál - Áradó vizek idején
Három parafrázis egy hangkölteményre, egy és két zongorára
I. Találkozás egy asszonnyal (6:27)
II. Az Őshomály követése (7:51)
III. Egyedül az éjszakában (7:32)
Előadók:
Klukon Edit és Ránki Dezső – 2 zongora
Ránki Dezső (szóló - 9)
Klukon Edit (szóló - 11)
60 perc
„Kevés alkotóról mondható el, hogy egész munkássága során egyetlen konvencionális vagy kommersz hangot nem írt le - Dukay Barnabás esetében ez az etikai minimum. Ismerői számára meglepőnek tűnhetik a persze nem is oly meglepő állítás: rejtőzködő alkat ő, hiszen semmit nem tart fontosabbnak, mint azt, hogy a mű csakis önmagában és önmagáért álljon jót - a hangokon, a hihetetlen műgonddal elkészített kottán kívül nem tart szükségesnek egyéb információkat közölni, még a mű keletkezési idejét sem: mintha tudná, hogy az idő távlatában úgyis összemosódnak majd az évek.” - Wilheim András
„Maradt-e még jelentése a 21. században az újdonság fogalmának? Ami új, annak részben közös értékrenden kell osztoznia a régivel, máskülönben újdonsága értelmezhetetlen volna. Ha viszont minden egyszerre érvényes, akkor minden érvénytelen, és akkor eljött az igazság órája. Dukay Barnabás felismerte, hogy újdonságot az ezredforduló idején nem valamely rafinált technikai újítás, hanem magának a zene szellemi helyének újragondolása jelenthet.
Erről a zenéről voltaképp nem lenne szabad írni: mindent, ami leírható benne, szerzője minimálisra korlátoz. Ez a zene nem akarja önmagát magyarázni, így mástól se várja, hogy magyarázzák. Hiszen minden, ami a zenéről szól, elvonja a figyelmet arról, amire a zene rámutat. Minden intellektuális magyarázat, vallja Dukay, jó előre meg akarja határozni, hogyan kell hallgatni a zenét, s ezzel pontosan a szembesülés kockázatától kímélné meg a hallgatót.
Mára már világosan látszik, hogy Dukay útja másfelé vezet, mint egykori műhelyének, az Új Zenei Stúdiónak többi tagjáé. A 2. világháború után a neoavantgárd és a minimálzene úgyszólván elölről akarta kezdeni a zenetörténetet. Dukay számára viszont nagyon fontos a zenei múlt: a középkori zeneszerzői technikákra, főleg a kánon különböző típusaira nem mint zenetörténeti relikviákra, hanem a későbbi, érzelem- és kifejezésalapú zene időfeletti, bármikor időszerűvé tehető alternatíváira tekint. Ezzel az egyetemes európaisággal megfér zenéje hangzásvilágának pentatonba játszó, pannon színezete. Ezért is: egyetlen szerzőt sem ismerek, akiről biztosabban állíthatnám, hogy zenéje a 21. század zenéje.” - Dolinszky Miklós
Program:
1. Láthatatlan tűz a téli éjszakában (18:17)
A belső világosság prelúdiuma
2. Hallomások a fényről és a szeretetről (6:23)
Kánonok és szimfóniák
3. ..., aki saját csöndjében megpihen
Hangköltemény
4. Égő sóvárgás - magát önként feladva (6:52)
Szabad proporciós kánon
A kútnál - Áradó vizek idején
Három parafrázis egy hangkölteményre, egy és két zongorára
I. Találkozás egy asszonnyal (6:27)
II. Az Őshomály követése (7:51)
III. Egyedül az éjszakában (7:32)
Előadók:
Klukon Edit és Ránki Dezső – 2 zongora
Ránki Dezső (szóló - 9)
Klukon Edit (szóló - 11)
