Compagnie Marie Chouinard (CAN)

A zseniális kanadai koreográfust, Marie Chouinard-t és társulatát nem kell bemutatni a táncszerető közönségnek, hiszen aki látta az 1999-es Őszi Fesztiválon bemutatott Les Solos című estjét a Trafóban vagy a Tavaszi áldozatot a Thália Színházban, nem feledheti a hatást. És aki 2002-ben a Les 24 Préludes de Chopin-t és a Cri du monde-ot is látta, meggyőződhetett róla, hogy korunk egyik legtehetségesebb és legizgalmasabb koreográfusát tisztelhetjük Marie Chouinard személyében.

Áprilisi meghívásának az ad különös ízt, hogy nemcsak legújabb koreográfiáját, de legelső filmjét is levetítjük. Marie Chouinard 1978-ban készített első koreográfiájával azonnal berobbant a köztudatba, és azóta is a hiteles művészi megszólalás megszállottjának tekintik világszerte. 12 év szólókarrier után 1990-ben alapította meg saját társulatát, a Compagnie Marie Chouinard-t. Chouinard élt New Yorkban, Berlinben, Balin és Nepálban. Utazásai, kíváncsisága, a legkülönbözőbb területeken folytatott tanulmányai, valamint a különböző technikák elsajátítása révén képes az emberi testet több, nagyon eltérő aspektusból vizsgálni. Az 1978 óta készített több mint 50 koreográfia jól tükrözi ennek a bámulatos koreográfusnak a világlátását. Számára a tánc szakrális művészet, és az emberi test ennek a szakralitásnak a hordozója, és mint ilyen tiszteletet érdemel. Minden egyes darabjában újabb és újabb univerzumokat teremt mesteri virtuozitással. Míg az egyes elemek/részek klasszikus szerkesztés szerint kapcsolódnak egymáshoz Marie Chouinard szótárában, eközben integrálja a különböző kultúrák testképzeteit, amely testet minden befogadására képesnek tekint. Nyersanyaga a táncosok húsa, csontjai és izmai, az ösztönök és az emberi test elemi impulzusa/életenergiája, amelyeknek a belső kapcsolatait állítja színpadra. Jelentéshordozóként minden egyes gesztus az emberi testbe ágyazott gondolat “fonémájává” válik, miközben a forma a táncos lelkét tükrözi, ahogyan az a szervekben, sejtekben és energiakörökben lakozik. Amikor Marie Chouinard az élet közvetítőjeként ünnepli az emberi testet, olyan koreográfiai alkotásokat teremt munkatársaival, amelyek egy eredeti fényből, kódolt hangokból és változatos formákból összeálló világot tár elénk erőteljes és izzó mozdulatokon keresztül. A Compagnie Marie Chouinard nemzetközi elismertsége annak a munkának köszönhető, amit a montréali művész kb. 25 évvel ezelőtt kezdett meg. Ahhoz, hogy megértsük, miért fogadják a világ színpadain és legnagyobb nemzetközi fesztiváljain hatalmas ovációval a társulatot, vissza kell tekintenünk az 1978-as évre, amikor Marie Chouinard szólistaként bemutatta első darabját, a Cristallisation-t.

A koreográfust e munka avatta valódi, összetéveszthetetlen stílusú alkotóvá, aki ezt követően még mintegy 50 koreográfiát, performanszt, akciót, hangművet és installációt készített, amelyekben töretlen kíváncsisággal kutatja az emberi test titkait, annak minden vonatkozásában, éppúgy, mint a formai eszközöket. Az első csoportos koreográfiáját 1991-ben készítette el Les Trous du, ciel címmel, ezt az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában is bemutatták. Ebben a darabban a közönség és a kritika megtalálhatta ugyanazt az intenzitást, amit a szólókból már ismert, ezúttal azonban több előadó révén megsokszorozva. 1993-ban Sztravinszkij zenéjére elkészítette a Tavaszi áldozat c. darabot, amit 1994-től a Debussy zenéjére készített Egy faun délutánja c. előadással együtt játszanak. Ennek a felkavaró programnak az ereje abból fakad, hogy felidézi emlékeinket és a zsigereinkig hatol. 1996-ban a társulat elkészíti a L’Amande et le Diamant c. darabot, amiben Chouinard tovább folytatja hang és mozgás viszonyának kutatását. 1998-ban elkészül a Les Solos 1978-1998 c. előadás, ami ennek az egyedülálló alkotónak szenvedélyes, egyszersmind kemény és mindvégig következetes pályáját összegzi kilenc régebbi, valaha általa kitalált és előadott szólón, illetve két új darabon keresztül. 1999-ben Chouinard először készít olyan darabot, a Des feux dans la nuit-t, amiben egy szigorú, férfias világot mutat be. Ez egy férfi táncos számára készített koreográfia Rober Racine saját előadásában elhangzó zenéjére. Szintén 1999-ben születik a Les 24 Préludes de Chopin, ami voltaképpen szólók, duók, triók és csoportos koreográfiák egyvelege. Itt világosan megmutatkozik az a könnyedség, amivel Chouinard a klasszikus művekhez nyúl azért, hogy feltárja azok mély érzelmi tartalmait a mai kor embere számára. 2000-től ezt a darabot az új, Cri du monde c. koreográfiával együtt játszák. A Cri du monde egy felzaklató “alaktani tanulmány”, ami a test architektúrájának megfigyelésén alapul és mindazokat az erőket és feszültségeket jeleníti meg, amelyek mindegyikünkben ott lakoznak. 2001-ben Chouinard újra egy szólót készít, az Étude 1-et, ezúttal egy női táncosnak Louis Dufort zenéjére. 2003-ban elkészül Marie Chouinard első filmje Cantique 1 címmel, illetve egy új koreográfia is 10 táncosra, a Chorale. Marie Chouinard pályafutása alatt több jelentős díjat kapott művészi munkásságáért. Például 2000-ben New Yorkban egész életművét díjazták a Bessie Awarddal, Glasgowban 1994-ben A tavaszi áldozatért megkapta a Paper Boat-díjat. A társulatot a világ minden táncszínpadán és minden rangos fesztiválján láthatja a közönség. Állandó koprodukciós partnerük többek között a New York-i Joyce Theater, a bécsi Impulstanz Fesztivál, a Velencei Biennálé.

A Compagnie Marie Chouinard áprilisi budapesti, Trafó-beli fellépésén levetítésre kerül Chouinard első filmje, a Cantique, aminek két szereplője, Carol Prieur és Benoit Lachambre a legjobb előadás díját kapta a 12. Torontói Mozgókép Fesztiválon. A zsűri a két táncos “ …szokatlanul merész, bátor, mindvégig intenzív, feszültségteli alakítását” díjazta. Ebben a filmben Chouinard együtt dolgozott egyik kedvenc zeneszerzőjével, Louis Dufort-ral. A Chorale c. új koreográfia, amit a Trafóban szintén láthat a közönség, azoknak a magasztos pillanatoknak a nyomába ered, amikor az alaktalan és a torz, a különös és a nyugtalanító közös táncot járnak. Ez a tánc, amelyet Louis Dufort elektroakusztikus szerzeménye kísér, egy olyan kórusműként fogható fel, amely hörgő, lihegő, ritmikusan ismételgetett, üvöltő hangokból áll össze. A kétszereplős Cantique, a legjobb előadás díját kapta a 12. Torontói Mozgókép Fesztiválon. A zsűri a két táncos “…szokatlanul merész, bátor, mindvégig intenzív, feszültségteli alakítását” díjazta. A Chorale című darab azoknak a magasztos pillanatoknak ered a nyomába, amikor az alaktalan és a torz, a különös és a nyugtalanító közös táncot járnak. Miközben felrémlenek a Chouinard-ra jellemző motívumok, ebben a hörgő, lihegő, ritmikusan ismételgetett, üvöltő hangokból összeálló kórusműben tánc, színház és zene legnemesebb értelemben vett egyesülésének lehetünk tanúi. Támogató: NKÖM, NKA