Ensemble Linea

A Trafó és a Budapesti Őszi Fesztivál közös bemutatója
 

Eötvös Péter > Cadences from Shadows [2008]
Eötvös Péter > Natasha [2006]
Eötvös Péter > Jetzt, Miss!
Eötvös Péter > Octet Plus [2008]
Eötvös Péter > Sonate per sei [2006]

Vezényel > Jean-Philippe Wurtz
Közreműködik > Alison Bell [ének] | Ensemble Linea
 

Eötvös Péter utóbbi években keletkezett kamara-darabjaiból nyújt válogatást a szerzővel rendszeresen együttdolgozó Ensemble Linea, napjaink egyik legkreatívabb kortárszenei együttese. A zenetörténeti múlttal élénk párbeszédet folytató, Bartókra és Berióra reflektáló „tisztán” zenei művek mellett, a hangszerjátékot új dimenziókkal gazdagító darabok és vokális zenék lesznek hallhatóak az együttes koncertjén. Eötvös zenéjének legfrissebb rétegébe nyerhet bepillantást a budapesti közönség, egy olyan zeneszerzői világba, ahol a zenei ötletek, a játéktechnikai problémák vagy az élő emberi hang egyaránt színházi szereplővé válnak – egy lenyűgözően invenciózus zene-szerző képzeletének színpadán.
 

Eötvös Péter (1944. január 2. Székelyudvarhely) [ma Odorheiu Secuiesc, Románia]
 

Zeneszerző, zenepedagógus, karmester, a 20. század zenéjének egyik legismertebb tolmácsolója.
 

Zeneszerzői és karmesteri diplomáit a budapesti Zeneakadémián és a kölni Zeneművészeti Főiskolán szerezte, pályáját a Vígszínház zenei vezetőjeként, majd Stockhausen és Boulez munkatársaként kezdte. 1968-tól 1976-ig a kölni Stockhausen Ensemble tagja, 1971 és 1979 között a kölni WDR elektronikus studiójának munkatársa, 1978-tól 1991-ig a párizsi Ensemble InterContemporain művészeti igazgatója, 1985-től 1988-ig a londoni BBC Szimfonikus Zenekarának első vendégkarmestere, 1992 és 1995 között a Budapesti Fesztiválzenekar első vendégkarmestere.
 

1994 és 2004 között a Holland Rádió Kamarazenekarának vezető karmestere, 1998-tól 2001-ig a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar első vendégkarmestere, 2003 és 2005 között a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarának első vendégkarmestere, 2003-tól 2007-ig a Göteborgi Szimfonikus Zenekar első vendégkarmestere, 2009-től 2011-ig a bécsi Rádió Filharmonikus Zenekarának első vendégkarmestere. Vezényli Európa legnagyobb zenekarait, többek között a Berlini, a Müncheni, a Londoni és a Bécsi Filharmonikus Zenekart, rendszeres vendége Európa legnagyobb fesztiváljainak, így a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak is.
 

Professzori munkája a karlsruhei és a kölni Zeneművészeti Főiskolához kötötte 1991 és 2007 között. Nemzetközi mesterkurzusokon tanít, visszatérő professzora a szombathelyi Bartók Szemináriumnak is. 1991-ben Magyarországon megalapította a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítványát, amely ösztöndíjjal támogatja fiatal zeneszerzők és karmesterek továbbképzését. Európa legnagyobb zenekarai és operaházai rendelnek tőle új műveket, a Glyndebourne Festival Opera, a Müncheni Opera és a Madridi Opera részére új operákat, a Berlini Filharmonikusok, a Gulbenkian Zenekar és a párizsi Rádió Filhar-monikus Zenekara részére új zenekari darabokat ír.
 

Kompozicióit (Atlantis, zeroPoints, Shadows, Jet Streams, Három nővér, Le Balcon, An-gels in America) világszerte játsszák, 5 operája rendszeresen műsoron van Európa és az Egyesült Államok operaházaiban, művei több nemzetközi díjat nyertek. Három nővér című, Lyonban bemutatott operájáért Eötvös Péter elnyerte a francia kritikusok 1997/98-as nagydíját, a Prix Claude-Rostand Díjat, 1999-ben a Victoires de la Musique Classi-que et du Jazz díjat, a mű felvételét tartalmazó lemez pedig 1999-ben a Charles Cros Akadémia nagydíját, 2000-ben a Diapason d'or de l'année díjat, az ECHO Preis 2000 díjat és a Prix Caecilia díjat.
 

Munkája elismeréseként 1988-ban a francia kulturális minisztertől az Officier de l'ordre des l'arts et des lettres állami kitüntetést kapta. 1997-ben Budapesten a Bartók-Pásztory-díjjal tüntették ki. 2000-ben megkapta a Christoph und Stephan Kaske Stiftung jubileumi díját. 2001 májusában a művészi tevékenység elismerésére újonnan megalapított Gundel-díjat vehette át Budapesten 'Az álmok hídján mentem át' című színpadi hangjátékáért. Szintén 2001-ben neki ítélték a Gramofon Magazin által alapított Magyar Klasszikus Díjat. 2002-ben Magyarországon Kossuth-díjjal tüntették ki, Nagy-Britanniában pedig megkapta a Royal Philharmonic Society zenei díját.
 

2003-ban a francia kulturális és oktatási miniszter a Commandeur l'Ordre des l'Arts et des Lettres címet adományozta Eötvös Péternek. Az Pro Europa európai zeneszerzői díjat 2004-ben nyerte el, és szintén ebben az évben tüntette ki a Midem a Cannes Clas-sical Award for Living Composer díjjal. 2006-ban a magyarság nagyjainak adományoz-ható Bartók Béla-emlékdíjjal jutalmazták, valamint megkapta a nemzetközi zenei szak-sajtó nagydíját (Grand Prix de la PMI - Prix Antoine Livio 2006). A Frankfurter Musik-preis díjat 2007-ben, a Magyar Kultúra Nagykövete kitüntetést 2008-ban vehette át.
 

Művei az Editio Musica Budapest, a Salabert Paris, a Ricordi München és a Schott Mu-sic Mainz kiadóknál jelennek meg, lemezen pedig a BMC, a Deutsche Grammophon Gesellschaft, az ECM, az EMI, a Gramophon AB és a Kairos Wien kiadásában kerülnek forgalmazásra. Eötvös Péter a berlini Művészeti Akadémia, a budapesti Széchenyi Művészeti Akadémia, a drezdai Művészeti Akadémia, valamint a svéd Királyi Akadémia tagja.
(Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével)
 

Jean-Philippe Wurtz, karmester
 

A Nemzetközi Eötvös Intézet diákjaként a kilencvenes években már Eötvös Péter mellett tökéletesítette tudását. Ott az Asko és a Contrechamps együtteseket dirigálta. Az Ensemble Linea-t 1997-ben alapította.
1994-ben Kent NAGANO asszisztense volt a Lyon-i Operában, majd Friedemann Layer mellett dolgozott a Montpellier Langeudoc-Roussillon zenekarnál, melyet azóta is rendszeresen vezényel.
 

Számos zenekart és együttest vezényelt: The Orchestre National de Montpellier Languedoc-Roussillon, Orchestre National de Bordeaux-Aquitaine, Orchestre National des Pays des Loire, the ensembles Modern (FRANKFURT), oh ton (OLDENBURG) , Alternance (PARIS), Kammerensemble Neue Musik BERLIN, Cattrall (ZURICH).
 

Dolgozott a lyoni, a montpellier-i Operában, a Bastille Nemzeti Operában olyanokkal mint: Robert Carsen, Alfredo Arias, Daniel Mesguich, John Dew és karmesterekkel mint: Armin Jordan, Stuart Bedford…
 

Számos ősbemutatót vezényelt, úgy mint Klaus Huber, Rihm, Pagh-Paan, Lenot, Asmus, Yeznikian, Dufour, Heyn, Koch, Lang, Sprintz műveit..
 

Ensemble Linea:
 

Allison Bell – ének (szoprán)
Mario Caroli - fuvola
Yuko Fukumae
Stephen Altoft
Jens Bracher
Antoine Pecqueur - fagott
Pierre Walter
Thierry Spiesser - harsona
Frédéric Durmann
Sabine Akiko Ahrendt
Reto Staub - zongora
Benjamin Kobler - zongora
Elmar Schrammel
Olivier Maurel
Ewelyna Kulakowska
Guillaume Guéguan