0 Ft (Trafó bérlet érvényes)
Az előadás Jean Pierre Larroche-nak abból a vágyából született, hogy tárgyakat távolból irányíthasson és az így okozott események, valamint érzékelhető következményük láncolatát egymástól szétválasztva mutathassa be. Mindezt Jean-Pierre Brisset, francia nyelvész és filozófus hatását tükröző szójátékok vizuális megjelenítésével, Paul Valéry, híres francia költő, író és esszéista meglepetésről és időről elmélkedő naplórészleteivel, önarcképek festésével vagy filmrészletek vetítésével egészíti ki. A látszólag egymástól független részletek közötti kapcsolatot e különös tárgyszínház kísérletező kedvű szereplő-alkotója teremti meg, akit különös viszony fűz az őt körülvevő mikrokörnyezethez, melynek történései mintha teljesen az ő irányítása alatt állnának. A színpadon zajló események ösztönös kíváncsisággal töltik el a nézőt, aki öntudatlanul a játék részese lesz. Ennek köszönhetően az előadás fokozatosan egy közös audiovizuális kalanddá válik.
Jean Pierre Larroche egy saját világot épít fel, egy lehetséges történésekkel teli világot, melyben minden arra vár, hogy ő megnyomjon egy gombot, meghúzzon egy kötelet, elindítson vagy éppen leállítson egy folyamatot, mely újabb és újabb történéseket von maga után. Nem más ez az univerzum, mint egy nagy „lomtár”, telis-tele meglepetésekkel, várakozásokkal, előre megjósolható folyamatokkal (melyek időnként meglepetésszerűen másképp zajlanak, mint azt mi nézők gondoltuk volna) és néhány kiszámítható vagy éppen kiszámíthatatlan katasztrófával. Az A distances egyben egy olyan embernek a története is, aki megpróbálja felfedni és megérte(t)ni magát a folyamatokon és történéseken keresztül, valamint kimutatni a festészet, a videó, az audiovizuális eszközök és tárgyak segítségével a minket körülvevő világban rejlő poétikát, tragikumot és komikumot, egyszóval a művészet jelenlétét és erejét.
Jean Pierre Larroche: „Az előadás ötlete abból a vágyamból született, hogy tárgyakat távolról hozhassak mozgásba, illetve, hogy kihangsúlyozhassam és bemutathassam az események és jól érzékelhető hatásuk közötti szakadékot, ezáltal szétválasztva a fejünkben automatikusan egybeforrt okokat és következményeket egymástól. A sorrend a következő volt: helyzeteket tanulmányoztam, felkutattam a benne rejlő jelenségek okait és kirobbantottam a velük összefüggésben lévő következményeket. A következő állomás ezeknek játékká, színdarabbá való alakítása volt.”
Thierry Roisin: „Jean Pierre Larroche-nak az a szándéka, hogy a jelenségek és történések okainak és hatásainak szoros összefüggését vizsgálja, magában hordozza a színház egyik legfőbb jellegzetességét, nevezetesen a nézőkben keltett várakozás érzetét. A színházban minden ezzel kezdődik. Mindig abból származik a színpadi feszültség, hogy egy helyzettől vagy egy szereplőtől várunk valamit és hogy várakozásainkban csalatkozunk-e vagy sem. Ez teremti meg a színész és a néző közötti egyedülálló kapcsolatot is.”
Jean Pierre Larroche több előadás szerzője, de az A distances az első olyan darabja, melynek előadója is egyben. Mikor először vázolta fel az A distances ötletét Thierry Roisin rendezőnek, ez utóbbi kezdetben némileg meglepődve és kétkedve fogadta azt az ötletmennyiséget, melyet Jean Pierre Larroche egy azon előadás keretein belül szeretett volna színre vinni: távolból szerkezeteket irányítani, szóképekkel játszani, színes és fekete-fehér önarcképeket festeni, Jean-Pierre Brisset-nek az emberiség eredetét vizsgáló tanulmányát, valamint Paul Valéry-nek az időről és a meglepetésről szóló naplórészleteit felhasználni. Thierry Roisin érdekesnek és empirikusnak találta a Jean Pierre Larroche által javasolt munkamódszert, azaz azt a metódust, hogy először születik egy ötlet és csak azt követi a rendelkezésre álló „alapanyag” alapos vizsgálata, valamint a látszólag egymástól teljes mértékben különálló részek közötti kapcsolat felkutatása. Olyan volt ez az egész, mint egy hatalmas finom háló szálainak összeillesztése, megszövése. Lassanként összeállt egy különös előadás, melynek főszereplője lázasan kutatja saját magát és az őt körülvevő világot, miközben a köztük lévő távolságot arra használja fel, hogy különböző nézőpontok bemutatásával egy mégis egységes univerzumot hozzon létre a meglepetés erejével. Nincs színház várakozás nélkül és nincs várakozás meglepetés nélkül.
Az előadás leginkább úgy írható le, mint amikor valaki – mágikus ereje folytán – rendelkezik azzal a képességgel, hogy számunkra is láthatóvá tegye azt a világot, amit egyébként csak ő maga lát, hiszen az nem más, mint az ő saját belső lénye. Erősen kapcsolódik mindez a gyermekkorhoz és környezetünk jelenségei, tárgyai, valamint a nyelv rejtelmei iránt ebben a korban érzett rácsodálkozásunkhoz.
Egy meglepetésekkel, váratlan fordulatokkal és humorral teli előadás részesei lehetünk, mely egy Magyarországon kevésbé ismert műfaj bemutatására vállalkozik, várhatóan nagy sikerrel.
Ötlet: Jean Pierre Larroche
Rendezés: Thierry Roisin
Fény és hang: Benoît Fincker
Segédrendező: Balthazar Daninos
Előadók: Jean Pierre Larroche és Jérémie Garry
A 4. darab zeneszerzője: Michel Musseau
Az 5. darab partitúrája: Richard Dubelski
Jelmez: Jacotte Sibre
Művészeti tanácsadás: Anne Ayçoberry, Jeanne Gailhoustet, Pascale Hanrot
Multimédia: Nelly Maurel és Mathieu Simon
Kamera: Christian Merlhiot
Lebonyolítás: Jérémy Garry
Kellékek: Les Ateliers du Spectacle, François Bancillon, Sylvain Georget, Vincent Guillot és Salvatore Stara
Produkció: Jean Barbe és a Les Ateliers du Spectacle
Terjesztés: Morgane Bourhis
Koprodukció: Les Ateliers du Spectacle, Beaux Quartiers, le Vélo Théâtre à Apt, Massalia Théâtre de Marionettes à Marseille, le Théâtre de Cornouaille à Quimper
Az előadás 2003-as Théâtre de la Cité-ben történő bemutatását a Théâtre de la Marionette à Paris, az ADAMI és a THECIF támogatta.
Külön köszönet: Christian Narcy (Société Les ateliers du spectacle), Théâtre du Soleil, Julie Bernard, Mme Chion, Jean Michel Marchais, Daniel Michel, Napo, Sylvie Papandréou és Gérard Pistillo
A Les Ateliers du Spectacle társulatot a francia Kulturális Minisztérium és a DRAC Ile de France támogatja.
