0 Ft (Trafó bérlet érvényes)
Az előadás csak 14 éven felüli nézőknek ajánlott!
„Bizonyos hiedelem szerint, angyalokká válnak azok az újszülöttek, akiket ember soha nem láthatott, mert születésük titka, haláluk pillanata.\
A társadalom bizonyos torzulásokat nehezen vagy sehogy nem tud kezelni, korrigálni, így merülhet fel az alkotóművészekben a kérdés: vajon a művészet különleges kifejező képességével tud-e hatni, gondolkodtatni, véleményt formálni? Az ANGYALTÁR című előadás beindítását több mint egy éves kutatómunka előzte meg. A feldolgozásra kerülő téma a 2001-ben bemutatott, azóta itthon és külföldön sikerrel játszott „62 NAP” halál-útinapló kapcsán kidolgozásra került új formai, tartalmi színházi nyelv továbbfejlesztésében történik. A narrációban, témakezelésében, hatásmechanizmusában saját, egyéni útját kívánja folytatni, a hagyományos színházi reflexióktól eltérő, az ősi rítusokat beolvasztó formában. Az előző előadáshoz hasonlóan a közönség nem csak egy dramaturgiai szálon vezetett mesélő történet követője lehet, hanem a tér, szöveg, hangkulissza, és vizuális események rendszerének egyéni szintetizálója is. A tér nem kettéosztott, a néző szabadon mozogva gyakorolhatja „nézőszerepét”, felfedezheti kapcsolatát a felkínált rendszerrel, nézőtársaival, bizonyos fokú önállóságra bíztatva, kreativitása, befogadói szabadsága és aktivitása arányában.
Az ANGYALTÁR egy önlelkét, öntestét megosztó, termő nő, fizikai és szellemi átalakulásának 9 hónapját dolgozza fel, a megtermékenyüléstől az újszülött világra hozásáig, majd magára hagyásáig. A különböző kultúrák nő-anya idoljainak sajátos, személyes variációjával világnézettől, konkrét vallástól függetlenül, a hagyományos ábrázolás sztereotípiáit mellőzve. A darab az újszülöttjeiket magukra hagyó anyák, az „elvesztők” lelki, szellemi, szociális, mikrokulturális helyzetét kívánja feltárni, esszenciáját a néző, tanútudatával ütköztetni. Cél, a témát olyan művészeti élménnyé adaptálni, amelynél a befogadó személyes állásfoglalás létrehozására kényszerül, a társadalom biztonságos önvédelmi mechanizmusának árnyékába bújáshoz menekülési útvonalat nem kínálva. A kollektív lelkiismeret helyett a privát felelősség, értékrend és a mikrokörnyezetben létezés aktívabb figyelem energiának kifejlesztése (művészettel a „bűn” megelőzéséért).
A Természetes Vészek Kollektíva tabu jellegű témaválasztásával, különleges élményteremtési szándékával, szinte sokkolóan ható előadás létrehozását tűzte ki maga elé. A hatáselemek pontos megválasztásával, kidolgozásával a néző felé –nehezen kikerülhető – kérdéseket tesz fel úgy, hogy közben a színház szabályainak megfeszített betartásával „szórakoztat”.
Az Árvai György által vezetett TERMÉSZETES VÉSZEK Kollektíva 1984 óta folytat intenzív alkotómunkát a színház, a tánc, a zene és vizuális művészetek találkozási felületein. Előadásaik belső, egyiket a másikkal összekötő szerkezete olyan háló, amelyben helyzetelemzések készülnek az emberi lét természeti, térbeli viszonyának, az egyén önmagába és a természetfelettibe vetett hitének lehetőségeiről. Az általuk készített produkciók számos nemzetközi színházi porondon képviseltették magukat.
Eredeti dokumentumok és irodalmi impressziók alapján írta: Árvai György
Készítette:
Ladjánszki Márta / ”a test”
Ónodi Eszter / ”a hang”
Tóth Orsolya / ”az arc”
Ágens / ”a lélek”
Technika: Szirtes Attila, 4LD Kft.
Jelmez: Szűcs Edit
Irodalmi konzultáns: Peer Krisztián, Benedek Nóra, Szűcs Edit
Zene: Természetes Vészek Kollektíva
Látvány, rendezés: Árvai György
Köszönet: Bálint Gábor, Dinea László, Herczog Mária, Kardos Klára, Kiss Péter, Koloncsák Ferenc, Kriston Andrea, Leszták Tibor, Mórucz Lajosné, Beyond Sensory Experience, COIL
