Kovács Gerzson Péter - TranzDanz

Február 27-én, pénteken az előadás után Artner Szilvia Sisso újságíró beszélget az alkotókkal és a közönséggel. Mindenkit sok szeretettel várunk!
   

A TranzDanz legújabb darabjában ismét együtt dolgozik a kortársba néptáncot oltó, egyéni hangú koreográfus, Kovács Gerzson Péter (KGP) és a magyar jazz legendás alakja, Dresch Dudás Mihály. Az élőzene és tánc interakciójára épülő darabban az állandóság és a változás, az egyedi és a közös, megtervezhető és az esetleges viszonyait vizsgálja a koreográfus.

Biológiai és szellemi létünkben egyszerre van jelen a DNS által meghatározott két ellentétes folyamat: a változás és az állandóság. Ahogy a fajok, úgy a kultúra fennmaradásának, túlélésének is feltétele a változásra, megújulásra való képesség. A régi korok időről-időre újjászületni képes emberében, és a mai emberben egyaránt megvan a megújulás, a renovatio utáni vágy. Ez a re-DNS.
 

KGP és Dresch Mihály kisebb-nagyobb megszakításokkal 1987 óta dolgozik együtt. Számos közös alkotás fűződik a nevükhöz (Transz Tánc, Ideiglenes cím, Astral évek, Coda, Hic et nunc) Ez alkalommal Dresch két fiatal zenészt, Hock Ernő nagybőgőst és Bakay Márton hegedűst hívta meg maga mellé.
  

Az örökösen megújuló TranzDanz három táncosa ebben az új darabban a Bankettben és az Örök élet termékekben már bizonyított ifj. Zsuráfszki Zoltán, a Bankettben debütált, nagyszerű karakterformáló Bora Gábor és új szereplőként Katona Gábor Baka.
 

Koreográfus, látványtervező: Kovács Gerzson Péter
Zeneszerző: Dresch Dudás Mihály
Táncosok:
Bora Gábor, Katona Gábor, ifj. Zsuráfszki Zoltán
Zenészek:
Dresch Mihály, Bakay Márton, Hock Ernő
Technikai munkatárs: Payer Ferenc
 

„Kevés olyan makacs figurát ismerek a színpadról, mint Kovács Gerzson Péter. Amióta néptáncosként hitehagyott lett, mert a múltat egyfajta képzelt tökéletességében újramondó autentikus-folklorista irányzatban nem találta meg a saját jelenét, szinte monomániásan ugyanazt ismétli minden művében. E színpadra rendezett, méltóságteljes szertartásokban a visszahozhatatlanul elsüllyedt, mitikus és kollektív múltat keresi, vagy épp szembesíti a racionális és darabjaira esett jelennel. Akkor is így van ez, ha csupán egyetlen testbe sűríti, s akkor is, ha több előadóra hangszerelve komponálja meg makacsul visszatérő gondolatait. Legutóbbi korszakában - hiszen bármennyire egységes is az életműve, a zenész és táncos alkotótársak, a választott műformák mégiscsak tagolják - a lét időtlen messzeségeiig merészkedett, s onnan hozott elő élményeket egyre tisztább és egyszerűbb, majdnem a mozdulatlanságig redukált nyelvet teremtve.” (FUCHS LÍVIA: Merre tovább? Élet és Irodalom, 49 évf. 6. szám)
 

„Jó dolog, hogy a magyar kortárs táncnak is van néhány hamisítatlan fenegyereke; például a kiugrott néptáncos, az urbán egosámán: Kovács Gerzson Péter (a továbbiakban: KGP) is az. Az általa 1987-ben alapított, a maga idejében forradalmi, a hagyományos néptánciskolákkal radikálisan szakító formáció; a TranzDanz neve máig emblematikus, és, ahogy ebben a brigádban évtizedek óta KGP az egyetlen állandó tag, úgy az előadások formanyelve is meglehetősen privát, amelyet a néptánc alapokhoz a kortárs tánctechnikák folyamatos, innovatív hozzáadásával alakított ki, a kortárs csűrdöngölőtől a magyar butoh-ig, elég gazdagon és sajátosan. (…) Az előadások külön pikantériája az élőzenei kíséret, amely nem aláfestés, hanem inkább közös alkotás a zenészekkel a színpadon. KGP saját nagy generációjának azok a népzenészei húzzák a folkbaletthez a talpalávalót, akik a népzenére szintén, mint biztos bázisra építenek, és innen kalandoztak el a szabadabb műfajok, például a dzsesssz felé. A tánc és a helyben készülő zene organikus kapcsolata, plusz a megtervezett terek és fények igazán dinamikussá teszik a TranzDanz előadásokat, hogy ne feledjük megemlíteni még a legtöbbször kiemelkedő és maradandó, időnként szinte túlcsorduló jelmezeket.” (Sisso: TranzDanz reminiszcenciák, www.tranzdanz.hu)
 

A társulat
A TranzDanz koreográfusa, Kovács Gerzson Péter 1987-ben alapította „társulatát”: ekkor lépett fel először – a Szkénében – TranzDanz néven és adta elő „társulatával” Tranz tánc című darabjával. A TranzDanz tulajdonképpen egy társulat nélküli társulat, azaz egy folyton megújuló formáció, amelyben a táncművész, koreográfus és látványtervező Kovács Gerzson Péter minden előadáshoz más és más táncosokat gyűjt maga köré. Az általa létrehozott táncnyelv részben néptáncos múltjából ered, részben kortárs technikák innovatív alkalmazásával alkot egyedi és összetéveszthetetlen mozdulatvilágot, melyben egyaránt felfedezhetünk utalásokat az archaikus kultúrák jelképeire és a ma globalizált világának képeire. Ebben a sajátos, képzeletbeli folklórban kitüntetett szerepet játszik a darabokat kísérő élőzene. A mozgás és a zene ötvözése mellett Kovács Gerzson Péter általában komplex eszköztárral dolgozik: munkáit meghatározza a vizuális-, az akusztikus- és a mozgás-elemek játékos dinamikája.
 

Kovács Gerzson Péter, koreográfus, látványtervező 1987-ben alapította meg kortárs táncegyüttesét, a jövőre 20 éves TranzDanz-t, ezt a „társulat nélküli társulatot", amely produkcióról-produkcióra újjászerveződik, megújul. A koreográfus mindig az adott előadáshoz leginkább illő karaktereket, alkotótársakat hívja meg, így az együttes táncosa volt többek közt Fekete Hédi, Kántor Kata, Horváth Csaba, Tóth Richárd, Tokai Tibor, zenészként, zeneszerzőként Dresch Dudás Mihály, Lőrinszky Attila, Kovács Ferenc, Sáry László, Árvai György, Gerőly Tamás, Éri Péter. KGP 1989-től 3 évig Franciaországban dolgozott a Ballet du Fargistan táncos-asszisztenseként, majd ismét Magyarországon, folytatta a TranzDanz-zal megkezdett munkát. 1992-ben a világ legrangosabb kortárs koreográfiai versenyén, a Rencontres Choreographiques Internationales de Bagnolet-en (Párizs) elnyerte az ADAMI Előadói Díját és a Zsűri Zenei Különdíját, így máig az egyetlen magyar díjazottja a versenynek. 1993-ban a Fővárostól az év Legjobb Alternatív Produkciója Díjat kapta. A Co-Ax című produkció 2000-ben a III. Országos Kortárs Összművészeti Fesztiválon a zsűri Előadói Díját, 2001-ben a IV. Fesztiválon a Coda című produkcióval a zsűri Produkciós Díját, és a darab táncosa – Vámos Veronika - a Legjobb Táncosnő Díját, a Magyar Stúdiószínházi Műhelyek XIII. Fesztiválján a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megosztott alkotóközösségi díját, a darab zeneszerzője – Dresch Mihály – a legjobb zenéért járó díjat kapta. 2003-ban a Tánc Fesztiválján Kovács Gerzson Pétert a Legjobb Férfi előadó Díjával tüntette ki a Jancsó Miklós filmrendező vezette zsűri. KGP látványtervezőként – a TranzDanz mellett – dolgozik kortárs tánc produkciókban, drámai színházakban, a Magyar Állami Operaházban, a Pécsi Balettnél, a Győri Balettel, a Magyar Állami Népi Együttes társ-rendezője, látványtervezője… 2006-ban a magyar tánc-szakma Harangozó Gyula Díjjal, a hazai kortárs tánc független szakértőiből álló zsűri Lábán Rudolf Díjjal tüntette ki.
 

A KGP által megalkotott, magyar és kárpát-medencei néptáncokon és kortárs technikákon alapuló innovatív, integratív táncnyelv a magyar kortárs tánc egyik meghatározó irányzata. Műveiben a - mára devalválódott és valóságtól eltávolodott - „kortárs" ismét értelmet nyer: az alkotót és nézőit körülvevő világ aktuális kérdéseit veti fel és keres rájuk választ. Mindezt a kultúra folyamatossága, a hagyomány és modernitás egymást kiegészítő egysége jegyében teszi. A változásra nem a változatlanság, a bezárkózás, az elutasítás és a kodifikálás a válasz, hanem a változás felelős befolyásolása, a szembesülés és szembesítés, a statikus mobilizálása. KGP és a TranzDanz művei magyarok, európaiak és globálisak, személyesek és közösségiek, provokatívak és megértők, transzcendentálisak és praktikusak egyszerre.
 

Támogatók:
MÁNE, Kultúrmata