Crystal Pite - Kidd Pivot: Lost Action

Kultúra.hu interjú Crystal Pite koreográfussal.
 

Magyar Nemzet Online interjú Crystal Pite koreográfussal.
 

A színpadon hét, ereje teljében lévő dinamikus táncos, köztük a társulat művészeti vezetője, Crystal Pite. A kanadai koreográfus a klasszikus elemek, kortárs technikák és improvizáció ötvözésével gyúrja előadássá zabolátlan energiáit. Darabjaiban a tiszta tánc és mozgás minden elbeszélői kényszeren felülemelkedik, a fizikalitás uralja a terepet. Erő és sebesség jellemzi a kivitelezésben; komplexitás, finomság, tagoltság és szabadság az alkotásban, valamint a teret minden irányban meghódító test a színpadon.
 

A koreográfus az első világháborús veteránok – egy fokozatosan eltűnő generáció - emlékeinek elhalványulására felfigyelve kezdett dolgozni a darabon. A cím, Lost Action többrétegű: egyrészt az “eltűnt akció közben” jelentést hordozza magában, amely a háborús helyzetek híradásaiban szokott előkerülni. Emellett mint ‘semmibevesző tett’ azokra a mindennapi cselekvésekre is utal, amelyek az idő múlásával elveszítik jelentésüket, hogy csupán mint önkéntelenül felidéződő mozdulatok létezzenek. A színpadon agresszió és fájdalom, küzdelem és nyugalom, érzékiség és közöny vegytiszta érzelmekként kerülnek szembe egymással. A jelképként felbukkanó piros virág, a pipacs a veteránok mementója.
 

A táncosok szoborcsoportjai pillanatok alatt épülnek, hogy aztán még gyorsabban eltűnjenek. Elillanó nyelven szólnak az elmúlásról, a test múlandságáról. A tánc a jelen, a most kifejezője, és ezáltal az élet tökéletes metaforája. A mozdulat egyből eltűnik a születése pillanatában, bár egy szemvillanásnyi időre kimerevíti a pillanatot. Pite struktúrát és technikát mutat fel. A tánc illékonységának tényével, és ezzel párhuzamba állítva a múlandó fizikai test által keltett asszociációkkal dolgozik. A veszteség és emlékezés központi fogalmak, a zsigeri mozgás és Owen Belton többrétegű hangtájképe pedig csodás duettet alkot.
 

A Lost Action 2006-ben Alcan Előadóművészeti Díjat (Rio Tinto Alcan Performing Arts Award ) kapott.
 

Az 1970-es születésű Crystal Pite Kanada egyik legújítóbb szellemű koreográfusa. Táncos karrierjét a Ballet British Columbiánál kezdte, ahol 1990-ben koreográfusként is bemutatkozott. Koreográfusi indulását a szakma és a közönség lelkesedése kísérte egyaránt. Készített darabot a Netherlands Dance Theatre, a Ballett Frankfurt, a Les Ballets Jazz de Montreal és számos más társulat, valamint független táncosok számára. 1995-ben Clifford E. Lee Koreográfiai Díjat kapott, 2004-ben pedig neki ítélték a Bonnie Bird Észak-Ameriaki Koreográfiai Díjat . 1996-ban csatlakozott a William Forsythe vezette Ballet Frankfurt társulatához, ahol számos nemzetközi turnéban részt vett, alkotóként és előadóként dolgozott Forsythe munkáiban.
 

2001-ben Vancouverbe visszatérve alapította meg társulatát Kidd Pivot néven, és ezzel az új csapattal folytatta koreográfusi munkásságát (Uncollected Work - 2002, Double Story - 2004). A Kidd Pivot megkapta a 2005-ös Isadora Duncan Díjat.
 

Koreográfus: Crystal Pite
Előadók:
Eric Beauchesne, Marthe Krummenacher, Francine Liboiron, Malcolm Low, Yannick Matthon, Crystal Pite, Jermaine Spivey
Zeneszerző: Owen Belton
A szöveget írta és előadja:
Eric Beauchesne, Malcolm Low, Yannick Matthon, Crystal Pite, Victor Quijada
Fényterv: Jonathan Ryder
Jelmezterv: Linda Chow
Koprodukciós partnerek:
The CanDance Network Creation Fund, L’Agora de la danse, The Brian Webb Dance Company, Harbourfront Centre, The National Arts Centre, and supported by The Canada Council Dance Section.
 

A produkció létrejöttét a Alcan Performing Arts Award tette lehetővé.
 

Támogatók:
Kanadai Nagykövetség (Budapest)