Tünet Együttes – Szabó Réka Társulata: Nincs ott semmi

Kedves érzékszerveim, csalódtam bennetek. És benned is, drága fantázia. Elrajzolom magam, és megint, elrajzolok mindent és mindenkit. Akkor ezután már mindig ez az általam való világ? Hogy lehetne kilátni innen? És mi van, ha nincs ott semmi? Azt is én vetítem? Szeretnék egy ruhát, ami megvédi tőlem a külvilágot. Mert úgy döntöttem: nincs csoda.
 

A Tünet Együttes februárban bemutatott, legfrissebb darabjának középpontjában a valóság-elv és az igazság-elv folyamatos konflik¬tusa áll. Az ebből fakadó szorongás végigkíséri egész életünket, a realitás álarca mögé bújva keseríti mindennapjainkat. Mintha a paranoid szorongás annak lenne az eszköze, hogy a meg nem értett világ véletlenszerű eseményeit jelentéssel ruházzuk fel, és én-központú, értelmes rendszerként érzékelhessük a körülöttünk levő jóval kaotikusabb valóságot. Ám ez a fajta elkeseredett igyekezet a világ jelentéssel való felruházására torzítja az észlelé¬sünket, emiatt nem tudjuk a dolgokat annak látni, amik. Ettől látja az ember ugyanazt a dolgot teljesen másnak, mint más.
 

Az előadásban használt real-time videotechnika reagál a mozgó test térbeli elhelyezkedésére, alakjára, mozgásának irányára és dinamikájára. Így alakítja a hat táncos mozdulatait szorongásaik és fantáziáik kivetített képévé, kapcsolataik rendszerét mozgékony absztrakt festménnyé.
 

Íme néhány szemelvény a megjelent kritikákból:
 

"A multimédia, az interaktív látvány, illetve a tánc, az eleven hús mozgásának kombinációjával hosszú ideje kísérletezik a kortárs táncművészet. A Nincs ott semmi kifogástalan minőségben, magával ragadó, legitim módon elegyíti a kettőt." /Halász Tamás, tancelet.hu/
 

"Finom humorral és mély emberi érzésekkel átitatott alakítást sikerült nyújtaniuk a szereplőknek, nemcsak technikailag volt tökéletes a produkció. A fény és árnyék, és a fény mint árnyék ötlete zseniális, kivitelezése hibátlan. (.) Bár a végkicsengés majdhogynem tragikus, az óra megintcsak körbejárt, és kerek egésszé áll össze a darab, eljutunk az alfától az omegáig, ami önmagában is majdnem katartikus élmény." /kultblog.hu/
 

"Szabó Réka minden ízében újító munkájának alapötlete lehengerlő. A táncosegyéniségek nagyszerűek. Márkos Albert dzsesszkompozíciója elsőrangú. Nagy Fruzsina jelmeze, Szirtes Attila tér- és fényterve megkapó. (.) Körvonalazódni látszik egy - nem csupán a vegetáló, honi kortárs táncéletben. (.)Kiugróan eredeti, intellektuális, játékos, okos, rafinált opus." /Horeczky Krisztina, Népszabadság/
 

„Személyesség, érzelmek, érzékek és technika több mint zökkenőmentes, nagyszerű együttlétének lehettünk tanúi e produkcióban. A Nincs ott semmi már ügyesen választott címével is megmozgatja az agyat. Rorschach-tesztként áll előttünk e titulus, melyről kinek gyerekkori rémképek, s a nyugtató szülői szó, kinek a nihil, a lemondás, vagy épp egy happy enddel zárult orvosi vizsgálat juthat eszébe. (…) Szabó Réka rendezése, mint bonyolult csipkeminta, visszatérő elemekkel, utalásokkal, aprólékos, sűrű textúrával és nagy, domináns motívumokkal dolgozik. A produkció előadói és a technológia, a mozgóképes látvány között létrejövő kapcsolatot alaphangon is csak a kivételes jelzővel tudom illetni.” / Halász Tamás, táncélet.hu/
 

„Szabó Réka társulatának újabb munkája: "kriminális" darab. Az ismertető szerint a valóság- és igazságelv állandó összeütköz(tet)éséből, kibékíthetetlen ellentétéből adódó hétköznapi szorongásainkat, fóbiáinkat kívánja górcső alá venni; megjelenítve (rém)álmainkat. Mindez a "valóságban" jóval kevésbé riasztó-bonyolult; Szabó könnyed és gyorsan csituló borzongást kínál. Akár egy - megbicsakló - jobbféle akció- és bűnfilm, legsikerültebb pillanataiban Cronenberg ihlette thriller. Még inkább: ezek zsánerparódiája.” /Horeczky Krisztina, Népszabadság/
 

Rendező-koreográfus: Szabó Réka
Táncosok:
Dózsa Ákos, Góbi Rita, Nagy Andrea, Szász Dániel, Vadas Zsófia Tamara, Vass Imre
Dramaturg: Peer Krisztián
Interaktív technológia:
MTA SZTAKI Médiatechnológia Csoport (Papp Gábor, Sárosi Anita, Vicsek Viktor)
Fény és tér: Szirtes Attila
Zeneszerző: Márkos Albert
Hangmérnök: Németh Márton
Jelmez: Nagy Fruzsina
 

Zenészek:
Kozma Orsolya - szoprán
Harcsa Veronika – mezzoszoprán
Márkos Albert - cselló
Hock Ernő – nagybőgő
Puskás Péter - zongora
G Szabó Hunor - dob
 

Produkciós vezető: Paizs Dóra
Külön köszönet: Gideon Obarzanek
Kooprodukciós partnerek:
MTA SZTAKI, Trafó KMH
 

A darab a Tünet Együttes, a Trafó KMH és az MTA SZTAKI koprodukciójában készült minden résztvevő alkotó közreműködésével.
 

Támogatók:
Flórián Műhely, Artus, MU Színház L1 Független Táncművészek Társulása, Marland Kft