1000 Ft (Trafó bérlet érvényes)
Jevgenyij Griskovec az 1999-es moszkvai Aranymaszk-fesztivál legkülönösebb felfedezése. A Kalinyingrádból származó harmincas éveiben járó színész, rendező, drámaíró, bölcsészkaron tanult, közben 3 évig a Csendes-óceáni flottánál szolgált, játszott pantomim színházban, szervezett független színházat, eddig két színházi szövegkönyvét adták ki, de filmszereplést is vállal. Tavaly a Hajcsavarók(Bigudi) nevű társulattal adott ki közös zenei albumot. Legutóbbi munkája “A megszállás” című előadás színrevitele a moszkvai Csehov Akadémiai Művész színházban. Griskovec az 1998-as Hogyan ettem kutyát című darabjával robbant be a színházi életbe, melyért “Arany Maszk” díjat kapott, és amelyet a Trafóban is bemutattunk.
Griskovec egyszemélyes színházában saját világát, múltját szemléli szinte gyermeki naivitással, irónia nélkül, igazi közösséget teremtve elbeszélő és hallgatóság között. De – és ez Griskovec titka – e közösséget nem a teatralitás bevett eszközeivel teremti meg, hanem mondatai, finom humora és színészi játéka által. Ez a játék a spontán szövegalkotás és színészi improvizáció látszatát kelti; saját bevallása szerint szövegeit csak a sokadik előadás után jegyzi le, de a szövegek előadásról előadásra alakulnak. Griskovec saját történetein keresztül a közös élményekből és tapasztalatokból születő valóságról mesél. Prózája a kortárs orosz irodalom élvonalbeli művei közé sorolandó, szövegei az orosz irodalom kisember-témájának méltó folytatói; jól felismerhető elődei Gogol és Remizov.
“Én vagyok a darab szerzője. Nem törekszem arra, hogy szétszakadjak, és egyszerre testesítsem meg a dramaturgot, a rendezőt, a művészt, a zeneszerzőt és végül a szereplőt. Ugyanis ez már skizofrénia. Nem vagyok művész. A saját szövegemet adom elő. Nem rögtönzöm, hanem minden egyes alkalommal létrehozom – itt és most. Ez egy céltudatos folyamat az életemben, ami tulajdonképpen a színházi élet pillanatnyi megélése.” (Jevgenyij Griskovec)
“Jevgenyij Griskovec önmaga írja a szöveget, önmaga rendez, önmaga találja ki a megformálás módját. És maga játszik önmagáról. A tartalom örök – az ’én’ az adott és áthághatatlan körülmények között. A főhős megnyilatkozása hasonlatos az eszmélet olyan kiáradásához, amely a cselekmény folyamán alakul ki.” (Literaturnaja Gazeta)
„Akkorra, amikor Jevgenyij Griskovec Moszkvában megjelent, óriási szakadék jött létre a színházi mondanivaló és a fiatalok világa között. Griskovec feltépte ezt a furunkulust, szabadjára engedte a nyelvet. Vehetjük úgy is, hogy megtanította beszélni ezt a generációt.” (Színház és képernyő)
„…azonnal világossá válik, hogy a helyénvaló előadásra jöttél… Hasonló kutyákat az orosz színház , úgy rémlik, mostanáig nem evett.” (Esti klub)
„Leírni azt, hogyan is játszik Griskovec, az „új-szentimentalista”, a közönség előtt állván, díszlet nélkül, mindössze néhány tárggyal a kezében – lehetetlen.” (Itogi”)
Rendezte és előadja: Jevgenyij Griskovec
