0 Ft
HATÁRESE színházi sorozat
Egy 8 előadásból álló, viszonylag nagyszabású nemzetközi színházi sorozatot indítunk útjára ebben az évadban HATÁRESET címmel. Ha arra a kérdésre kellene válaszolnom, hogy hogyan is állt össze a sorozat, miért pont ezeket az előadásokat hívtuk meg, nehezen tudnék egy kiérlelt koncepciót megfogalmazni. Inkább az az időszak jut eszembe, amikor csaknem 20 évvel ezelőtt a Petőfi Csarnokban külföldi táncszínházakat kezdtem el bemutatni. Akkoriban a magyar kortárs tánc még gyermekcipőben járt, és én – így utólag visszagondolva inkább ösztönösen – hívtam meg a nagyvilágból mindazt, ami kurrens és fontos volt a szememben. Azóta sok minden megváltozott a tánc területén. A világszínvonal megszokott lett Budapesten, és a különböző fesztiváloknak köszönhetően egyre több sztáregyüttes is ellátogat Magyarországra. A hazai kortárs tánc virágzik, és mára a hazai kulturális élet egyik legdinamikusabb ága lett. Talán nem mindenki tudja, de a Trafó egyik legfontosabb feladata nemzetközi produkciók, külföldi alkotók meghívása különböző műfajokból. Ezért azon kevés intézmény közé tartozunk, ahol a külföldi utazások, fesztiválokon való részvétel fontos részét képezik a munkának. A tapasztalataink azt mutatják, hogy míg a tánc területén mind nehezebb izgalmas, újító produkciókat találni, addig egyre több érdekes és színvonalas színházi előadást látunk a világban. A jelenség annyira szembeötlő, hogy lehetetlen közömbösen elmenni mellette. A múlt évadban viszonylag kevés színházi programmal jelentkeztünk, de két társulat kapcsán fontos kérdések merültek fel a stábban a Trafó színházi programját illetően. Először a Forced Entertainment angol színházi csapat januári vendégjátéka során tapasztaltuk, hogy a szakma és a közönség egy jelentős része is értetlenül fogadta az előadást. Azok viszont, akik szerették, talán nem a hagyományos színház kedvelőinek soraiból kerültek ki. Másik fontos momentuma volt az évadnak, hogy lemondtuk az amerikai avantgárd színház kultikus csapatának, a Wooster Group-nak a vendégszereplését, és ezt a döntést elsősorban nem pénzügyi, hanem szakmai okokból hoztuk meg: a világhír ellenére nem mertük kockáztatni, hogy a magyar színházi tradícióktól radikálisan eltérő nyelvezetű társulat fellépése az értetlenség okán kudarcba fulladjon. Valahol meghátrálásnak érzem ezt a döntésünket. Végül is ez utóbbi események kapcsán kibontakozott beszélgetések és viták vezettek oda, hogy eldöntöttem, elindítunk egy olyan színházi sorozatot, amely a világ fontosabb nagyvárosaiból érkező, a nemzetközi porondon komoly sikereket arató társulatok darabjait fűzi egy csokorba. Ez egyébként is feladata a Trafónak, és szinte nincs is más intézmény, amelyiknek módjában áll ezt megtenni. A Petőfi Csarnokban szerzett tapasztalataim azt mondatják velem, valahányszor valami magától áll össze, azt időszerűsége követeli ki. Valami hasonló történt a Trafó HATÁRESET című színházi sorozatába meghívott előadásokkal is, amik az elmúlt évad legjelentősebb nemzetközi fesztiváljainak és színházainak műsorán szereplő sikerdarabok. A sorozat központi kérdése aktuális kérdés: Mi ma a színház? Számomra maradandó színházi élményt mindig is azok a művészek adtak, akik a társművészetek felől közelítettek a színházhoz, vagy igyekeztek markánsan újrafogalmazni a jól ismert, kanonizált színházi nyelvet. Ilyen volt például egy finn Marat, Gál Erzsi Felütése, Jeles András munkái, az elmúlt időszakban pedig a Metanoia, Hudi László vagy Árvai György kísérletei. A HATÁRESET-be került darabok egyik közös jellemzője, hogy alkotóik szinte minden esetben kívülről érkeztek a színházhoz. Van köztük képzőművész, performer, bábművész, komikus, cirkuszművész, filmes, videoművész. Munkáik ezernyi, a színház határait érintő kérdést tesznek fel, de válaszokat nem adnak és nem követelnek. Új, friss, szokatlan módon tükrözik korunkat. Kitágítják a színház horizontját, és talán új irányzatok számára nyitnak utat, a nézőt folyamatosan új és új feladatok elé állítva. Hogy mi lesz a fogadtatás itthon? Óriási kudarc vagy siker? Nem tudom. A Trafó feladata az új dolgok bemutatása és ezeken keresztül egy új látásmód bevezetése. A közönségtől (színházi szakembereket, alkotókat és előadókat is beleértve) csak egyet kérek: legyen nyitott. Ha képes erre, akkor meggyőződésem, hogy új élmények részese lesz, ismeretlen világok tárulnak fel előtte, és rájön, mi minden ma a színház.
Szabó György
PROGRAM:
szeptember 30. – október 3. 20h
Cirkus Cirkör (S): 99% unknown (99% ismeretlen)
október 21–22. 20h
Nico & the Navigators (D): Eggs on Earth
október 22–24, 26–28. 19h
Térey János: A Nibelung-lakópark
rendező: Mundruczó Kornél, előadja: a Krétakör
november 5–6. 20h
Les ateliers du spectacle (F): A distances
november 18–22. 20h
Árvai György – Természetes Vészek Kollektíva: ANGYALTÁR
december 17–18. 20h
Hotel Modern (NL): The Great War
2005. január 14–16. 20h
Ursula Martinez (GB): A Family Outing
2005. március 11–12. 20h
Big Art Group (USA): Flicker
FIGYELEM! A HATÁRESET sorozatra 5 előadásra szóló bérlet váltható, amellyel akár 37,5%-os kedvezménnyel lehet bejutni az előadásokra!
Kérdések Könyve
A Trafó 2004/2005-ös évadjának HATÁRESET című színházi előadássorozatához
Kérdezni kívánsz, vagy hallgatni az én szavamra?
(Euripidész: Oresztész)
Vajon mi újat mond nekünk?
(Euripidész: Bakkhánsnők)
S a legfőbb kérdés: jót kapunk, vagy rosszat-e?
(Euripidész: Médeia)
Nem lehet, hogy mi éppen jelentünk valamit?
(Beckett: A játszma vége)
A lényegre irányuló kérdéssel nem zuhanunk-e abba az üres általánosságba, mely minden gondolkodás elől elszívja a levegőt?
(Heidegger: A műalkotás eredete)
Vezesselek hát? Útra kelni készen állsz?
(Euripidész: Bakkhánsnők)
99% unknown
Láttál-e dongát hordóból kivéve?
(Dante: Isteni színjáték)
Lehet, hogy nyáron itt a hófúvás?
(Li Taj-Po: Csendes éj)
És manó, ugye, akarsz lenni?
(Ibsen: Peer Gynt)
Vagy vágtassunk a puszta réten?
(Puskin: Anyegin)
A mondhatatlant miért kell újra mondanom?
(Euripidész: Oresztész)
A szó cserbenhagy, milyen ügyeskedés oldhatja fel ezt a szoros csomót?
(Euripidész: Hippolütosz)
Mit jelent ez: az idő „továbbhalad” és „múlik”?
(Heidegger: Lét és idő)
Miért csügg szemed egyetlen árva ponton?
(Dante: Isteni színjáték)
Hogyan lehetnél egy időben itt meg ott? (
Euripidész: Helené)
De mért, hogy minden épp-ott-s-úgy-ahogy-kell?
(Petri György: Ez a hang is megy még)
Miért lenne édes élni?
(Euripidész: Andromaché)
Ha a könny, mely e kis folyóvá gyűlik, a mi világunkból eredt: miért csak e parton válik láthatóvá?
(Dante: Isteni színjáték)
Vidámság angyala, tudod, mi a szorongás?
(Baudelaire: Visszaháramlás)
S én milyen körtáncba és milyen lakodalomba menjek?
(Euripidész: Élektra)
Eggs on Earth
Mily darvadozva hervadoztok itt?
(Wagner: A nibelung gyűrűje)
De milyen lehet egy közönséges munkanap?
(Beckett: Minden elesendők)
Hát könnytelenül és jajtalanul egy nap se suhanhat el?
(Euripidész: Hekabé)
Kezdhetem a tegnapi kudarccal?
(Beckett: Hangjátéktöredék II.)
Mi az, te ásítasz, barátom? (
Puskin: Anyegin)
Vagy arra vágyol, hogy, ha sok kincs boldogít, tengersokat vesződj?
(Euripidész: Phoiníkiai nők)
Hova csörtessek? Hova törtessek?
(Euripidész: Hekabé)
Kin győzve vagy te győztes?
(Euripidész: Oltalomkeresők)
Mit ér a végzettel kocódni dőrén?
(Dante: Isteni színjáték)
Lakomba térjek s lássam termes házaim sivár sorát, s tengessem puszta létemet?
(Euripidész: Oltalomkeresők)
Ugyan mit akarhatnék, fontosat, minek teljesülése nem utal túlra zsugorodó ittlétemen?
(Petri György: Fiatal haldokló)
Mert mit ér az egész környék csendje, ha szenvedélyeink üvöltenek?
(Seneca: Erkölcsi levelek)
Vagy nincs is meleg, és engem csak a vágy tüze éget?
(Ovidius: Beszélgetés a cirkuszban)
Lehet, hogy ennyi fakadt belőlünk? Forrás voltunk? Vagy kelés?
(Petri György: Utóhangok)
A Nibelung-lakópark
Nem most kell bevennem a nyugtatómat?
(Beckett: A játszma vége)
A rajnai sellők? Kit érdekel az?
(Wagner: A nibelung gyűrűje)
Mily fajta él ott lenn, a földnek mélyén?
(Wagner: A nibelung gyűrűje)
Ez meg miféle zulukaffer nyelven van?
(Beckett: Színműtöredék II.)
Csak nem úgy csinálsz belőlem újat, hogy mindenféle jött-ment alakkal összegyúrsz majd?
(Ibsen: Peer Gynt)
S amikor befejezett, mosolygott rád a mestered?
(Blake: A tigris)
Hová süllyedt az ízlés a nyers elődök óta?
(Molière: A mizantróp)
Miért gondoljuk, hogy ilyen ocsmány korszak nem volt még? Miért ne lett volna?
(Petri György: Tojástükör)
Mondd most vajon jólléte visszacsappan, vagy nő még, az embernek, hogyha polgár?
(Dante: Isteni színjáték)
Madárevő madár hogy lenne bűntelen?
(Aiszkhülosz: Oltalomkeresők)
A józan emberben lehet hatalmi vágy?
(Euripidész: Hippolütosz)
Hát nem értékelés, előnyben részesítés, méltatlanság, határozottság, nem a különbözőség akarása-e az élet?
(Nietzsche: Túl jón és rosszon)
Nekünk mutatsz fügét, he?
(Shakespeare: Rómeó és Júlia)
Ennek a napnak a vége is csak olyan, mint a többi, ugye?
(Beckett: A játszma vége)
A distances
Feladtam az egység utáni sóvár vágyamat: milyen gyalázat érhet még?
(Petri György: Belső beszéd)
Törjem össze, ami szép és finom és tiszta? Aztán a törmelékből rakjam össze megint?
(Ibsen: Peer Gynt)
Hogy is van az a gyönyörű vers?
(Beckett: Ó, azok a szép napok!)
Szükséges az, hogy emberáldozat legyen?
(Euripidész: Hekabé)
Félsz talán, hogy kővé dermedsz, mint ki Gorgó-főre lát?
(Euripidész: Oresztész)
Minek elvet csinálni abból, amik vagytok és lennetek kell?
(Nietzsche: Túl jón és rosszon)
Mihez hasonlít a lelkem?
(Beckett: Színműtöredék I.)
De hát miről beszélhetnek, miről lehet egyáltalán beszélni még?
(Beckett: A játszma vége)
Létetek meddig szeretnétek kihúzni, és miben reménykedtek, hívén: elhárul a halál?
(Euripidész: Az őrjöngő Héraklész)
A te Paradicsomodba… hosszú az út még?
(Ibsen: Peer Gynt)
Mi is tulajdonképpen egy sertés? Az, hogy koca, az igen, az nyilvánvaló, azt tudom, de mi a sertés?
(Beckett: Ó, azok a szép napok!)
Miért tettél ki céltáblául magadnak?
(Jób könyve)
Valami rilkézés volt? „Két magány óvta, védte és köszöntötte egymást?”
(Petri György: Papír, papír, zizegés)
Kéznyújtásnyira az igazságtól, minek tekingetsz távolabb?
(Euripidész: Helené)
Angyaltár
Mikor jelensz meg, várvavárt?
(Euripidész: Helené)
Hogy alkossunk független lényt, ki tőlem távol áll, de mégis a legközelebb?
(Wagner: A nibelung gyűrűje)
Aki egy napig él, az ember?
(Aiszkhülosz: A leláncolt Prométheusz)
Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
(Jób könyve)
Van „túl”? Van „felől”? Van „más”?
(Petri György: A kis etika)
Vagy bízzunk, hogy egy kandi szem azért leskel reánk, és nincs hiába semmi?
(Petri György: Isten szeme mindent lát)
Parancsoltál-é a reggelnek, amióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak helyét?
(Jób könyve)
S hogyan végeztétek ki? Égett arcotok? Vagy gyűlölt ellenségként vágtátok le őt kegyetlenül?
(Euripidész: Hekabé)
Csekély e kín egy női szívnek, azt hiszed?
(Euripidész: Médeia)
Józan szerinted csak te vagy, s én oktalan?
(Euripidész: Andromakhé)
Kit bánt, hogy itt a földön fekszem én?
(Euripidész: Hekabé)
Mondjam ki, vagy maradjak néma? Mit tegyek?
(Euripidész: Ión)
Sejtjük majd, mikor óránk nézzük: a busz még hátha jár – a „még mindig” letelt, ez már a „már”?
(Rakovszky Zsuzsa: Részlet egy lehetséges verses regényből)
Lehet, hogy mindent elkövetek a nehezen érthetőségért?
(Nietzsche: Túl jón és rosszon)
The Great War
Kezeddel intve ez öldöklésre miért mutatsz?
(Euripidész: Az őrjöngő Héraklész)
S mi ily keserves, mégis látni áhítod?
(Euripidész: Bakkhánsnők)
S e történetnek vége hol van, célja hol?
(Aiszkhülosz: Áldozatvivők)
S hát az ember milyen vakmerő, erről ki szól?
(Aiszkhülosz: Áldozatvivők)
Ha földre folyt a vér, van-é váltsága még?
(Aiszkhülosz: Áldozatvivők)
Ha mellénk állsz, tudod mit nyersz vele?
(Euripidész: Héraklész gyermekei)
Ha valamilyen értelmes lény visszatérne a földre, s látna bennünket, vajon nem kísértené meg néhány gondolat?
(Beckett: A játszma vége)
Mily sors, mily végzet hajt-e mélybe? Halálod előtt hogy jöhetsz pokolba? S ki ez, ki néked utat int az éjbe?
(Dante: Isteni színjáték)
A szememet, ugye, sohasem láttad?
(Beckett: A játszma vége)
De az valóban úgy volt, vagy csak szóbeszéd?
(Euripidész: Ión)
Miért játsszuk mindennap ugyanazt a komédiát?
(Beckett: A játszma vége)
Csak egy ködképért fáradoztunk, hasztalan?
(Euripidész: Helené)
Kezdete helyett miért a végeredményt bünteted?
(Euripidész: Andromakhé)
S volt ez valaha is másként?
(Nietzsche: Túl jón és rosszon)
A Family Outing
Hogyan élhet arra egy gyönge nő?
(Wagner: A nibelung gyűrűje)
Én vajon tabu vagyok?
(Beckett: Játék)
Nem vagytok-é balgák, kik előítéletek sorát hordozva bolygtok?
(Euripidész: Élektra)
Ki az, kit nem zavar hibánk, Nem unjuk meg, s nem un reánk?
(Puskin: Anyegin)
Hát talán a földből nőttem?
(Euripidész: Ión)
Annyi vagyok, amennyi látszik belőlem?
(Beckett: Játék)
Félkörbe háromszöget írván, az mindenképpen derékszögű lesz-e? (
Dante: Isteni színjáték)
S élő vagy holt leszek, míg megdicsőülök?
(Euripidész: Hekabé)
Nagy ember vagyok-e? Szent vagyok-e? És e kérdések érdekesek-e? Vagy a többiek igyekezete? Törekedjünk-e, és ha, mire?
(Petri György: Három sárb ódler)
Érhet-e édes füge fanyar kökénnyel egy bokorban?
(Dante: Isteni színjáték)
Halandó nő, én, istenem, hogy győzhetnék?
(Euripidész: Ión)
Miért ne volna megengedett egy kis irónia az alannyal szemben is, ahogy az állítmánnyal és a tárggyal szemben megengedett?
(Nietzsche: Túl jón és rosszon)
Szerinted az örül, aki nevet?
(Seneca: Erkölcsi levelek)
És én?
(Euripidész: Helené)
Flicker
Látsz tehát s nem látod ezt?
(Aiszkhülosz: Agamemnón)
Mi az, mi meg tudott zavarni ennyire?
(Eurpidész: Iphigeneia a tauroszok földjén)
Mit képzelsz, bekapom ezt a hazug csalit?
(Ibsen: Peer Gynt)
Miben rejlik a mindennapi bizonyos-lét alapja?
(Heidegger: Lét és idő)
Gyerünk, mondd el, hogy kell félni?
(Wagner: A nibelung gyűrűje)
Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el?
(Jób könyve)
Miért ne lehetne a világ, amelyhez van valami közünk, miért ne lehetne fikció? (Nietzsche: Túl jón és rosszon)
Mikor bukkan elő végre a mag?
(Ibsen: Peer Gynt)
Tovakergetsz? Tovaillansz?
(Euripidész: Bakkhánsnők)
Ha szúnyog száll elé, sötét a nap?
(Shakespeare: Titus Andronicus)
Csak nem bolondultam meg, és jól lát szemem?
(Euripidész: Helené)
Vagy szúró gúnnyal egy istenség mulat velem?
(Euripidész: Alkésztisz)
Mi az bennünk voltaképpen, ami az „igazságot” akarja?
(Nietzsche: Túl jón és rosszon)
Melyikünk itt Oedipusz? Melyikünk a szfinx?
(Nietzsche: Túl jón és rosszon)
Álmodtad, vagy színről színre láttad is?
(Euripidész: Bakkhánsnők)
Talán bizony volna miért tetszeni magadnak, ha csupán az vagy, akit sokan megértenek?
(Seneca: Erkölcsi levelek)
Vajon megközelíthető-e valaha is önmagában a mű?
(Heidegger: A műalkotás eredete)
Mi hát a mérték, mely szerint ítélhetünk?
(Euripidész: Élektra)
De mért lövöldözzem tovább az Ész nyilát?
(Euripidész: Hekabé)
És ki vagy te, kérdező?
(Euripidész: Andromakhé)