A január 19-i, csütörtöki előadás után Szirtes János képzőművész beszélget az alkotókkal,Bérczi Zsófiával és Terebessy Tóbiással!
Az Élőkép Társulat olyan vizuális színház létrehozására tesz kísérletet, melynek szereplői nem emberek, hanem élő szobrok, természeti formációkra, állatszerű lényekre emlékeztető alakok. Az előadók színes elasztikus anyagba burkolt teste, illetve az egész színpadot borító textilréteg élő textúrát képez, melynek segítségével egy nem létező világot varázsolnak színpadra az alkotók. A vetített képek, animációk a térképzést, a tér tágítását és egy különös atmoszféra megteremtését szolgálják és fokozzák a vizuális élményt.
A Lepkévé válás nem más, mint egy színpadon testet öltő szürreális, fantasztikus „élővilág”, melynek lakói részben valós, részben virtuális (vetített) szereplők. A látvány és a hangzás egyaránt ennek a különös miliőnek az életre keltését szolgálja, az alkotók – egyértelműen elbeszélt történet hiányában – a mindenkiben működő gyermeki fantáziára és a nézők szabad asszociációira építenek.
Az Élőkép Társulat több különböző művészeti ág képviselőjének találkozásából született. A társulat két meghatározó alakja Bérczi Zsófia és Terebessy Tóbiás, akik az iparművészet területéről érkeztek a színházcsináláshoz, ezért talán nem meglepő, hogy elsősorban a látvány felől közelítik meg ezt a műfajt. Számukra a vizuális kísérletezés jelent kihívást, képekből építkeznek, melyeket színpadon keltenek életre. Előadásuk a vizuális színház („élő képzőművészet”, installációk, design) és a mozgásszínház (tánc, performánsz) találkozásából és ötvözéséből születő izgalmas vállalkozás, mely szavak nélkül, a mozdulatok és a képek nyelvén kísérli meg a nézőt egy asszociációkban gazdag világba elragadni. Bérczi Zsófia már korábban elkezdett az ún. morfománokkal foglalkozni (Komáromi Monostorierőd – fotókiállítás és performánsz, 2004), melynek lényege az érzékelés egy újfajta megtapasztalása, mind az előadók, mind a közönség részéről. Ehhez részben Helen Keller amerikai süketvak írónő munkássága szolgált inspirációul, valamint érdeklődése az iránt, hogyan lehet egy színházi előadást teljes körű, érzékekre ható élménnyé alakítani anélkül, hogy a hagyományos szövegalapú színházi gyakorlat eszközeire hagyatkozna. Bérczi Zsófia és Terebessy Tóbiás korábbi közös projektjéből („Száz Bambusz hangjának csarnoka” – Millenáris Park, 2003-2004) már kiderült, hogy az alkotók nem idegenkednek a kockázatok vállalásától, a szokatlan díszlet- és színpadtervek megvalósításától és technikai kihívásokra is vállalkoznak.
Az Élőkép Társulat tagjai valamennyien a fiatal generáció képviselői, akik már különböző közismert formációkban szereztek tapasztalatot, mint Hudi László színházi rendező Mozgó Ház Társulása, vagy a legutóbb Goda Gábor Artus társulatával (Rókatündérek, 2005) együttműködő Medence Csoport.
„Mindegyikünk teste kifordítható, csak tudni kell, hol van a rés a testen, melyik szerv a felelős a kapu megnyitásáért. Gyakori, hogy egyes esetekben egyedül meg se lehet találni, kell némi segédlet, mert előfordul, hogy olyan helyen van, ahol az ember nem is keresi, hiába készíti a térképvázlatokat magáról, a felülnézet, például egy barlang száját, valami eltakarja. Kifordítás után, úgy ahogy a selyemhernyó is lepkévé válhat, mely szárnyain hordozza mind a dolgokat, csak végig kell belül a vékony csatornákon futtatni a szemet, mely tudja olvasni a titkokat, és rájöhetünk, hogy a város repedései az aszfalton, vagy az ujjunk, tenyerünk lenyomata mind-mind tartalmazza az életünkre vonatkozó információkat, csak a kódot kell kitalálni. Tehát csak a kérdés a lényeg, a válasz már velünk él a kezdetektől. Egyre kevesebben tudunk lepkévé válni, akinek sikerül, azok vagy tiszta virágként végzik, vagy ragadozók körmei közt. Az az egy, akinek sikerül továbbadni valamit, csak az számít, mi csak azért dolgozunk, hogy őt minél magasabbra tudjuk emelni, és minél jobb legyen az, amit érdemes továbbadni. Sose derül ki előbb egy-két emberöltőnél, ki volt az, akinek sikerült elrepülnie az üzenettel…” (Terebessy Tóbiás: Lepkévé válás)
Nézz bele a www.zia.hu netmagazinba (62-67. oldal)
Koncepció, díszlet, jelmez: Terebessy Tóbiás, Bérczi Zsófia
Neonomád fénylények (feszített véglény és a bucskák): Terebessy Tóbiás
Hangfelvételek és zenei montázs: Bársony Júlia
Vetítés: Molnár Márk, Szarka Fedor Guido
Szereplők: Bársony Júlia, Dékány Edit, Gyöngyösi Adrienn, Kántor Kata, Nagy Fruzsina, Szabó Ágnes, Szarka Fedor Guido, Törzsök Kata
Artisták: Benjamin Glass, Halasi Márk
Mozdulatok, figurák, koreográfia: Bársony Júlia, Bérczi Zsófia, Dékány Edit, Kántor Kata
Látvány és rendezés: Bérczi Zsófia
Támogatók: NKA, Budapest Főváros Színházi Alap, Trafó, Medence Csoport, Élőkép Egyesület, Komáromi Monostori Erőd, Oerol Fesztivál-NL, Mozdulatművészeti Stúdió, Orkesztika Alapítvány, Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíj Külön köszönet Birtalan Krisztinának, Murányi Zsófinak, Varga Istvánnak, Tillmann Józsefnek, Gyöngyösi Adriennek, az Alis társulatnak.
