magyarul
Önálló képzőművészeti akciónak is beillő vetített képek, zene, tánc és szöveg – csodákkal teli, az emberi psziché tudatalatti rétegéig érő – egységével a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Forte Társulat közös Peer Gyntje.
Az álom és a valóság határmezsgyéjén játszódó Ibsen-klasszikust újrarendező Horváth Csaba kísérlete az emberi test lehetőségeit bontja ki, de az irodalmi szöveget megtartja. Szerinte ezt a módszert nem minden mű tűri, de a Peer Gynt olyan szürreális, szimbólumokban gazdag eposz, amely megengedi az efféle elvonatkoztatást. Az előadás sajátos látványvilágát a rendező állandó munkatársai, Milorad Krstić szlovén festő- és multimédia-művész, valamint Benedek Mari Jászai-díjas jelmeztervező álmodták meg.
www.fortecompany.hu
www.tm-t.ro
Fordította/Translated by: Kúnos László és Rakovszky Zsuzsa
Peer Gynt - Balázs Attila 19-én / Krisztik Csaba 20-án
Åse - Zarnóczai Gizella
Solvejg - Simkó Katalin
Zöldruhás nő - Borbély B. Emília
Helga, Pásztorlány, Husszein - Magyari Etelka
Anitra, A vőlegény anyja, Pásztorlány, Kari - Éder Enikő
Ingrid - Tasnádi-Sáhy Noémi
Pásztorlány, Huhu - Tar Mónika
A vőlegény, Von Eberkopf, Szfinx, Begriffenfeldt, Utas, Sovány ember - Andrássy Máté
Aslak kovács, Trumpeterstále, Fellah - Aszalos Géza
Dovre papa, Csúnya fiú - Fehér László e.h.
Gomböntő, A vőlegény apja, Monsieur Ballon - Nagy Norbert e.h.
Solvejg apja, Master Cotton, Hajószakács - Kiss Attila
Pap, Görbe - Vati Tamás
Rabszolganő, táncoló lány, őrült, stb. - Baczó Tünde
Díszlet/Set: Milorad Krstić
Jelmez/Costume: Benedek Mari
Fényterv/Lighting design: Payer Ferenc
Zene/Music: Szelevényi Ákos, Cári Tibor
Koreográfus-asszisztens/Assistant to choreographer: Baczó Tünde
Rendező-asszisztens/Assistant to director: Gyulay Eszter
A tervezők munkatársai/Collaborators in design: Albert Alpár, Gyenis Erzsébet
Ügyelő/Stage manager: Kertész Éva
Súgó/Promter: Czumbil Marika
Produkciós vezetők: Számel Judit, Gálovits Zoltán
RENDEZŐ/Directed by: HORVÁTH CSABA
Támogatók: NKA, EMMI, Temesvár Városi Önkormányzata, Bethlen Gábor Alap
Turbuly Lilla: A mesék tetején – www.tanckritika.hu
Grandiózus azért is, mert a mű – hogy maradjunk a darabbeli híres hasonlatnál – hagymahéjszerűen egymásra rakódó rétegekből épülő, bonyolult világát a rendező összetett módon, a társművészetek segítségül hívásával állította színpadra. Milorad Krstić látványvilága egymástól igencsak eltérő eszközöket használ: egyrészt a népmesék illusztrációira emlékeztető, egyszerű, tiszta formavilágú háttérképeket, másrészt modern, absztrakt festményeket idéző, hangulatokat, érzéseket kifejező kivetítéseket, harmadrészt pedig árnyképeket. Benedek Mari jelmezei a darab megannyi megjelenített világához illően nagyon sokfélék: egyszerűek és komolyak, meglepőek és játékosak – de mindig sokat tesznek hozzá az egyébként is összetett színpadképhez. Pedig díszlet alig akad, időnként egy-egy hangsúlyos tárgyat hoznak be: kovácstűzhelyt, hajógerincet, fürdőkádat. Ami még jelentéses a díszletben: az életút elágazásait a többször megjelenő KRESZ-táblák jelzik, ahogy Peer Gynt életének végén is egy közlekedési lámpa hunyorgat hol zölden, hol sárgán, hol pirosan, attól függően, hogy kap-e még egy kis időt a Gomböntőtől.
A nagyváradi fesztiválon a kettős szereposztásból Krisztik Csaba alakította a főszerepet. Peer Gyntjében a fiatalság minden önzése és kíméletlensége keveredik az ideálokat kergető érzékenységgel. Annyira könnyedén és annyira energikusan mozog, hogy amikor a frissen felújított színház aranyozott cirádás oldalfalára csak úgy, mintha sétálna, fellép egyet-kettőt, azon se csodálkoznánk, ha egészen a mennyezetig gyalogolna. Mindeközben egyszer nem akad el a lélegzete, úgy mondja a végeláthatatlan hosszúságú verssorokat. Zarnóczai Gizella (Åse) a gyermeke hibáit is tisztán látó, őt mégis feltételek nélkül szerető anya ambivalens érzéseit hangsúlyozza, Simkó Katalin Solvejgje szinte észrevétlen és figyelmen kívül mégsem hagyható állandó jelenlétével képviseli ugyanennek a feltétlen szeretetnek egy másik oldalát. Az előadás humora leginkább Andrássy Mátéhoz kötődik, aki magas testalkatát folyton a játék részévé teszi. Vati Tamás Görbeként és Papként is emlékezetes. A prózai színészek szépen helytállnak a Forte táncosai mellett.
Nem hibátlan, de nagyon hatásos – www.szinhazkolonia.hu
Ehhez az alapvetően nem prózai színházi szöveghez nagyon jó párosítás Horváth Csaba alapvetően nem prózai színháza. Lehet, sok kőszínházi rendezőnek azért is tört bele a bicskája ebbe az előadásba, mert a kőszínházi eszközökkel próbáltak színpadra "nyomorítani" egy alapvetően színpad-idegen darabot.
Horváth Csaba előadásában a mozgás mellett tucatnyi vizuális elem segítette, hogy csak ritkán éreztem lankadni a figyelmemet. Az előadás látványvilágáért a rendező állandó munkatársai felelnek, a nemzetközileg elismert, sajátos szín és formavilágot teremtő Milorad Krstić festő és multimédiaművész készítette a vetített hátteret, valamint Benedek Mari Jászai Mari-díjas jelmeztervező munkáját dicsérik a pompás kosztümök.
www.topptipp.hu
Soha többet nem állítjuk, hogy Ibsen drámája inkább olvasnivaló! Költői textusa ebben az előadásban, rácáfolva a régebbi színpadra állításokra, mágikus erővel szárnyal. Horváth Csabát hajlamosak vagyunk a "fizikai színház" mestereként kategorizálni, ez az alkotása azonban végképp bizonyítja, hogy a jelzők nélküli Színház emblematikus alakja. Krisztik Csaba minden szava tűélesen értelmezett, sallangmentes játéka, pregnáns dikciója a fizikai bravúrok nélkül is utcahosszal veri a régi Peer-eket. Pszichologizálás, mütyűrözés nélküli, direkt stílusa hihetetlen szuggesztióval kelti életre a betűkbe merevített gondolatiságot. Három és fél órán át a színpadon lenni magában is maratoni teljesítmény, ám az egységet egy pillanatig sem veszélyeztető változatosság tovább hatványozza az alakítás értékét. A nyitóképben Zarnóczay Gizella éles kontúrokkal rajzolt Aase-ja tűnik fel, az esküvői jelenetben a gyönyörű Tasnádi-Sáhy Noémi tündököl Igridként. A kiváló erőket mozgósító temesváriakhoz és a Forte Társulathoz csatlakozik, a Színművészeti Egyetemről, Dov re papa manószerepében az átütő karakterű Fehér László. Fergeteges a tempó, a különös gesztus-kompozíciók eleven lüktetéssel telítik a Milord Krstic jellegzetes háttérképei előtt gomolygó történéseket. Vati Tamás Nagy Görbé-je kígyózó mozgással, kifeszített pózokkal áll a vándor útjába, a Zöldruhás Nő, Borbély B.Emília ellenállhatatlanul csábít. Dresch Mihály balkáni beütésű táncai, pánsípos merengései hatásos akusztikai kö zeget teremtenek. A trópusi kép gigászi "Hal tányéron"-csendélete előtt a meggazdagodott Peer Gynt világrengető álmaival henceg, hogy aztán megkopasztva bolyongjon a sivatagban. Anitra tánca Éder Enikő varázsos énekével dúsul, a Szfinxen kívül Andrássy Máté metsző stílusa több szerepben is triumfál. Annyira jó lenne sok gyönyörűséges mondatot idézni, de az úgysem pótolná a hang, a látvány, a ritmus lenyűgöző egységét. Az annyiszor megoldat lan halál-jelenet, a negyedéves színész-rendező-koreográfus szakos Nagy Norbert egyszerűségében nagyhatású színpadi jelenlétével, háromszoros fokozásban vezérel a tetőpontra. A tavasz ébredése, Godot-ra várva, Éjjeli menedékhely, Peer Gynt: a rendező Horváth Csaba útja töretlen lendülettel halad a kortárs színház kitaposatlan útján. A Sasfiók, a Színész és a becketti Estragon után, a Peer Gynt újabb fényes állomása az újra itthon játszó, kivételes egyéniségű Krisztik Csaba pályájának.
Önálló képzőművészeti akciónak is beillő vetített képek, zene, tánc és szöveg – csodákkal teli, az emberi psziché tudatalatti rétegéig érő – egységével a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Forte Társulat közös Peer Gyntje.
Az álom és a valóság határmezsgyéjén játszódó Ibsen-klasszikust újrarendező Horváth Csaba kísérlete az emberi test lehetőségeit bontja ki, de az irodalmi szöveget megtartja. Szerinte ezt a módszert nem minden mű tűri, de a Peer Gynt olyan szürreális, szimbólumokban gazdag eposz, amely megengedi az efféle elvonatkoztatást. Az előadás sajátos látványvilágát a rendező állandó munkatársai, Milorad Krstić szlovén festő- és multimédia-művész, valamint Benedek Mari Jászai-díjas jelmeztervező álmodták meg.
www.fortecompany.hu
www.tm-t.ro
Fordította/Translated by: Kúnos László és Rakovszky Zsuzsa
Peer Gynt - Balázs Attila 19-én / Krisztik Csaba 20-án
Åse - Zarnóczai Gizella
Solvejg - Simkó Katalin
Zöldruhás nő - Borbély B. Emília
Helga, Pásztorlány, Husszein - Magyari Etelka
Anitra, A vőlegény anyja, Pásztorlány, Kari - Éder Enikő
Ingrid - Tasnádi-Sáhy Noémi
Pásztorlány, Huhu - Tar Mónika
A vőlegény, Von Eberkopf, Szfinx, Begriffenfeldt, Utas, Sovány ember - Andrássy Máté
Aslak kovács, Trumpeterstále, Fellah - Aszalos Géza
Dovre papa, Csúnya fiú - Fehér László e.h.
Gomböntő, A vőlegény apja, Monsieur Ballon - Nagy Norbert e.h.
Solvejg apja, Master Cotton, Hajószakács - Kiss Attila
Pap, Görbe - Vati Tamás
Rabszolganő, táncoló lány, őrült, stb. - Baczó Tünde
Díszlet/Set: Milorad Krstić
Jelmez/Costume: Benedek Mari
Fényterv/Lighting design: Payer Ferenc
Zene/Music: Szelevényi Ákos, Cári Tibor
Koreográfus-asszisztens/Assistant to choreographer: Baczó Tünde
Rendező-asszisztens/Assistant to director: Gyulay Eszter
A tervezők munkatársai/Collaborators in design: Albert Alpár, Gyenis Erzsébet
Ügyelő/Stage manager: Kertész Éva
Súgó/Promter: Czumbil Marika
Produkciós vezetők: Számel Judit, Gálovits Zoltán
RENDEZŐ/Directed by: HORVÁTH CSABA
Támogatók: NKA, EMMI, Temesvár Városi Önkormányzata, Bethlen Gábor Alap
Turbuly Lilla: A mesék tetején – www.tanckritika.hu
Grandiózus azért is, mert a mű – hogy maradjunk a darabbeli híres hasonlatnál – hagymahéjszerűen egymásra rakódó rétegekből épülő, bonyolult világát a rendező összetett módon, a társművészetek segítségül hívásával állította színpadra. Milorad Krstić látványvilága egymástól igencsak eltérő eszközöket használ: egyrészt a népmesék illusztrációira emlékeztető, egyszerű, tiszta formavilágú háttérképeket, másrészt modern, absztrakt festményeket idéző, hangulatokat, érzéseket kifejező kivetítéseket, harmadrészt pedig árnyképeket. Benedek Mari jelmezei a darab megannyi megjelenített világához illően nagyon sokfélék: egyszerűek és komolyak, meglepőek és játékosak – de mindig sokat tesznek hozzá az egyébként is összetett színpadképhez. Pedig díszlet alig akad, időnként egy-egy hangsúlyos tárgyat hoznak be: kovácstűzhelyt, hajógerincet, fürdőkádat. Ami még jelentéses a díszletben: az életút elágazásait a többször megjelenő KRESZ-táblák jelzik, ahogy Peer Gynt életének végén is egy közlekedési lámpa hunyorgat hol zölden, hol sárgán, hol pirosan, attól függően, hogy kap-e még egy kis időt a Gomböntőtől.
A nagyváradi fesztiválon a kettős szereposztásból Krisztik Csaba alakította a főszerepet. Peer Gyntjében a fiatalság minden önzése és kíméletlensége keveredik az ideálokat kergető érzékenységgel. Annyira könnyedén és annyira energikusan mozog, hogy amikor a frissen felújított színház aranyozott cirádás oldalfalára csak úgy, mintha sétálna, fellép egyet-kettőt, azon se csodálkoznánk, ha egészen a mennyezetig gyalogolna. Mindeközben egyszer nem akad el a lélegzete, úgy mondja a végeláthatatlan hosszúságú verssorokat. Zarnóczai Gizella (Åse) a gyermeke hibáit is tisztán látó, őt mégis feltételek nélkül szerető anya ambivalens érzéseit hangsúlyozza, Simkó Katalin Solvejgje szinte észrevétlen és figyelmen kívül mégsem hagyható állandó jelenlétével képviseli ugyanennek a feltétlen szeretetnek egy másik oldalát. Az előadás humora leginkább Andrássy Mátéhoz kötődik, aki magas testalkatát folyton a játék részévé teszi. Vati Tamás Görbeként és Papként is emlékezetes. A prózai színészek szépen helytállnak a Forte táncosai mellett.
Nem hibátlan, de nagyon hatásos – www.szinhazkolonia.hu
Ehhez az alapvetően nem prózai színházi szöveghez nagyon jó párosítás Horváth Csaba alapvetően nem prózai színháza. Lehet, sok kőszínházi rendezőnek azért is tört bele a bicskája ebbe az előadásba, mert a kőszínházi eszközökkel próbáltak színpadra "nyomorítani" egy alapvetően színpad-idegen darabot.
Horváth Csaba előadásában a mozgás mellett tucatnyi vizuális elem segítette, hogy csak ritkán éreztem lankadni a figyelmemet. Az előadás látványvilágáért a rendező állandó munkatársai felelnek, a nemzetközileg elismert, sajátos szín és formavilágot teremtő Milorad Krstić festő és multimédiaművész készítette a vetített hátteret, valamint Benedek Mari Jászai Mari-díjas jelmeztervező munkáját dicsérik a pompás kosztümök.
www.topptipp.hu
Soha többet nem állítjuk, hogy Ibsen drámája inkább olvasnivaló! Költői textusa ebben az előadásban, rácáfolva a régebbi színpadra állításokra, mágikus erővel szárnyal. Horváth Csabát hajlamosak vagyunk a "fizikai színház" mestereként kategorizálni, ez az alkotása azonban végképp bizonyítja, hogy a jelzők nélküli Színház emblematikus alakja. Krisztik Csaba minden szava tűélesen értelmezett, sallangmentes játéka, pregnáns dikciója a fizikai bravúrok nélkül is utcahosszal veri a régi Peer-eket. Pszichologizálás, mütyűrözés nélküli, direkt stílusa hihetetlen szuggesztióval kelti életre a betűkbe merevített gondolatiságot. Három és fél órán át a színpadon lenni magában is maratoni teljesítmény, ám az egységet egy pillanatig sem veszélyeztető változatosság tovább hatványozza az alakítás értékét. A nyitóképben Zarnóczay Gizella éles kontúrokkal rajzolt Aase-ja tűnik fel, az esküvői jelenetben a gyönyörű Tasnádi-Sáhy Noémi tündököl Igridként. A kiváló erőket mozgósító temesváriakhoz és a Forte Társulathoz csatlakozik, a Színművészeti Egyetemről, Dov re papa manószerepében az átütő karakterű Fehér László. Fergeteges a tempó, a különös gesztus-kompozíciók eleven lüktetéssel telítik a Milord Krstic jellegzetes háttérképei előtt gomolygó történéseket. Vati Tamás Nagy Görbé-je kígyózó mozgással, kifeszített pózokkal áll a vándor útjába, a Zöldruhás Nő, Borbély B.Emília ellenállhatatlanul csábít. Dresch Mihály balkáni beütésű táncai, pánsípos merengései hatásos akusztikai kö zeget teremtenek. A trópusi kép gigászi "Hal tányéron"-csendélete előtt a meggazdagodott Peer Gynt világrengető álmaival henceg, hogy aztán megkopasztva bolyongjon a sivatagban. Anitra tánca Éder Enikő varázsos énekével dúsul, a Szfinxen kívül Andrássy Máté metsző stílusa több szerepben is triumfál. Annyira jó lenne sok gyönyörűséges mondatot idézni, de az úgysem pótolná a hang, a látvány, a ritmus lenyűgöző egységét. Az annyiszor megoldat lan halál-jelenet, a negyedéves színész-rendező-koreográfus szakos Nagy Norbert egyszerűségében nagyhatású színpadi jelenlétével, háromszoros fokozásban vezérel a tetőpontra. A tavasz ébredése, Godot-ra várva, Éjjeli menedékhely, Peer Gynt: a rendező Horváth Csaba útja töretlen lendülettel halad a kortárs színház kitaposatlan útján. A Sasfiók, a Színész és a becketti Estragon után, a Peer Gynt újabb fényes állomása az újra itthon játszó, kivételes egyéniségű Krisztik Csaba pályájának.
